Boldogvárosi erődtemplom
| Boldogvárosi erődtemplom | |
| műemlék | |
 | |
| Vallás | keresztény |
| Felekezet | evangélikus |
| Egyházmegye | Romániai ágostai hitvallású evangélikus egyház, brassói egyházkerület |
| Egyházközség | Kőhalmi egyházközség |
| Építési adatok | |
| Építése | 13. vagy 14. század |
| Stílus | gótika |
| LMI-kód | BV-II-a-A-11818 |
| Elérhetőség | |
| Település | Boldogváros |
| Elhelyezkedése | |
 Boldogvárosi erődtemplom
Pozíció Brassó megye térképén
| |
 é. sz. 45° 59′ 14″, k. h. 24° 51′ 44″45.987233°N 24.862336°EKoordináták: é. sz. 45° 59′ 14″, k. h. 24° 51′ 44″45.987233°N 24.862336°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Boldogvárosi erődtemplom témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A boldogvárosi erődtemplom egy szász evangélikus erődtemplom Romániában, Brassó megyében. Építését egyes történészek szerint a 13. század második felére, mások a 14. század első felére teszik. Közel két évszázaddal később a török–tatár fenyegetettség miatt megerősítették és ekkor emelték kerítőfalát is. A 19. században belsejét barokk stílusban építették át. A 20. század végén a falu elvesztette szász lakosságát, a templomot azonban a 21. század elején felújították. A romániai műemlékek jegyzékében a BV-II-a-A-11818 sorszámon szerepel.[1]
Története
[szerkesztés]Boldogvárost (románul: Seliștat, németül: Seligstadt) valószínűleg a 13. század másik felében alapították az erdélyi szász telepesek.[2] Első írott említése egy 1355-ös okmányban szerepel, egy 1389-es megegyezésből pedig kitűnik, hogy Nagysinkszékhez tartozott. 1400 körül a kőhalmi káptalan nagysinki surrogatiojának része volt.[3]
Templomát legelőször 1461-ben említik: „eccl. parochialis beati Nicolai patrini in Felici loco”, vagyis Szent Miklósnak szentelt plébániális templom volt.[4] Építésének dátumát több történész és régész (Gustav Treiber, Thomas Nägler és mások) a 13. század második felére, a település kialakulásának időszakára teszi, az épület viszonylag kis méreteire hivatkozva.[5][6] Hermann Fabini és Virgil Vătășianu viszont a 14. század első felére datálja a templomot.[7][8] Ez egy korai gótikus csarnoktemplom volt ötszögű apszissal záródó, négyzetes szentéllyel, harangtorony nélkül; Vătășianu feltételezése szerint síkmennyezete volt.[8] A szentély északi részén sekrestye nyílt, melyet a 16. század elején, a templom erődítésekor lebontottak.[7]
A török fenyegetettség miatt a 15. század második fele és a 16. század első negyede között két szakaszban megerősítették. Az első szakaszban a szentély fölé egy három emeletes tornyot építettek, amelynek első két szintje folyami kőből készült, a harmadik szint pedig egy kiugró, gerendákra és támpillérekre támaszkodó fa galéria az íjászok számára. A megerősített szentély falát tizenegy támpillér támasztja alá, amelyek közül hat újonnan épült, négy az apszis tartóelemeit képezte, amelyeket a toronnyal együtt emeltek meg, egy pedig a lebontott és támpillérré alakított régi sekrestyétől származik. Az építkezés eredményeként a szentély három csúcsíves ablaka eltűnt.[7]
Az erődítés második szakaszában, amely a 16. század elején ment végbe, a templomhajót is megerősítették, gótikus hálóboltozatot építettek égetett agyag bordákkal (ennek nyomai ma is láthatóak a padláson), a boltozat fölé pedig lőrésekkel ellátott tégla védemeletet húztak. A megemelt templom hajójának falát tíz támpillér támasztja alá, amelyeket félköríves boltívek kötnek össze. Az erődítést követően a templomnak egyetlen bejárata maradt, egy bélletes kapu a földszinten, a nyugati oldalon. Szintén a második szakaszban épült meg a templom körüli védőfal, amelynek vonalát a terepviszonyokhoz igazították, északi és északkeleti oldalain pedig háromszintes bástyákat csatoltak. A templom belsejében, a csarnok északkeleti sarkában, a szószék közelében kutat ástak.[7]
A 16. század közepén a reformáció hatására a szászok evangélikus hitre tértek, így a templom is katolikusból evangélikus lett. Első név szerint ismert evangélikus papja Junnkmann Velten (1563).[9]
A 19–20. századokban több javítási és átépítési munkálatot végeztek, a szentélyen keskeny, szögletes ablakokat nyitottak. 1848-ban a beltér gótikus hálóboltozatát felváltotta egy barokk stílusú, pillérekre támaszkodó dongaboltozat. 1883-ban javítási munkálatokat végeztek. 1896-ban megerősítették a templomhajó és a szentély falait, továbbá megnagyobbították az északnyugati támpillért. 1912-ben a védőfal északi oldalát, az északi bástyát, és a dél fal egy részét lebontották (az utóbbit a szász iskola bővítése okán). 1964-ben a csarnok felső részét vasbeton övvel erősítették meg.[7]
A szászok kivándorlása, a hívek számának apadása miatt 1973-ban a boldogvárosi egyházközséget egyesítették a báránykútival, 1989-ben pedig további három falujéval.[9] 2017–2023 között a templomot felújították,[10] de mivel már csak néhány evangélikus német lakik a településen, nagyon ritkán tartanak istentiszteletet, inkább turisztikai célokra, a közelében működő ifjúsági tábor tevékenységeihez használják. A paplakot és az egykori szász iskolát ifjúsági szállássá alakították át.[11] A 2010-es években régészeti feltárásokat végeztek, melyek során 14–16. századi sírokat tártak fel, és megerősítették a középkori sekrestye jelenlétét.[12]
Leírása
[szerkesztés]A falu északkeleti részén, dombon álló keletelt csarnoktemplom hajója 12,56 méter hosszú és 7,30 méter széles, szentélye pedig 8 méter hosszú és 4,8 méter széles. A templom teljes hosszúsága nem éri el a 24 métert, vagyis igen kis méretű. Az erődített hajó fölött lőrésekkel ellátott tégla védemelet magasodik, a falakat pedig tíz támpillér támasztja, amelyeket félköríves boltívek kötnek össze. A szentélyt poligonális, ötszögű apszis zárja le, föléje három emeletes tornyot húztak, amelynek első két szintje folyami kőből készült, a harmadik szint pedig egy kiugró, gerendákra és támpillérekre támaszkodó fa galéria, mely fölött kontytető van.[7] A templomtorony egyben harang- és óratorony is (a mechanikus óra 1908-ig működött). A nagy harang nincs dátumozva, a kisebbet 1921-ben öntötte a nagyszebeni Schieb műhely.[13]
A templom belseje barokk, de még mindig őriz gótikus elemeket, például a szentély egy fülkéje és egy ajtókerete. A szószék barokk kupolája 1652-es keltezésű. Az 1807-ből származó oltár a barokk és a klasszicizmus közötti átmeneti időszak stílusjegyeit mutatja. A fő festmény Fritz Schullerus 1892-es alkotása (Jézus megáldja a gyermekeket), az oltár két oldalán faragott indák és egy-egy apostol látható, felső részén pedig a Mennybemenetel ábrázolása, amelyet Pétert és Pál evangélistákat ábrázoló faszobrok szegélyeznek.[13]
Ami orgonáját illeti, 1694-ben egy szentélyorgonát (pozitív) vásároltak, 1746-ban a nagyszebeni Johannes Hahn egy 6 regiszteres orgonát állított fel, 1865-ben pedig egy régi 12 regiszteres orgonát vásároltak a báránykúti erődtemplomtól. 1867-ben a segesvári Samuel Binder mester a báránykúti és az 1746-os orgonákból egy új orgonát készített 10 regiszterrel. Ezt 1911-ben javították meg.[13]
Szabálytalan, megközelítőleg kör alakú védőfala a 16. század elején épült; 1912-ben lebontották az északi falat és bástyáját, és a déli fal egy részét.[7] A fennmaradt északkeleti bástya egy háromszintes, lőrésekkel ellátott, masszív épület, amelyet békeidőben termények tárolására használták, ezért Fruchthausnak nevezik. A szóbeszéd szerint az épület pincéjéből egy alagút indult a közeli Wortburg (szászul Vorprich) domb felé, amelyen keresztül a védők elmenekülhettek, ha a helyzet tarthatatlan lett.[14]
A templomtól északkeletre (a Fruchthauson túl, a falakon kívül) van az elhagyatott evangélikus temető. A háborúkban elesett szászok emlékére külön síremléket állítottak.[14]
Képek
[szerkesztés]-
A templom délkeletről (2023, felújítás alatt) -
Tornya és órája -
A templom beltere -
Az ún. Fruchthaus és a régi szász temető -
A szállássá átalakított paplak
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
- ↑ Klein, Karl Kurt. Transsylvanica – Gesammelte Abhandlungen und Aufsätze zur Sprach- und Siedlungsforschung der Deutschen in Siebenbürgen. München: Oldenbourg, 180–181. o. (1963)
- ↑ Fabini 3–4. o.
- ↑ Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
- ↑ Treiber, Gustav. Mittelalterliche Kirchen in Siebenbürgen – Beiträge zur Baugeschichte aufgrund der Raumverhältnisse (német nyelven). München: Hilfskomitee der Siebenbürger Sachsen, 102–103. o. (1971)
- ↑ Nägler, Thomas. Die Ansiedlung der Siebenbürger Sachsen (német nyelven). Bukarest: Kriterion (1979)
- ↑ a b c d e f g Fabini 5–6. o, Țiplic 83–84. o.
- ↑ a b Vătășianu, Virgil. Istoria artei feudale în Țările Române (román nyelven). Bukarest: Editura Academiei RPR, 122–123. o. (1959)
- ↑ a b Lukas 150–153. o.
- ↑ Bijuteria de la Seliștat. Monitorul de Făgăraș, 2023. december 14. (Hozzáférés: 2023. december 17.)
- ↑ Lukas 126–127. o.
- ↑ Țiplic 86. o.
- ↑ a b c Fabini 9. o.
- ↑ a b Lukas 272–273. o.
Források
[szerkesztés]- ↑ Fabini: Fabini, Hermann. Die Kirchenburg in Seligstadt (német nyelven). Nagyszeben: Monumenta (2001). ISBN 9739973604
- ↑ Lukas: Lukas, Erich Johann. Seliștat – vechiul nostru sat natal din Ardeal (román nyelven). Fogaras: Negru Vodă (2018). ISBN 9786068479118
- ↑ Țiplic: Țiplic et al: Biserica fortificată din Seliștat: Cercetări arheologice. Studia Universitatis Cibiniensis Historica, XV. évf. (2018) ISSN 1584-3165
További információk
[szerkesztés]- Roth, Anselm. Über Siebenbürgen – Kirchenburgen im Schenker Stuhl und Fogarascher Land, Band 4 (német nyelven). Bonn: Schiller Verlag, 63–67. o. (2017). ISBN 9783946954040
- Seligstadt. Stiftung Kirchenburgen. (Hozzáférés: 2023. április 22.)
.svg){kind=small}