Környezete gyermekkorában felfigyelt rajzkészségére, anyai nagyanyja, aki maga is kiváló képzőművészeti adottságokkal rendelkezett, tanította meg a grafika és akvarell festészet alapjaira. Tanulmányait Budapesten, a Medve utcai Általános Fiúiskolában kezdte 1960-ban, majd a győri Bencés Gimnáziumban tanult tovább. Művészi hajlamának előtérbe kerülése miatt két év után elhagyta az iskolapadot, visszaköltözött a fővárosba, és munkába állt. Az érettségi vizsgát 1974-ben, a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium levelező tagozatán tette le. Dolgozott az Operaházban, mint színpadi díszítő, és az MTV Díszletgyártó Műhelyében díszletfestőként. A MAFILM kétéves Szakemberképző Tanfolyamának elvégzése után 1976-tól 78-ig a Filmgyár berendezője volt. Még ebben az évben a FŐÉV Óra- és Ékszeripari Vállalatnál helyezkedett el, aranyművességet tanult. Jelentkezett a Képző- és Iparművészeti Főiskolára, de nem vették fel, ezért autodidakta módon fejlesztette tovább festészeti képességét. Tanára és mestere Simon András grafikus volt. Időközben két lánya született, 1979-ben Petra, majd 1980-ban Stella[1] követte. 1980 és 1982 között elvégezte a MKK Külker. Reklám-Propaganda szaktanfolyamát, de valójában ekkor már igazán csak a festészet érdekelte. Végül 1984-től szellemi szabadfoglalkozású festő lett. 1986-ban feleségével Oláh Katival a Balaton-felvidékre, Paloznakra költöztek, majd 1990-ben Óbudavárra. Itt született meg 1991-ben Fruzsina lányuk. 1994 és 1996 között a balatonfüredi Art-East Galéria művészeti vezetője volt. 2000 óta tagja a Veszprémi Művész Céhnek. Ugyanebben az évben létrehozták az Óbudavári Képíró Műhelyt, ahol már feleségével közösen alkottak. 2007-ben visszatértek Paloznakra, és új otthonukban Paloznaki Képíró Műhely néven nyitották meg galériájukat.
Képzőművészeti tevékenysége mellett szívesen fotografál és ír, cikkei rendszeresen jelennek meg a Paloznaki Hírmondó című újságban.
Boda Balázs Gábor festészetében tetten érhető az erő, a határozottság, a bonyolult áttételű realitás. Éles szem, aprólékos gond, biztos és határozott ecsetkezelés jellemző rá. Technikai tudása azt a szublimációt szolgálja, amely a kép tárgyát és a hozzá kötődő viszonyt, mintegy a világból kiemelve megnemesíti, s úgy tárja elénk. A csöppben a tenger művészete ez. Amit lát, azt úgy hozza hozzánk közel, hogy ő maga sem rejtőzik el, sőt a szellemi közeg sem, amelyet képvisel. Lehetetlen nem észrevennünk ennek a művészetnek az eredetét: az ember alkotta táj iránti szerelmet és végtelen odaadást. Itt jön a szánkra a szó, hogy magyar, s a kvalitás láttán a másik, hogy európai. És az eredetekhez való ragaszkodás, s ez nem játék a szavakkal: maga az eredetiség.
