Bos primigenius primigenius

Bos primigenius primigenius
	Evolúciós időszak: Kora pleisztocén – holocén
	Az állat csontváza
	Természetvédelmi státusz
	Kihalt; Kihalás ideje: 1627;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Scrotifera;
Csoport:	Ferungulata;
Csoport:	Patások (Ungulata);
Rend:	Párosujjú patások (Artiodactyla);
Csoport:	Ruminantiamorpha;
Alrend:	Kérődzők (Ruminantia);
Alrendág:	Pecora;
Öregcsalád:	Bovoidea;
Család:	Tülkösszarvúak (Bovidae);
Alcsalád:	Tulokformák (Bovinae);
Nemzetség:	Tulkok (Bovini);
Alnemzetség:	Bovina;
Nem:	Tulok (Bos);
Faj:	B. primigenius; (Bojanus, 1827)
Alfaj:	B. p. primigenius;
Tudományos név
	Bos primigenius primigenius; (Bojanus, 1827)
Elterjedés
	Az alfaj elterjedési területe vörössel jelölve
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Bos primigenius primigenius témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Bos primigenius primigenius témájú kategóriát.

A Bos primigenius primigenius az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába tartozó kihalt őstulok (Bos primigenius) egyik alfaja.^[1]

Előfordulása, leírása

A Bos primigenius primigenius egykoron Európa, Szibéria, Közép-Ázsia, Kelet-Ázsia és Közel-Kelet pleisztocén kori megafaunájához tartozott. Az őstulok összes alfaja közül ez halt ki utoljára, Kr. u. 1627-ben. Közép-Anatóliában Kr. e. 8500 körül és Közel-Keleten Kr. e. 6000 környékén elkezdték háziasítani, ahol kialakították belőle a közönséges szarvasmarhát (Bos taurus taurus), azaz az európai típusú marhát; ugyanekkor Kelet-Ázsiában is elkezdődött a háziasítása.^[2] Az ókori Róma amfiteátrumaiban szívesen használták viadalokra. A 13. századra már csak kis állományai léteztek Kelet-Európában. Az utolsó állományok német földön éltek, már a történelmi időkben, amikor már régóta tartottak szarvasmarhákat. Végül, a 17. század első negyedében, 1627-ben, teljesen eltűnt ez a faj. Utolsó állománya a Mazuri-erdőkben élt. A populáció fogyásáról pontos adatok állnak rendelkezésre a lengyelországi jaktorówi erdő jegyzőkönyveiből. 1564-ben 38 példányról számolnak be, amiből csak 8 volt viszonylag fiatal (3 fiatal bika és 5 borjú), 1599-ben 24 példány, 1602-1620 között kettő, 1627-ig egyetlen példány, egy tehénből állt a teljes állomány.

Az alfaj maradványait Szicíliában is megtalálták; eme állatok ősei akkor kerülhettek a szigetre amikor is a tengerszínt alacsonyabban ült, és a szigetet a kontinentális Olaszországgal földhíd kötötte össze. A szigeti állatok 20 százalékkal kisebbek voltak a kontinentális egyedeknél.^[3] Japánban, sztyeppei bölények (Bison priscus) társaságában fedezték fel a Bos primigenius primigenius kövületeket.^[4]^[5]

Jegyzetek

↑ Tikhonov, A. (2008). "Bos primigenius". IUCN Red List of Threatened Species. 2008: e.T136721A4332142. doi:10.2305/IUCN.UK.2008.RLTS.T136721A4332142.en. Retrieved 11 January 2018.
↑ (2012) „Modern taurine cattle descended from small number of Near-Eastern founders”. Molecular Biology and Evolution 29 (9), 2101–2104. o. DOI:10.1093/molbev/mss092. PMID 22422765. Op. cit. in „DNA reveals that cows were almost impossible to domesticate”, io9, 2012. március 28.. [2012. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. április 2.)
↑ van Vuure, T. (Cis). Retracing the Aurochs – History, Morphology and Ecology of an extinct wild Ox. Sofia-Moscow: Pensoft Publishers (2005). ISBN 954-642-235-5
↑ Kurosawa Y.. „モノが語る牛と人間の文化 - ② 岩手の牛たち”. LIAJ News No.109, 29–31. o, Kiadó: Oshu city Cattle Museum. (Hozzáférés: 2016. április 6.)
↑ HASEGAWA Y.，OKUMURA Y., TATSUKAWA H. (2009). „First record of Late Pleistocene Bison from the fissure deposits of the Kuzuu Limestone, Yamasuge，Sano-shi，Tochigi Prefecture，Japan”. Bull.Gunma Mus.Natu.Hist.(13), 47–52. o, Kiadó: Gunma Museum of Natural History and Kuzuu Fossil Museum. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 22.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Aurochs#Evolution című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Tikhonov, A. (2008). "Bos primigenius". IUCN Red List of Threatened Species. 2008: e.T136721A4332142. doi:10.2305/IUCN.UK.2008.RLTS.T136721A4332142.en. Retrieved 11 January 2018.

[HowNowCow-2] (2012) „Modern taurine cattle descended from small number of Near-Eastern founders”. Molecular Biology and Evolution 29 (9), 2101–2104. o. DOI:10.1093/molbev/mss092. PMID 22422765. Op. cit. in „DNA reveals that cows were almost impossible to domesticate”, io9, 2012. március 28.. [2012. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. április 2.)

[vVuure05-3] van Vuure, T. (Cis). Retracing the Aurochs – History, Morphology and Ecology of an extinct wild Ox. Sofia-Moscow: Pensoft Publishers (2005). ISBN 954-642-235-5

[OushuCattle-4] Kurosawa Y.. „モノが語る牛と人間の文化 - ② 岩手の牛たち”. LIAJ News No.109, 29–31. o, Kiadó: Oshu city Cattle Museum. (Hozzáférés: 2016. április 6.)

[KuzuuFossil-5] HASEGAWA Y.，OKUMURA Y., TATSUKAWA H. (2009). „First record of Late Pleistocene Bison from the fissure deposits of the Kuzuu Limestone, Yamasuge，Sano-shi，Tochigi Prefecture，Japan”. Bull.Gunma Mus.Natu.Hist.(13), 47–52. o, Kiadó: Gunma Museum of Natural History and Kuzuu Fossil Museum. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 22.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]