Ugrás a tartalomhoz

Bonaparte-sirály

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bonaparte-sirály
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Gruae
Csoport: Gruimorphae
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Család: Sirályfélék (Laridae)
Alcsalád: Larinae
Nem: Chroicocephalus
Eyton, 1836
Faj: C. philadelphia
Tudományos név
Chroicocephalus philadelphia
(Ord, 1815)
Szinonimák
  • Larus philadelphia
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Bonaparte-sirály témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bonaparte-sirály témájú médiaállományokat és Bonaparte-sirály témájú kategóriát.

A Bonaparte-sirály (Chroicocephalus philadelphia) a madarak (Aves) osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a sirályfélék (Laridae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

[szerkesztés]

A fajt George Ord amerikai ornitológus írta le 1815-ben, a Sterna nembe Sterna Philadelphia néven.[3] Sorolják, vagy sorolták a Larus nembe Larus philadelphia néven is.[4] Magyar nevét Charles Lucien Jules Laurent Bonaparte francia ornitológusról kapta.

Előfordulása

[szerkesztés]

Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban fészkel, telelni délre vonul. Kóborlásai során eljut Európába, de még Japánba is. Természetes élőhelyei a tűlevelű erdők, édes vizű mocsarak, tavak, tengerpartok és nyílt vizek.[5]

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 28–34 centiméter, szárnyfesztávolsága 78–90 centiméter, testtömege 170–230 gramm.

Nyári
és telelő tollazata
valamint röpképe

Életmódja

[szerkesztés]

Rovarokkal, halakkal, rákokkal, puhatestűekkel, férgekkel és más gerinctelenekkel táplálkozik.[3]

Szaporodása

[szerkesztés]

Fészekalja 2-4 tojásból áll.

Fiókája

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. január 20.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. január 20.)
  3. a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. január 20.)
  4. Avibese. (Hozzáférés: 2020. január 20.)
  5. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. január 20.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]