Bjelik Imre

	Bjelik Imre
Született	1860. július 24.; Illava
Elhunyt	1927. május 9. (66 évesen); Nagyvárad
Állampolgársága	osztrák–magyar; magyar;
Foglalkozása	katolikus pap; katolikus püspök;
Tisztsége	Apostolic Field Vicar (1913. január 8. – 1918. november 11.); címzetes püspök (1913. január 8. – );
Kitüntetései	Osztrák Császári Vaskorona-rend
	osztrák–magyar tábori apostoli vikárius
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Vallása	római katolikus egyház
Pappá szentelés	1883
Püspökké szentelés	1913. február 22.
Szentelők	Belopotoczky Kálmán (főszentelő); Fischer-Colbrie Ágoston (társszentelő); Josef Pfluger (társszentelő);
Hivatal	osztrák–magyar tábori apostoli vikárius
Hivatali idő	1911–1918
Elődje	Belopotoczky Kálmán
Utódja	Magyarország: Zadravecz István
Hivatal	nagyváradi apostoli adminisztrátor
Hivatali idő	1923–1927
Elődje	Széchényi Miklós megyéspüspök
Utódja	Mayer Antal apostoli adminisztrátor
	Catholic Hierarchy;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Bjelik Imre témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Bjelik Imre (németül: Emmerich Bjelik^[1]) (Illava, 1860. július 24. – Nagyvárad, 1927. május 9.) katolikus pap, az Osztrák–Magyar Monarchia tábori apostoli vikáriusa (tábori püspöke), nagyváradi apostoli adminisztrátor.^[2]

Pályafutása

teológia tanulmányait Nyitrán végezte. 1883-ban szentelték pappá. 1888-tól a szarajevói hadtestnél, 1893-tól Pozsonyban szolgált katonai lelkészként. 1894-től Belopotoczky Kálmán tábori püspök egyháztanácsi titkára, 1908-tól igazgatója volt. 1903-tól pápai prelátus.^[2]

1911 májusában a király az Osztrák–Magyar Monarchia tábori apostoli vikáriusává és váradi kanonokká nevezte ki.^[2] 1913. január 8-án thasusi címzetes püspökké és az Osztrák–Magyar Monarchia tábori apostoli vikáriusává nevezték ki. Február 22-én szentelte püspökké Belopotoczky Kálmán tábori püspök, Fischer-Colbrie Ágoston kassai püspök és Joseph Pfluger bécsi segédpüspök segédletével. 1915-től valóságos belső titkos tanácsos.^[2]

1918. november 11-én lemondott.

Szívélyes „Isten hozott” a fiatal bajtársaknak. Pozsony, 1891 (németül: Ein herzliches Willkommen den jungen Kriegskameraden. Pozsony, 1891)
Istennel a királyért és hazáért. Pozsony, 1892 (németül: Mit Gott für Kaiser und Vaterland. Pozsony, 1893)
Húsvéti ajándék a katolikus hadfiaknak. Pozsony, 1892
Egyesült erővel. Egy táborilelkész szava bajtársaihoz. Pozsony, 1894
Ehrenblatt aus der Geschichte des Infanterieregiments Nr. 72. Pozsony, 1894
Geschichte der k.u.k. Militär-Seelsorge und des apostolischen Feld-Vicariates. Bécs, 1901
Rituale in usum c. et r. ecclesiae militaris. Bécs, 1902
Handbuch für die k.u.k. Militärgeistlichkeit. Bécs, 1905

Szerkesztette 1901–1911 a Pastoralblatt für die Militär- und Marinegeistlichkeit c. szaklapot.^[2]

↑ Die apostolischen Feldvikare von 1773 bis 1918 (német nyelven). Katholische Militärseelsorge, 2018. [2018. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 26.)
↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f Magyar katolikus lexikon II. (Bor–Éhe). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1996.

Bishop Imre Bjelik, Catholic-Hierarchy (angol)
Fodor József. Püspök és katona – Bjelik Imre élete, Szent László könyvek sorozat (magyar nyelven). Duran's. ISBN 9789738835245 (2007). Hozzáférés ideje: 2018. december 26.