Ugrás a tartalomhoz

Boros Izabella

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Boros Izabella
SzületettWeinberger Izabella
1898. május 25.
Budapest
Elhunyt1946. október 6.
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaSzakasits Antal
Foglalkozásatisztviselő,
könyvkereskedő,
közíró
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (24-1-73)[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Boros Izabella témájú médiaállományokat.

Boros Izabella, Szakasits Antalné (Budapest, 1898. május 25. – Budapest, Józsefváros, 1946. október 6.)[2] tisztviselő, könyvkereskedő, kulturális szervező, pártmunkás, szakszervezeti vezető, közíró.

Sírja a Fiumei Úti Sírkertben

Életútja

[szerkesztés]

Boros (Weinberger) Dezső (1873–1954) betűszedő és Bleier (Bleyer) Amália (1874–1964)[3] gyermekeként született.[4] Apai nagyszülei Weinberger Jakab esztergályosmester és Leuchtner Róza, anyai nagyszülei Bleier Herman és Berger (Erzsébet) Betti voltak. Miután iskolai tanulmányait elvégezte, a Népszava Könyvkereskedésnél dolgozott, majd a cég helyettes vezetője lett.

A fehérterror első napjaiban életét kockáztatta azért, hogy a SZDP vagyonát megmentse, le is tartóztatták. 1921. február 19-én Bécsben házasságot kötött Szakasits Antal nyomdásszal.[5] Bécsi emigrációjuk során férjével közösen szervezte meg a Népszava Könyvkereskedés bécsi fiókját. Miután visszatért Magyarországra, vezető taggá nevezték ki a Magántisztviselők Szakszervezete, és a Szövetkezeti Mozgalom élére.

1938. december 22-én a református vallásra tért át.[6] Számos cikke látott napvilágot a Népszava, a Gyermekbarát és a Nőmunkás c. lapok hasábjain. Aktív résztvevője volt a Madách Színházban és a Vígszínházban a haladó szellemű, antifasiszta jellegű színházi munkáselőadások megszervezésének.

Miután a németek bevonultak az országba, a Gestapo fogságába került, s megkínozták. A kínzások során szerzett betegsége okozta halálát. Sírja a Fiumei Úti Sírkertben található (24-1-73).[7]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]