Ugrás a tartalomhoz

Boros Béla (érsek)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Boros Béla
Született1908. szeptember 20.[1]
Erdőhegy[1]
Elhunyt2003. június 6. (94 évesen)[1]
Temesvár[1]
Állampolgárságaromán
Nemzetiségemagyar
Foglalkozása
  • katolikus pap
  • katolikus püspök
Tisztsége
  • katolikus érsek
  • címzetes püspök (1948. november – )
  • címzetes érsek (1990. március 14. – )
Iskolái
címzetes érsek
Vallásarómai katolikus egyház
Pappá szentelés1932. október 30.
Püspökké szentelés1948. december 12.
SzentelőkGerald Patrick O'Hara (főszentelő)
Társszentelt püspökök
Sebastian Kräuter1990. április 28.
SablonWikidataSegítség

Boros Béla (Erdőhegy, 1908. szeptember 20.Temesvár, 2003. június 6.) katolikus pap, címzetes érsek.[2]

Pályafutása

[szerkesztés]

A középiskolát Aradon, illetve a Temesvári Piarista Gimnáziumban végezte, a teológiát pedig a római Collegium Germanicum et Hungaricumban. Filozófiai és teológiai doktorátust szerzett. 1932. október 30-án szentelték pappá.

1934. októberétől a temesvári szemináriumban működött filozófia- és dogmatikatanárként, valamint prefektusként, 1946-tól pedig rektorként.[2]

Püspöki pályafutása

[szerkesztés]

1948. december 12-én Gerald Patrick O'Hara romániai apostoli nuncius titokban ressianai címzetes püspökké szentelte. Ezt a román hatóság nem ismerte el, sőt az 1948. augusztus 4-i kultusztörvény már magát az 1930-as konkordátum alapján létrehozott Temesvári egyházmegyét sem fogadta el.

Boros Bélát 1951 márciusában letartóztatták, és a „papok perében” szeptember 1117-én szemináriumi rektorként életfogytiglani kényszermunkára és 50 000 lej perköltség megfizetésére ítélték. A máramarosszigeti börtönben több évig cellatársa volt Márton Áron püspöknek; később, 1956-tól két és fél éven át magánzárkában tartották fogva a Râmnicu Sărat-i börtönben. 1958-tól Jilava, 1960-tól Dés, majd Szamosújvár börtönében raboskodott. 1964. augusztus 4-én, 13 év után szabadult.

Szabadulásától Temesvár-Erzsébetvárosban volt kisegítő lelkész.[2] Miután az 1989-es romániai forradalmat követően az állam elismerte az egyházmegyéket, lehetővé vált a püspökök kinevezése is. Az idős és beteg Boros Bélát – vértanúsága miatti kitüntetésképpen –[3] 1990. március 14-én II. János Pál pápa címzetes érsekké nevezte ki.[2][3] 1992-ben vonult nyugállományba.[2]

Haláláig nem rehabilitálták.[2]

Művei

[szerkesztés]
  • Doctrina de Haereticis apud S. Gregorium magnum. Doktori disszertáció, Róma, 1932[2]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d Magyar Katolikus Lexikon (magyar nyelven). Szent István Társulat, 1993. (Hozzáférés: 2019. június 24.)
  2. a b c d e f g Magyar katolikus lexikon II. (Bor–Éhe). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1996.  
  3. a b Tóth Béla: Isten tenyerén lenni kegyelem – A gyulafehérvári főegyházmegye idén februárban 60. születésnapját ünneplő érsekével, dr. Jakubinyi Györggyel Tóth Béla beszélget (magyar nyelven). 11. szám. Vasárnap Katolikus Hetilap, 2016. március 12. [2019. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 24.)

További információk

[szerkesztés]
  • Archbishop Adalbert (Bela) Boros, Catholic-Hierarchy (angol)
  • Erdély arcai és harcai. Erdélyi katolikus főpapok a szekuritáté irattárának tükrében; szerk. Kassai Ildikó, tan. Dobes Fürtös Andrea; Unicus Műhely–Hittel a Nemzetért Alapítvány, Bp., 2018