Brassói Főreáliskola
| Brassói Főreáliskola | |
 | |
| Az egykori Főreáliskola épülete | |
| Alapítva | 1885 |
| Bezárva | 1919 |
| Hely | Osztrák–Magyar Monarchia, Brassó |
| Típus | főreál |
| Elérhetőség | |
| Cím | Bd. Eroilor 25. |
| Elhelyezkedése | |
 Brassói Főreáliskola
Pozíció Brassó belváros térképén
| |
 é. sz. 45° 38′ 42″, k. h. 25° 35′ 33″45.645140°N 25.592520°EKoordináták: é. sz. 45° 38′ 42″, k. h. 25° 35′ 33″45.645140°N 25.592520°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Brassói Főreáliskola témájú médiaállományokat. | |
A Brassói Magyar Királyi Állami Főreáliskola egy nyolcosztályos reáliskola volt. Három évtizedes fennállása során Brassó egyik leghíresebb tanintézményeként tartották számon; egyike volt a város három magyar tannyelvű középiskolájának (a másik kettő a Római Katholikus Főgimnázium és a Magyar Kereskedelmi Akadémia).
Története
[szerkesztés]A 19. század vége felé a brassói magyar iskolák száma már nem volt arányban a város népességével, így Koós Ferenc tanfelügyelő a helyi magyar nyelvű állami oktatás megszervezését javasolta. Trefort Ágoston tanügyminiszter 1880-as brassói látogatása alkalmából rábólintott az ötletre és pénzügyi támogatást is jóváhagyott, így lehetővé vált az iskolák megalapítása. Az iskolaépületek legtöbbjét a Rezső körúton (ma Bulevardul Eroilor) építették fel, a lebontott északkeleti várfalak helyén.[1]
A Főreál 1885-ben kezdte működését a Csergepiac (ma Apollonia Hirscher utca) egyik épületében. Tanári karát Rombauer Emil Budapesten végzett fizika-kémia szakos tanár, a későbbi igazgató szervezte meg, aki fiatal és tehetséges tanárokat hívott Brassóba. A Rezső körúti háromszintes, impozáns épület 1889-ben készült el; építését és felszerelését Rombauer saját vagyonából is támogatta.[1]
A Főreál diákjai sötétzöld sapkát viseltek, szemben a katolikus gimnázium diákjainak égszínkék és a kereskedelmi iskoláéinak piros fejfedőivel szemben.[2]
Az első világháború alatt mind a magyar, mind a román katonai egységek többször kisajátították az épületet, a diákok és tanárok közül sokan a frontra kerültek. A hatalomra kerülő románok 1919-ben összevonták a Főreált egy 1869-ben alapított román görögkatolikus alreál gimnáziummal, Ioan Meșotă reállíceum néven. Kezdetben kéttannyelvűként működött, 1928-tól a román nyelv lett a kizárólagos. 1948-ban az épületet a brassói egyetem vette át.[3]
Az épület
[szerkesztés]1888–1889-ben emelték az 1886-ban lebontott Ötvösök bástyája és a hozzá tartozó várfalak (Ötvös-zwinger, Asztalos-zwinger) helyén. Háromszintes, eklektikus stílusú; tervezője Karl Gärtner építész volt.[4] Két oldalról a régi református templom és a Schuller-villa fogta közre (mára mindkettőt lebontották). A tágas tantermek mellett bentlakás is működött az épületben, és díszterem, tornaterem, és igazgatói lakás is helyet kapott. Az 1910-es években egy keleti szárnnyal bővítették. Mögötte nagy udvar és sportpálya volt.[5]
1919-ben a megalakuló Ioan Meșotă reállíceum (Liceul Real Dr. Ioan Meșotă), 1948-ban a helyi egyetem erdőmérnöki kara (Facultatea de industrializare a lemnului) költözött az épületbe. Jelenleg a Transilvania Egyetem „T” épülete (irodalom, jog és szociológia, erdőmérnöki karok).[3]
2018-ban az épület falán emléktáblát avattak Brassaïnak, a Főreál egykori diákjának tiszteletére.[6]
Híres tanárai és diákjai
[szerkesztés]Az iskola tanárai voltak:
- Endrei Ákos irodalomtörténész
- Gombos Ferenc Albin történész
- id. Halász Gyula közíró
- Horger Antal nyelvész
- Méhelÿ Lajos zoológus
- Mika Sándor történész
- Moesz Gusztáv botanikus
Az iskola diákjai voltak:
- ifj. Halász Gyula (Brassaï), fotóművész
- Halász Kálmán, építészmérnök
- Lehmann Károly turisztikai technikus
- Monoki István bibliográfus
- Reschner Gyula festőművész
- Székely Géza újságíró
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Balázs 197–199. o.
- ↑ Szemlér Ferenc. Brassó, Erdélyi városképek. Budapest: Révai, 251. o. (1936). Hozzáférés ideje: 2018. április 28.
- ↑ a b Aldea 416–418. o.
- ↑ Pavalache, Dan. Cronică ilustrată de Brașov (román nyelven). Vidombák: Haco International, 449. o. (2015). ISBN 9789737706355
- ↑ Muntean, Marius. Brașovul la început de secol XX (román nyelven). Temesvár: Asociația Filatelică, 103. o. (2015). ISBN 9789730139532
- ↑ „Emléktáblát avattak a világhírű fotóművész, Brassai tiszteletére”, Marosvásárhelyi Rádió, 2018. március 14.. [2019. február 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. február 9.)
Források
[szerkesztés]- ↑ Aldea: Aldea, Vasile. Crâmpeie din Brașovul de ieri și azi (román nyelven). Vidombák: Haco International (2016). ISBN 9789737706416
- ↑ Balázs: Balázs János; Petki Judit. Kő kövön Brassóban. Csíkszereda: Brassói Lapok (2005). ISBN 9739777524
.svg){kind=small}