Bicosoecida
Bicosoecida | ||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||
| ||||||||||||
Kládok | ||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Bicosoecida témájú kategóriát. |
A Bicosoecida (ICZN) vagy Bicosoecales/Bicoecea (ICBN) az egysejtű ostoros sárgásmoszatokból álló Bikosea kládja. Szabadon élők kloroplasztisz nélkül, egyes nemzetségek loricával vannak körülvéve. A plasztiszhiány miatt bazálisnak tekintik.[6]
Történet
[szerkesztés]A Bicosoeca nemzetséget Henry James Clark írta le 1866-ban. Neve a görög βικος (váza, edény) és az οεκειν, lakik szóból származik. Filológiailag megfelelőbb lett volna a Bicoeca név, melyet Samuel Friedrich Stein javasolt 1878-ban, és több későbbi szerző követett, de az ICBN és az ICZN szerint az eredeti írásmód nem tekinthető helytelennek, és eredeti névalakként használandó. Eredetileg a Protozoa országba sorolták.[7]
Korábban a sárgamoszatok rokonának tekintették.[8]
Egyes szerzők kizárólag a Bicosoeca nemzetségre és rokonaira, például a Cafeteriára használják köznapi neveit.[9]
A molekuláris filogenetika fejlődésével a klád leírása több taggal bővült, és rendből osztállyá lett.[10]
2015-ben Ruggiero et al. tanulmányában a Bikosea osztály Bicoecida rendjeként szerepelt az Anoecida, a Borokida, a Pseudodendromonadida és a Rictida mellett.[11]
Cavalier-Smith 2017-ben leírta, hogy Derelle et al. 2016-ban a Bigyra monofíliáját mutatta ki, és hogy nem 3 egymást követő bazális ágból áll, és a Bicosoecida a Bigyra tagja.[7] A Chromista országba sorolta a sárgásmoszatokat, így a Bicosoecidát is.[7]
Morfológia
[szerkesztés]A hátulsó ostor széles 2. mikrotubulus-gyökere által támasztott sejtszája, két ostorán háromrészes masztigonémái vannak, általában átmeneti hélix nélkül. Plasztisza nincs. Általában hátulsó ostorával a szubsztráthoz rögzül, és szesszilis. Egysejtű és kolóniaképző fajai is ismertek.[12]
Élőhely
[szerkesztés]Tengerekben, édesvízben és felhőkben él.[13][14] A Halocafeteria névadója, hogy jellemzően sós vízben él, egy sóbepárló üzemben 24,8%-os sótartalmú vízben az egyik leggyakoribb eukariótanemzetség Lee et al. szerint,[15] és 10–36,3% sótartalom közt növekszik.[15] Tengerekben és édesvízben gyakori csoportjai élesen elkülönülnek.[14]
Gyakorisága a mélységgel növekszik az óceánban, oxigénminimum-zónájában aktívabbak, de ritkábbak.[16][17]
Felhőkben DNS- és RNS-vizsgálatok alapján is gyakoriak.[13]
Mesterséges élőhelyei például az anaerob feláramlásos szennyvízemésztő reaktorok, de az azokba folyó vízben nem találhatók meg.[18]
Csoportok
[szerkesztés]- Labromonadidae Cavalier-Smith 2006
- Labromonas Cavalier-Smith 2006
- Bicosoecaceae Ritter von Stein 1878
- Poteriodendron Stein 1878
- Bicosoeca Clark 1866
- Hedraeophysa Kent 1880
- Symbiomonas Guillou et Chrétiennot-Dinet 1999
- Cafeteriaceae Moestrup 1995
- Cafeteria Fenchel et Patterson 1988
Genomika
[szerkesztés]Mitokondriális recA génje van, melyet feltehetően a fotoszintetikus sárgásmoszatok a plasztiszeredetű megmaradása mellett elvesztettek.[19] MidX-szekvenciái a sárgásmoszatokéinak csak távoli rokonai.[20]
Nagy mennyiségben expresszálnak cisztein-peptidázt baktériumevéskor.[21]
Jelentőség
[szerkesztés]Fajai olajindikátorok, az olaj megjelenése után hamar megjelennek és gyakorivá válnak.[22]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Grassé P-P (1926). „Contribution à l'étude des flagellés parasites”. Archives de zoologie expérimentale et générale 65, 345–602 [576]. o.
- ↑ S. A. Karpov, R. Kersanach, D. M. Williams (1998). „Ultrastructure and 18S rRNA gene sequence of a small heterotrophic flagellate Siluania monomastiga gen. et sp. nov. (Bicosoecida)”. Eur J Protistol.
- ↑ Grassé P-P, Deflandre G.szerk.: Grassé P-P: Ordre des Bicoecidea, 1. Phylogénie. Protozoaries: Generalités, Flagellés, Traité de Zoologie. Paris: Masson et Cie, 599–601. o. (1952)
- ↑ Kristiansen, Jørgen (1972). „Structure and occurrence of Bicoeca crystallina, with remarks on the taxonomic position of the Bicoecales”. British Phycological Journal 7 (1), 1–12. o. DOI:10.1080/00071617200650011.
- ↑ Loeblich III AR, Loeblich LA.szerk.: Laskin AI, Lechevalier LA: Division Chrysophyta, Fungi, Algae, Protozoa, and Viruses, 2nd, CRC Handbook of Microbiology, West Palm Beach, FL: CRC Press, Inc., 411–423. o. (1979)
- ↑ Logares R, Audic S, Santini S, Pernice MC, de Vargas C, Massana R (2012. április 26.). „Diversity patterns and activity of uncultured marine heterotrophic flagellates unveiled with pyrosequencing”. ISME J 6 (10), 1823–1833. o. DOI:10.1038/ismej.2012.36. PMID 22534609. PMC 3446805.
- ↑ a b c Cavalier-Smith T (2017. szeptember 5.). „Kingdom Chromista and its eight phyla: a new synthesis emphasising periplastid protein targeting, cytoskeletal and periplastid evolution, and ancient divergences”. Protoplasma 255 (1), 297–357. o. DOI:10.1007/s00709-017-1147-3. PMID 28875267. PMC 5756292.
- ↑ Hibberd, David J. (1978). „Bicosoeca accreta sp. nov., a flagellate accumulating extraneous silica fragments”. British Phycological Journal 13 (2), 161–166. o. DOI:10.1080/00071617800650201.
- ↑ Cavalier-Smith T, Chao EE (2006). „Phylogeny and megasystematics of phagotrophic heterokonts (kingdom Chromista)”. Journal of Molecular Evolution 62 (4), 388–420. o. DOI:10.1007/s00239-004-0353-8. PMID 16557340. kiegészítő anyag
- ↑ Cavalier-Smith T, Scoble JM (2013). „Phylogeny of Heterokonta: Incisomonas marina, a uniciliate gliding opalozoan related to Solenicola (Nanomonadea), and evidence that Actinophryida evolved from raphidophytes”. European Journal of Protistology 49 (3), 328–353. o. DOI:10.1016/j.ejop.2012.09.002. PMID 23219323.
- ↑ Ruggiero MA, Gordon DP, Orrell TM, Bailly N, Bourgoin T, Brusca RC, Cavalier-Smith T, Guiry MD, Kirk PM (2015. április 29.). „A higher level classification of all living organisms”. PLoS One 10 (4), e0119248. o. DOI:10.1371/journal.pone.0119248. PMID 25923521. PMC 4418965.
- ↑ Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 1.). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006.
- ↑ a b Amato P, Joly M, Besaury L, Oudart A, Taib N, Moné AI, Deguillaume L, Delort AM, Debroas D (2017. augusztus 8.). „Active microorganisms thrive among extremely diverse communities in cloud water”. PLoS One 12 (8), e0182869. o. DOI:10.1371/journal.pone.0182869. PMID 28792539. PMC 5549752.
- ↑ a b Lepère C, Domaizon I, Debroas D (2008. március 21.). „Unexpected importance of potential parasites in the composition of the freshwater small-eukaryote community”. Appl Environ Microbiol 74 (10), 2940–2949. o. DOI:10.1128/AEM.01156-07. PMID 18359836. PMC 2394938.
- ↑ a b Lee HB, Jeong DH, Cho BC, Park JS (2021. november 15.). „The Diversity Patterns of Rare to Abundant Microbial Eukaryotes Across a Broad Range of Salinities in a Solar Saltern”. Microb Ecol 84 (4), 1103-1121. o. DOI:10.1007/s00248-021-01918-1. PMID 34779881. PMC 9747883.
- ↑ Giner CR, Pernice MC, Balagué V, Duarte CM, Gasol JM, Logares R, Massana R (2019. október 23.). „Marked changes in diversity and relative activity of picoeukaryotes with depth in the world ocean”. ISME J 14 (2), 437–449. o. DOI:10.1038/s41396-019-0506-9. PMID 31645670. PMC 6976695.
- ↑ Simon M, López-García P, Deschamps P, Moreira D, Restoux G, Bertolino P, Jardillier L (2015. március 13.). „Marked seasonality and high spatial variability of protist communities in shallow freshwater systems”. ISME J 9 (9), 1941–1953. o. DOI:10.1038/ismej.2015.6. PMID 25853803. PMC 4542043.
- ↑ Hirakata Y, Hatamoto M, Oshiki M, Watari T, Kuroda K, Araki N, Yamaguchi T (2019. szeptember 4.). „Temporal variation of eukaryotic community structures in UASB reactor treating domestic sewage as revealed by 18S rRNA gene sequencing”. Sci Rep 9. DOI:10.1038/s41598-019-49290-y. PMID 31484981. PMC 6726610.
- ↑ Hofstatter PG, Tice AK, Kang S, Brown MW, Lahr DJ (2016. október 12.). „Evolution of bacterial recombinase A (recA) in eukaryotes explained by addition of genomic data of key microbial lineages”. Proc Biol Sci 283 (1840), 20161453. o. DOI:10.1098/rspb.2016.1453. PMID 27708147. PMC 5069510.
- ↑ Sheikh S, Pánek T, Gahura O, Týč J, Záhonová K, Lukeš J, Eliáš M, Hashimi H (2023. június 1.). „A Novel Group of Dynamin-Related Proteins Shared by Eukaryotes and Giant Viruses Is Able to Remodel Mitochondria From Within the Matrix”. Mol Biol Evol 40 (6), msad134. o. DOI:10.1093/molbev/msad134. PMID 37279941. PMC 10280142.
- ↑ Obiol A, López-Escardó D, Salomaki ED, Wiśniewska MM, Forn I, Sà E, Vaqué D, Kolísko M, Massana R (2023. június 15.). „Gene expression dynamics of natural assemblages of heterotrophic flagellates during bacterivory”. Microbiome 11. DOI:10.1186/s40168-023-01571-5. PMID 37322519. PMC 10268365.
- ↑ Santos HF, Cury JC, Carmo FL, Rosado AS, Peixoto RS (2010. augusztus 26.). „18S rDNA sequences from microeukaryotes reveal oil indicators in mangrove sediment”. PLoS One 5 (8), e12437. o. DOI:10.1371/journal.pone.0012437. PMID 20865054. PMC 2928742.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Bicosoecida című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Hibberd DJ.szerk.: Kristiansen J, Andersen RA: Ultrastructure of the Chrysophyceae. Colorless forms, Chrysophytes: Aspects and Problems. Cambridge: Cambridge University Press, 29-30. o. (1986)