Bokorkaktusz
A bokorkaktuszok (Cylindropuntia) a kaktuszfélék (Cactaceae) egyik alcsaládjába, a fügekaktuszformák (Opuntioidae) közé tartozó pozsgás növények nemzetsége.
Elterjedése
[szerkesztés]A legtöbb faj az USA déli részén, illetve Mexikóban honos – főleg a sivatagos-félsivatagos, illetve magashegyi tájakon, ide értve a kontinenshez közeli szigeteket is.
Megjelenése, felépítése
[szerkesztés]Mint magyar neve neve is jelzi, a legtöbb faj cserje termetű. Szára, hajtása sokszorosan elágazó, hengeres nyéltagok (cladodiumok) soraiból áll; a hajtásokon a domborulatok zsindelytetőszerűen emelkednek ki. Az egyes nyéltagok csúcsaikkal csatlakoznak egymáshoz. Ez annak köszönhető, hogy minden évben (minden pihenőidőszak után) új tenyészcsúcsokból folytatja a növekedést.
A fiatal hajtásokon többnyire csökevényes, hengeres, hegyes csúcsú levélkék is nőnek, amit ősi bélyegnek tekintenek. Egyes fajok erősen tövisesek; némelyik töviseinek hegye szigonyszerűen visszafogazott.
Életmódja
[szerkesztés]A bokorkaktuszok egyértelműen szárazságkedvelő növények. Vegetatív módon igen jól szaporodnak, és ezért a száraz, meleg éghajlatú vidékeken könnyen dominánssá válnak, kiszorítva az őshonos fajokat.
A bokorkaktusz fajok többsége erőteljesen, gyorsan nő. A hideget a kaktuszok többségénél jobban tűri, de csak jó vízáteresztő talajban marad meg, mert a pangó víz pusztulását okozza.
Felhasználása
[szerkesztés]Télálló fajait (mint például kötélkaktuszt) sziklakertekben, a kis termetű fajokat szobanövényként termesztik.
A legegyszerűbben a szártagok dugványozásával szaporítható – a dugványon a metszlapot hagyjuk beszáradni!
Források
[szerkesztés]- Szűcs Lajos: Kedvelt kaktuszok, pozsgások. Gondolat Kiadó, Budapest, 1984. 334 p. ISBN 963-281-264-6
