Bojár Iván
Bojár Iván | |
Született | 1924. március 27.[1] Budapest[2] |
Elhunyt | 1995. december 22. (71 évesen)[1] |
Állampolgársága | magyar |
Gyermekei | Bojár Iván András |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1948) |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bojár Iván (Budapest, 1924. március 27. – Budapest, 1995. december 22.) grafikus, díszlet- és jelmeztervező, művészettörténész, újságíró. Bojár Iván András művészettörténész, író apja.
Életpályája
[szerkesztés]Újlipótvárosi értelmiség családban született, asszimiláns, kikeresztelkedett zsidóként. A második világháború alatt származása miatt bujkálni kényszerült. A német megszállás alatt a Veér István álnevet használta. Zenei tanulmányokat folytatott a Konzervatóriumban. A háború után (1944–1948) elvégezte a Pázmány Péter Tudományegyetem művészettörténet szakát, azonban a doktori értekezését nem fejezhette be a kommunista hatalomváltás és kultúrpolitikai fordulat miatt. Az 1950-es években régészeti ásatásokon dolgozott kubikusként, majd a Budapesti Történeti Múzeumban Zolnay Lászlóval segédmunkásként a budai királyi palota feltárásán. Ezt követően a Geofizikai Kutatóintézetbe került, ahol segédkutatóként dolgozhatott. 1956-ban kinevezték a Színházművész Szövetség osztályvezetőjének, ám két évvel később 56-os szerepvállalása miatt leváltották. Tagja volt a Képző- és Iparművészeti Szövetség forradalmi bizottságának. Díszlettervezőként dolgozott az 50-es évek végétől a budapesti Petőfi Színházban és több vidéki színházban. Bekerült az akkoriban induló Magyar Televízióhoz, ahol a díszletek mellett, jelmezeket is tervezett. A 60-as évek első felében az Iparművészeti Főiskola divattervezői szakán és a Népművelési Intézetben tanított. A későbbiekben mint művészeti szerkesztő és műkritikus tevékenykedett. Az MTV Barangolások című kulturális műsorának szerkesztője volt. Elsőként mutatta be a hatvanas, hetvenes években induló hazai avantgárd művészeket. Munkatársa lett a Kossuth Rádió Láttuk-hallottuk című kulturális műsorának. 1970-től húsz éven át a Radio Bremen tudósítója, a Budapester Rundschau képszerkesztője és a Magyar Hírlap képzőművészeti kritikusa volt. Szerkesztőként dolgozott a Tükör és az Új Tükör című hetilapoknál, illetve a Művészet című folyóiratnál. A Fotó, majd a Lakáskultúra felelősszerkesztő-helyettese lett. A MUOSZ Újságíró Iskolában művészettörténetet, fotótörténetet és elméletet oktatott. 1990–1994 között a Budavári Önkormányzat képviselője és kulturális tanácsok volt. 1995-ben önkezével vetett véget életének.
Családja
[szerkesztés]Szülei Bojár (Bergl) Géza László (1895–1969) építész és Farkas Lívia Margit (1901–?) voltak.[3] Apai nagyszülei Bojár (Bergl) Salamon Sándor (1863–1924)[4] pápai születésű mérnök-lapszerkesztő és Beck Ludmilla (1871–1943),[5] anyai nagyszülei Farkas Lázár és Spatz Hermin voltak. Testvérei: Anna (1894–?), Klára (1897–?) és Pál (1898–?).[6]
Házastársa Sztankay Ágnes (1933–2016) múzeumi műtárgy-restaurátor, Sztankay István színész nővére volt.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b BnF-források (francia nyelven)
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 1.)
- ↑ Bojár Géza László és Farkas Lívia Margit házasságkötési bejegyzése a Budapest V: kerületi polgári házassági akv. 586/1922. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 3.)
- ↑ Bojár Sándor halotti bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári halotti akv. 3391/1924. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 3.)
- ↑ Bojár Salamon Sándorné Beck Ludmilla halotti bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári halotti akv. 141/1943. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 3.)
- ↑ Bojár (Bergl) Pál születési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári születési akv. 1100/1898. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 3.)
Források
[szerkesztés]- Bojár Iván kiállítás - egy műkritikus leleplezése Archiválva 2019. december 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Egy festő felfedezése - Bojár Iván posztumusz kiállítása
- Bojár Iván (artportal.hu) Archiválva 2019. december 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
- BOJÁR IVÁN, A FESTŐ – emlékfoszlányok egy másik apámról
- Bojár Ivánné Sztankay Ágnes Archiválva 2014. október 1-i dátummal a Wayback Machine-ben