Boelen-piton

Boelen-piton
	Természetvédelmi státusz
	Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Alország:	Valódi szövetes állatok (Eumetazoa);
Alországág:	Kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateria);
Főtörzs:	Újszájúak (Deuterostomia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Hüllők (Reptilia);
Rend:	Pikkelyes hüllők (Squamata);
Alrend:	Kígyók (Serpentes);
Család:	Pitonfélék (Pythonidae);
Nem:	Morelia; J. E. Gray, 1842
Faj:	M. boeleni;
Tudományos név
	Morelia boeleni; (Brongersma, 1953)
Szinonimák
	Liasis boeleni Brongersma, 1953; Liasis taronga Worrell, 1958; Liasis boeleni Stimson, 1969; Liasis taronga Stimson, 1969; Lenhoserus boeleni Hoser, 2001; Morelia boeleni Kluge, 1993; Morelia boeleni McDiarmid, Campbell & Touré, 1999: 172; Morelia boeleni Franz, 2003; Morelia boeleni Mattison, 2007: 210;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Boelen-piton témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Boelen-piton témájú kategóriát.

A Boelen-piton (Morelia boeleni) a hüllők (Reptilia) osztályának pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, ezen belül a pitonfélék (Pythonidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Indonézia (Nyugat-Új-Guinea a Wissel Lakes régióban) és Pápua Új-Guinea (keleti Highlands, Central és Morobe tartományai, valamint Goodenough és Torres Straits szigetek) hegyvidéki esőerdőinek lakója, kizárólag 1000 méter feletti tengerszinti magasságtól. Ködös, sötét, párás, a civilizációtól mentes területeken fordul elő.

Megjelenése

Széles fejű, vaskos testű kígyó. Színjátszó pikkelyekkel fedett hátoldala kékesfekete vagy lilásfekete, míg hasoldala krémfehér vagy sárgásfehér. A fehér szín harántfoltok formájában az állat oldalára is kiterjed, valamint az ajakpajzsok is fehér színben pompáznak. Nagy szeme függőleges pupillájú, tehát aktivitása éjszakára tehető. Méretét tekintve a közepes testű óriáskígyók közé tartozik, hosszúsága átlagosan: 1,8–2,4 méter közé tehető.

Életmódja

A szabad természetben madarakkal és kisemlősökkel táplálkozik, terráriumi körülmények között laboratóriumi rágcsálókkal etethető.

Szaporodása

Az ivarérettséget 3 éves korban éri el. Mint minden piton, ő is tojással szaporodik, fészekalja 14–20 tojásból áll. A nőstény a tojások köré tekeredik, az ideális költési hőmérséklet 32 °C. Ha ez alá csökken a hőmérséklet, akkor az anyapiton képes az izmai segítségével akár 7 °C-kal is növelni a hőmérsékletet. A kis pitonok 60–80 nap múlva kelnek ki, és színezetükben eltérnek szüleiktől, általában vörösesbarna vagy rozsdabarna színekben játszanak.

Megjegyzés

Mivel a Boelen-piton meglehetősen ritka faj, ezért lett Pápua Új-Guinea legfontosabb kígyófaja, miközben megkapta a legmagasabb törvényes védelmet is. A helybéliek Blu Moran (kék piton) néven ismerik vagy Papa Graun Morannak nevezik.

Jegyzetek

↑ McDiarmid RW, Campbell JA, Touré T. 1999. Snake Species of the World: A Taxonomic and Geographic Reference, vol. 1. Herpetologists' League. 511 pp. ISBN 1-893777-00-6 (series). ISBN 1-893777-01-4 (volume).

Források

J. M. Merthens- The livings snake of the world
McDiarmid RW, Campbell JA, Touré T. 1999. Snake Species of the World
Ecologyasia.com

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[McD99-1] McDiarmid RW, Campbell JA, Touré T. 1999. Snake Species of the World: A Taxonomic and Geographic Reference, vol. 1. Herpetologists' League. 511 pp. ISBN 1-893777-00-6 (series). ISBN 1-893777-01-4 (volume).

[1]