Ugrás a tartalomhoz

Borsos Béla (építészmérnök)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk az építészmérnökről szól. Hasonló címmel lásd még: Borsos Béla (egyértelműsítő lap).
Borsos Béla Sándor
Született1913. július 31.[1]
Beregszász
Elhunyt1991. október 7. (78 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaépítészmérnök,
művészettörténész,
egyetemi tanár
Iskolái
SírhelyeFarkasréti temető (6/7-1-18)[2][3]
Sablon • Wikidata • Segítség

Szentgróthi Borsos Béla Sándor (Beregszász, 1913. július 31. – Budapest, 1991. október 7.) építészmérnök, művészettörténész, egyetemi tanár, a művészettörténeti tudományok nagydoktora, a Magyar Építészeti Múzeum alapítója.

Felmenői, családja

[szerkesztés]

A Borsos családból származik, amely III. Ferdinánd magyar királytól 1646. október 1-én Zala vármegyében kapott címeres nemeslevelet. Ősei előbb Erdőhorvátiba, majd Királyhelmecre, később Nagygéresre költöztek, ahol dédapja, Borsos Péter (Nagygéres, 1806. december 5. – Nagygéres, 1895. december 23.) 1842–ben igazolta a család nemességét. A család nemességét és szentgróthi előnevét 1938-ban a Belügyminisztérium is igazolta.

Nagyapja, Borsos György (Nagygéres, 1839. február 13. – Nagygéres, 1898. szeptember 14.) gazdatiszt. Édesapja Borsos József Kálmán (Makkoshotyka, 1875. november 13. – ) a Szolnoki Királyi Ügyészség elnöke, édesanyja nemes Sarkadi Nagy Ilona Eszter (Sárospatak, 1882. február 13. – ). Szülei 1900. április 21-én Sárospatakon kötöttek házasságot.

Testvére:

Feleségét, pilisi Neÿ Ákos mérnök és kisjeszeni és folkusfalvi Jeszenszky Lea lányát, buzinkai Buzinkay György özvegyét, Neÿ Katalint (1915 – 2011) Budapesten 1946-ban vette el. Leánya, Borsos Klára 1947-ben született Budapesten. Belsőépítész, stylist, szakújságíró.

Tanulmányai

[szerkesztés]

Elemi iskoláit Beregszászon és Sátoraljaújhelyen, középiskoláit Szolnokon végezte. 1931-ben a szolnoki Verseghy Ferenc Reálgimnáziumban tett érettségi vizsgát. Egyetemi tanulmányait a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen folytatta, ahol 1936-ban szerzett építészmérnöki oklevelet. 1948-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen végbizonyítványt és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1967-ben előbb a művészettörténeti tudományok kandidátusa, majd 1986-ban doktora.

Munkássága

[szerkesztés]

Pályafutását Budapesten 1936-ban különböző kivitelező cégeknél mérnökként, építésvezetőként, magasépítési tervezőként kezdte. A második világháború után a budapesti műemlékek helyreállítási munkáiban vett részt, melynek során rengeteg tapasztalatot szerzett a műemlékvédelem gyakorlati és tudományos problémáinak kezelésében. 1938 és 1950 között a II. sz. Mélyépítési és a XIII. sz. Magasépítési Ügyosztály tisztviselője, a Budapesti Városrendezési Tervező Intézet Tudományos Osztályának (1950–1952), majd a Budapesti Városépítési Tervező Iroda (Buváti) Műemléki és Várostörténeti Szakosztály helyettes vezetője (1952–1963). Az Országos Műemlékfelügyelőség Igazgatási Osztályának, majd a Gyűjteményi Osztályának vezetője 1963 és 1976 között. Vezetősége idején fogalmazódott meg a Magyar Építészeti Múzeum létrehozásának igénye, a létrejött múzeumnak később ő lett az első vezetője. 1953-tól 1955-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának oktatója. 1955 és 1962 között az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem, majd Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, továbbá 1962-től az Iparművészeti Múzeum oktatója. 1969-től a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemnek címzetes egyetemi docense, majd címzetes egyetemi tanára.

Építészet- és iparművészet-történettel, műemlék-elméleti és -helyreállítási, valamint esztétikai kutatásokkal foglalkozott. Műemlékvédelmi feladatai mellett elsősorban a műtárgyak művészi és technikai kérdései foglalkoztatták, ezen belül is elsősorban az üvegtárgyak és lőportartók kedvenc témakörei. Feldolgozta a magyarországi és az európai üvegművesség történetét. Nemzetközileg is alapvetően új eredményeket ért el az üvegművesség-történet nomenklatúrájának kidolgozásában. Ő nevezte el az üvegművesség két nagy és ellentétes technikai eljárásból eredő készítményeinek kategóriáit: fúvottüveg-stílusnak és kristályüveg-stílusnak. Nagydoktori értekezésben az európai üvegművesség fejlődését vizsgálta, doktori disszertációjában a lőporszarukkal foglalkozott.

1952-től részt vett a Budapesti Műemléki Topográfia szerkesztésében, illetve az óbudai műemléki, régészeti és városképi rendezési tervek elkészítésében. Jelentős szerepet vállalt a főváros műemléképületeinek összeállításában, városképileg fontos épületei történetének feldolgozásában.

Elismertsége

[szerkesztés]

Dr. Borsos Béla Sándor munkájának elismertségét jelzi, hogy tagja volt 1952 és 1962 között a Magyar Tudományos Akadémia Városépítés-történeti Albizottságának. Tovább 1964-től rendes tagja az International Association for the History of Glass-nek.

Halála, emlékezete

[szerkesztés]

Dr. Borsos Béla Sándor 1991 októberében Budapesten hunyt el. Sírja a Farkasréti temetőben található.

Születésének századik évfordulóján, 2013. szeptember 18-án az Iparművészeti Múzeumban emlékkonferenciát és kiállítást rendeztek a tiszteletére.[7]

Főbb művei

[szerkesztés]
  • A magyar üvegművesség története. Egyetemi doktori értekezés (Bp., 1948)
  • Régi pesti üvegpoharak (A „Budapest” könyvtára. 8. Bp., 1948)
  • Az óbudai városrendezés régészeti előkészítése (Építés, építészet, 1951)
  • Bonyhád városképi és műemléki vizsgálata (Bp., 1953)
  • A Vár szerepe Budapest városképében. Pogány Frigyessel (Magyar Építőművészet, 1954)
  • Az óbudai táborváros- múzeum városrendezési jelentősége és építőművészeti megoldása (Budapest, Régiségei, 1955)
  • Buda városképének kialakulása (Magyarország műemléki topográfiája. Bp., 1955)
  • Budapest műemléképületeinek jegyzéke. Összeáll. Többekkel (2. jav. kiad. Bp., 1955)
  • A Király-fürdő (Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1957)
  • A Királyfürdő helyreállítása (Műemlékvédelem, 1958)
  • Budapest építészettörténete, városképei és műemlékei. Sódor Alajossal, Zádor Mihállyal. Ill. Kovács Ödön (Bp., 1959)
  • Régi magyar üvegművészet. Kismonográfia (Iparművészet. Bp., 1965; németül és angolul is)
  • A magyarországi üvegművesség története. Kandidátusi értekezés (Bp., 1966)
  • A műemléki szakigazgatás főbb kérdései (Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1966)
  • A Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottságának működése és a gyűjtemények kialakulásának kezdete. I. (Magyar Műemlékvédelem. 1967–1968. Bp., 1970)
  • Korai magyar fürdőkúra-poharak (Orvostörténeti Közlemények, 1971)
  • A magyar műemlékvédelem hivatala és gyűjteményei az 1881. évi törvény megjelenésétől Henszlmann Imre haláláig. II. (Magyar Műemlékvédelem. 1971–1972. Bp., 1974)
  • Régi pest-budai patikák üvegedényei (Orvostörténeti Közlemények, 1974)
  • A magyar üvegművesség (Bp., 1974)
  • Az üvegművesség története és szakmai esztétikája. Egyetemi tankönyv (Bp., 1975)
  • A műtárgyak állapota és értéke (Művészettörténeti Értesítő, 1979)
  • Magyar vadász lőportartók (Bp., 1982; németül és angolul is)
  • Anyag és technika stílusformáló szerepe az európai üvegművesség történetében. Doktori értekezés (Bp., 1985)

Származása

[szerkesztés]
Borsos Béla Sándor családfája
szentgróthi Borsos Béla Sándor
(Beregszász, 1913. július 31. – Budapest, 1991. október)

építészmérnök, művészettörténész, egyetemi tanár, a művészettörténeti tudományok kandidátusa, a Magyar Építészeti Múzeum alapítója

Apja:
szentgróthi Borsos József Kálmán
(Makkoshotyka, 1875. november 13.[8] –
)

a Szolnoki Királyi Ügyészség elnöke

Apai nagyapja:
szentgróthi Borsos György
(Nagygéres, 1839. február 13. – Nagygéres, 1898. szeptember 14.)

gazdatiszt

Apai nagyapai dédapja:
szentgróthi Borsos Péter
(Nagygéres, 1806. december 5. – Nagygéres, 1895. december 23.)

1842-ben igazolta a család nemességét

Apai nagyapai dédanyja:
Vagrintsits Katalin

Apai nagyanyja:
hubói Hubay Berta
(Tarcal, 1852. május 29.[9] – Nagygéres, 1928. augusztus 29.)
 Apai nagyanyai dédapja:
hubói Hubay Boldizsár

református kántor

Apai nagyanyai dédanyja:
Danavár Amália
Anyja:
nemes Sarkadi Nagy Ilona Eszter
(Sárospatak, 1882. február[10] – ?)
 Anyai nagyapja:
nemes Sarkadi Nagy Sándor

földbirtokos

Anyai nagyapai dédapja:
Anyai nagyapai dédanyja:
Anyai nagyanyja:
nemes Sarkadi Nagy Sára
 Anyai nagyanyai dédapja:
Anyai nagyanyai dédanyja:

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ BnF-források (francia nyelven)
  2. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  3. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  4. ↑ nemes szentgróthi Borsos József Zoltán és Szécsi Terézia Irén házassága, Budapest V. kerület polgári házassági anyakönyve, 634/1931. folyószám.
  5. ↑ Szécsi Terézia Irén születése, Budapest V. kerület polgári születési anyakönyve, 236/1917. folyószám.
  6. ↑ Szécsi Terézia Irén halála, Budapest VI. kerület polgári halotti anyakönyve, 563/1971. folyószám.
  7. ↑ 100 éve született Borsos Béla – emlékülés és kiállítás az IMM-ben
  8. ↑ Borsos József Kálmán születése, Makkoshotyka ref. egyházközség anyakönyve, 3/1875. folyószám.
  9. ↑ hubói Hubay Berta születése, Tarcal ref. egyházközség anyakönyve, 26/1852. folyószám.
  10. ↑ nemes Sarkadi Nagy Ilona Eszter születése, Sárospatak ref. egyházközség anyakönyve, 9/1882. folyószám.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. Főszerk. Fitz Péter. Bp., Enciklopédia Kiadó, 1999-2001
  • Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968
  • Magyar tudományos akadémiai almanach az . . . évre. Bp., Magyar Tudományos Akadémia, 1861-1918, 1921, 1924-1943
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Borsos_Béla_(építészmérnök)&oldid=27389469”