Bié (mitológia)

A görög mitológiában Bia, más néven Bié (/ˈbaɪə/; ógörögül: Βία [/bí.aː/]; jelentése: "erő, hatalom") az erő megszemélyesítése. Gaius Julius Hyginus Fabulae című művének előszava szerint Bia római neve Vis volt. (Vis latinul erőt, hatalmat, erőszakot vagy erőt jelent.)^[1]

Család

Bié a titán Pallasz és az ókeánisz Sztüx lánya volt, valamint Niké, Kratosz és Zelosz testvére.^[2]

Mitológia

Bié és testvérei állandó kísérői voltak Zeusznak. Ezt a megtiszteltetést azután kapták, hogy anyjukkal együtt támogatták Zeuszt a Titánok elleni háborúban. Bié az egyik szereplője Aiszkhülosz^[3] Prométheusz bilincsben című görög tragédiájának, amelyben Héphaisztoszt az istenek arra kényszerítik, hogy Prométheuszt megbüntesse, miután tüzet lopott, és az embereknek ajándékozta. Bár Bié testvérével, Kratoszszal együtt jelenik meg a történetben, nem szólal meg.^[4]

Titanomakhia

Anyjukkal együtt Bié és testvérei segítették Zeuszt a Titánok elleni háborúban, amelyet Titánok harcának (Titanomachia) neveztek. A tíz évig tartó háborúban az olümposzi istenek győzedelmeskedtek. Hősiességük miatt a négy testvér elnyerte Zeusz tiszteletét, és állandó kísérői lettek. Szinte mindig mellette voltak, amikor az Olümposz hegyén lévő trónján ült, és feladatuk volt Zeusz parancsainak érvényesítése, amikor erőre volt szükség.

Prométheusz büntetése

Bié nem olyan ismert, mint testvérei, Kratosz vagy Niké, és amikor megjelenik a mítoszokban, általában néma marad. Mégis kulcsszerepet játszik Prométheusz történetében. Prométheusz^[5]^[6] a Titánok közé tartozott, és gyakran került konfliktusba Zeusszal. Végül annyira feldühítette Zeuszt, hogy az úgy döntött, örök büntetéssel sújtja. Megparancsolta, hogy Prométheuszt láncolják egy sziklához a Kaukázus hegységben. Bié és testvére, Kratosz kapták a feladatot, hogy végrehajtsák ezt, de Bié volt az egyetlen, aki elég erős volt ahhoz, hogy az eltörhetetlen láncokkal a sziklához kötözze Prométheuszt. Mindennap egy sas tépte ki Prométheusz máját, és ette meg előtte. Minden éjjel a mája újranőtt, így a kínok örökké tartó körforgásában maradt.

Kultusz

Pauszaniasz szerint az Akrokorinthoszon volt egy szentély, amelyet Biének és Anankénak (Szükségszerűség) szenteltek.

Források

Karp, Andrew (1996. december 11.). „The Disease of Inflexibility in Aeschylus' "Prometheus Bound"”. Mediterranean Studies 6, 1–12. o. ISSN 1074-164X. (Hozzáférés: 2024. december 11.)
López, María Isabel Rodríguez (2012. december 11.). „Victory, Triumph and Fame as the Iconic Expressions of the Courtly Power”. Music in Art 37 (1/2), 9–23. o. ISSN 1522-7464. (Hozzáférés: 2024. december 11.)
Gallagher, Philip J. (1979. december 11.). „"Paradise Lost" and the Greek Theogony”. English Literary Renaissance 9 (1), 121–148. o. ISSN 0013-8312. (Hozzáférés: 2024. december 11.)
Yu, Anthony C. (1971. december 11.). „New Gods and Old Order: Tragic Theology in the "Prometheus Bound"”. Journal of the American Academy of Religion 39 (1), 19–42. o. ISSN 0002-7189. (Hozzáférés: 2024. december 11.)
Hopper, R. J. (1962. december 11.). „Political Symbolism”. The Classical Review 12 (3), 297–298. o. ISSN 0009-840X. (Hozzáférés: 2024. december 11.)
Lloyd-Jones, Hugh (1956. december 11.). „Zeus in Aeschylus”. The Journal of Hellenic Studies 76, 55–67. o. DOI:10.2307/629553. ISSN 0075-4269. (Hozzáférés: 2024. december 11.)

↑ Gallagher, Philip J. (1979. december 11.). „"Paradise Lost" and the Greek Theogony”. English Literary Renaissance 9 (1), 121–148. o. ISSN 0013-8312. (Hozzáférés: 2024. december 11.)
↑ López, María Isabel Rodríguez (2012. december 11.). „Victory, Triumph and Fame as the Iconic Expressions of the Courtly Power”. Music in Art 37 (1/2), 9–23. o. ISSN 1522-7464. (Hozzáférés: 2024. december 11.)
↑ Lloyd-Jones, Hugh (1956. december 11.). „Zeus in Aeschylus”. The Journal of Hellenic Studies 76, 55–67. o. DOI:10.2307/629553. ISSN 0075-4269. (Hozzáférés: 2024. december 11.)
↑ Hopper, R. J. (1962. december 11.). „Political Symbolism”. The Classical Review 12 (3), 297–298. o. ISSN 0009-840X. (Hozzáférés: 2024. december 11.)
↑ Karp, Andrew (1996. december 11.). „The Disease of Inflexibility in Aeschylus' "Prometheus Bound"”. Mediterranean Studies 6, 1–12. o. ISSN 1074-164X. (Hozzáférés: 2024. december 11.)
↑ Yu, Anthony C. (1971. december 11.). „New Gods and Old Order: Tragic Theology in the "Prometheus Bound"”. Journal of the American Academy of Religion 39 (1), 19–42. o. ISSN 0002-7189. (Hozzáférés: 2024. december 11.)

[1] Gallagher, Philip J. (1979. december 11.). „"Paradise Lost" and the Greek Theogony”. English Literary Renaissance 9 (1), 121–148. o. ISSN 0013-8312. (Hozzáférés: 2024. december 11.)

[2] López, María Isabel Rodríguez (2012. december 11.). „Victory, Triumph and Fame as the Iconic Expressions of the Courtly Power”. Music in Art 37 (1/2), 9–23. o. ISSN 1522-7464. (Hozzáférés: 2024. december 11.)

[3] Lloyd-Jones, Hugh (1956. december 11.). „Zeus in Aeschylus”. The Journal of Hellenic Studies 76, 55–67. o. DOI:10.2307/629553. ISSN 0075-4269. (Hozzáférés: 2024. december 11.)

[4] Hopper, R. J. (1962. december 11.). „Political Symbolism”. The Classical Review 12 (3), 297–298. o. ISSN 0009-840X. (Hozzáférés: 2024. december 11.)

[5] Karp, Andrew (1996. december 11.). „The Disease of Inflexibility in Aeschylus' "Prometheus Bound"”. Mediterranean Studies 6, 1–12. o. ISSN 1074-164X. (Hozzáférés: 2024. december 11.)

[6] Yu, Anthony C. (1971. december 11.). „New Gods and Old Order: Tragic Theology in the "Prometheus Bound"”. Journal of the American Academy of Religion 39 (1), 19–42. o. ISSN 0002-7189. (Hozzáférés: 2024. december 11.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]