Boldizsár István (festő)
| Boldizsár István | |
| Született | 1897. július 29.[1][2] Orosháza |
| Elhunyt | 1984. november 20. (87 évesen) Budapest[3] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (24/1-1-39) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Boldizsár István témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Boldizsár István (Orosháza, 1897. július 29. – Budapest, 1984. november 20.) magyar festő és grafikus. 1918-tól a második világháborúig kapcsolódtak tanulmányai és alkotói tevékenysége a nagybányai művésztelephez.
Életpályája
[szerkesztés]Szülei Boldizsár Mihály (?–1911) fűszerkereskedő és Zsíros-Szabó Katalin voltak.[4] Felsőfokú tanulmányokat a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatott, mestere Réti István volt. 1918 nyarán jutott el a nagybányai művésztelepre a főiskola katonanövendékei számára rendezett nyári tanfolyamra.[5] Az 1918-19-es forradalmak idején a Kecskeméti művésztelepen dolgozott Iványi-Grünwald Béla irányítása mellett. 1919 őszén Nagybányára ment, s ott is maradt, alkotásait Thorma János korrigálta, közben két telet (1920–1923 között) Münchenben töltött Nemes Marcell támogatásának köszönhetően. 1924-től Budapesten telepedett meg, de nyaranként továbbra is járt Nagybányára festeni. Közben a rézkarcolást is megtanulta Kubinyi Sándor magániskolájában. Ferenczy Valérral és Patkó Károllyal együtt ismertette meg a rézkarcolást a nagybányai művészekkel.
Mind a természetábrázolásban, mind a portréfestésben eredményesen alkotott. Egy ideig ingadozott a nagybányai derűsebb, gazdagabb színvilág és a budapesti szürkébb, barnább színvilág között, végül egész életművére vonatkozóan győzött a gazdag kolorit és az impresszionista stílusirányzat beépítése a nagybányai naturalista plein air stílusba. Kialakult az ő egyéni stílusa, a nagybányai tájak (főleg Felsőbánya) mellett alföldi és balatoni tájakat is festett, valamint megfestette kedves mestereinek, eszményképeinek arcképét, például Iványi-Grünwald Béla, Csók István, Zádor István, ismert személyiségek portréit is megfestette, köztük Horthy Istvánnét.
Első jelentős kiállítása Budapesten volt az Ernst Múzeumban. 1928-ban Rómában a magyar reprezentatív kiállításon szerepelt rézkarcaival, nagy sikere volt. 1931-ben elnyerte a Szinyei Merse Pál Társaság tájkép-díját, 1938-ban beválasztották a tagok közé. Közben nagybányai kollégáival erdélyi nagyvárosokban állította ki műveit, ismertségének növelése és megélhetése szempontjából fontosak voltak ezek. 1941-től 1949-ig alakrajzot tanított a budapesti Képzőművészeti Főiskolán.
Az alkotói munkát haláláig folytatta, 1960-ban a Csók István Galériában volt gyűjteményes kiállítása, 1979-ben szülővárosában, Orosházán állított ki, 1984-ben a pápai Helytörténeti Múzeumban rézkarcait mutatta be. Gyakran szerepelt tematikus csoportos kiállításokon. Posztumusz állították ki műveit 1996-ban a 100 éves Nagybánya c. kiállításon Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában. Számos művét őrzik közgyűjteményekben itthon és külföldön, köztük a budapesti Magyar Nemzeti Galéria; Damjanich János Múzeum, Szolnok; Déri Múzeum, Debrecen; Móra Ferenc Múzeum, Szeged, Neue Pinakotheka, München.
Emlékezete
[szerkesztés]
Boldizsár István 1977-ben szülővárosának 36 festményt ajándékozott, ebből jött létre 1979-ben az orosházi Városi Képtár,[6] amelynek második emeletén ma is megtekinthető Boldizsár István műveiből egy állandó kiállítás. Budapesten, 1997-ben, születésének centenáriumán a Boldizsár István Baráti Kör tagjai emléktáblát helyeztek el a festő Nagymező utcai műteremházának falán.
Csoportos kiállítások (válogatás)[7]
[szerkesztés]- I. Szabad Nemzeti Kiállítás, Régi Műcsarnok (1945)
- Magyar Képzőművészetért, Ernst Múzeum (1946)
- Magyar művészhetek reprezentatív kiállítása, Ernst Múzeum (1952)
- Tavaszi Tárlat, Műcsarnok (1952)
- Arcképkiállítás, Ernst Múzeum
- 70 művész, Ernst Múzeum (1957)
- Balaton a festészetben, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár (1959)
- Nagybányai festők, Magyar Nemzeti Galéria (1962)
- Oltványi Imre emlékkiállítás, Türr István Múzeum, Baja (1963)
Társasági tagság
[szerkesztés]- Szinyei Merse Pál Társaság (1938)
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- A Barcelonai Világkiállítás bronzérme (1929)
- a Szinyei Merse Pál Társaság Zichy Mihály Grafikai Díja (rézkarcaiért, 1930)
- a Szinyei Merse Pál Társaság tájképdíja (Gyümölcsszedő nők című festményéért, 1931)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2020. július 7., PIM48138
- ↑ Születési anyakönyvi bejegyzése, Orosháza 429/1897.
- ↑ 1918 nyarán a szabadságolt főiskolai katonanövendékek nagybányai kurzusán résztvevők névsora: Kubass Árpád (Szarajevó); Boldizsár István (Budapest); Lázár Oszkár, zászlós (Budapest); Révész Imre, hadnagy (Szombathely); Vidor Pál, hadnagy (Budapest); Kastaly István, főhadnagy (Budapest); Martinka József, főhadnagy (Budapest); Jóföldy Tibor, hadnagy (Budapest); Metzner Ernő, önkéntes káplán (Budapest). Az adatok forrása: Murádin Jenő – Szűcs György: Nagybánya 100 éve. Miskolc–Nagybánya, 1996. 58. p.
- ↑ Városi Képtár (Orosháza)
- ↑ Kortárs magyar művészeti lexikon i.m. nyomán
Források
[szerkesztés]- Réti István: A nagybányai művésztelep. Budapest, Kulturtrade Kiadó, 1994. Boldizsár István lásd 134. p. ISBN 963-7826-35-1
- Művészeti lexikon. 1. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1965. Boldizsár István lásd 263. p.
- Kortárs magyar művészeti lexikon. 1. köt. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 1999. Boldizsár István lásd 287-288. p. ISBN 963-8477-44-X
- Névpont.hu
