Bismarck-denevérpapagáj
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Loriculus tener Sclater, 1877 | ||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
|
Loriculus aurantiifrons tener | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Bismarck-denevérpapagáj témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Bismarck-denevérpapagáj témájú kategóriát. |
A Bismarck-denevérpapagáj (Loriculus tener) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Philip Lutley Sclater angol ügyvéd és zoológus írta le 1877-ben.[3] Egyes szervezetek a narancshomlokú denevérpapagáj (Loriculus aurantiifrons) alfajaként sorolják be Loriculus aurantiifrons tener néven.[4]
Előfordulása
[szerkesztés]Pápua Új-Guineához tartozó Bismarck-szigeteken, illetve Új-Britannia és Új-Írország területén honos. Megtalálható ezenkívül a York hercege-szigeten, az Új-Hannover-szigeten, Manne, Selapiu, Tsoilaunung, Patio szigeteken és a körülöttük lévő apró szigeteken.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, melyek maximum 500 méter magasak, de jobban kedveli a 200 méternél alacsonyabb fekvésűeket. Állandó, nem vonuló faj.[5]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 11 centiméter.[6] Mindkét nemnek javarészt zöld színű a teste, egy fényes piros folttal a torkán. Fekete csőre és sárga szeme van. A hímeknek sárgászöld a faruk, sárga farktollakkal. A fiatal madaraknak nincsen torokfoltjuk, barna szemük és csőrük van.
Életmódja
[szerkesztés]Étrendje különféle vad gyümölcsökből, virágokból, rügyekből, néha apró lárvákból, bogarakból tevődik össze. Rejtőzködő életformát él. Hajlamos a Loriculus nem más fajaival vegyülni. Kisebb csoportokban él, melyek 2-4 egyedet foglalnak magukban.[7]
Szaporodása
[szerkesztés]A tojó általában 3-4 tojásból álló fészket rak.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Az elterjedési területe még elég nagy, de csökken az illegális fakitermelés és bányászat miatt, egyedszáma 10000-19999 példány közötti és szintén csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján mérsékelten fenyegetett fajként szerepel.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. november 6.)
- ↑ Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5.
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. november 6.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. november 6.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. november 6.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. november 5.)
- ↑ Romhányi, Attila. Papagájkedvelők kézikönyve. Gazda Kiadó, 219. o. (2003). ISBN 963 7445 49 8
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. november 6.)
- Hivatalos magyar neve
