Beszédes János László
| Beszédes János László | |
| Született | 1874. augusztus 18.[1] Feled |
| Elhunyt | 1922. november 10. (48 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | szobrász |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (17/2-1-13) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Beszédes János László témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Beszédes János László / Beszédes László (Feled, 1874. augusztus 18. – Budapest, 1922. november 10.) magyar szobrász. Beszédes Kálmán (1839–1893) festő unokaöccse.
Életpályája
[szerkesztés]Szülei a kora gyermekkorában megnyilatkozó képzőművészeti hajlamát nem nézték jó szemmel, így már 17 éves korában elkerült otthonról és saját fenntartásáról gondoskodott. Tanulmányait az iparrajziskolában folytatta; Mátrai Lajos és Vasadi Ferenc[2] voltak neves oktatói. 1890-ben hét hónapig Konstantinápolyban élő unokabátyjánál tartózkodott, s egy bankpalota frízekkel való díszítését végezte. Visszatérése után folytatta tanulmányait nagy nélkülözések árán Bécsben, majd Münchenben és Párizsban is tanult. Utóbbi városban Alexandre Charpentier mellett dolgozott, aki segítette megélhetését. Nem bírva tovább a nélkülözést, a francia katonai térképészeti intézet gyarmatügyi részlegének szolgálatába állt, és kiküldték a francia gyarmatokra tereprajzolóként (ázsai és afrikai területek okkupációja alkalmával). Észak-Afrika, Sziám, Tonkin és Kambodzsa vidékein egész sorozatát mintázta meg kis méretben az itt élő embertípusoknak (terrakotta, bronz). Onnan visszakerülve Brüsszelben, majd Münchenben Gustav Eberleinnél tanult s azután Bécsben Tilgner és Theodor Friedl szobrászoknál dolgozott s az utóbbitól főleg a zsáner ábrázolás irányában nyert biztatást. 1896 és 1899 között katonai kötelezettségének tett eleget. Leszerelve előbb a Hortobágyon töltött egy időt, s végül Budapesten telepedett le. A Nemzeti Szalon bemutatóin emlékezetes alkotásai: Ádám és Éva (1903); Conventio után, gipsz; Elhagyatva, gipsz; Tavasz, terracotta; Munkába, terracotta, (1905); »Itt az ebéd!«, gipsz; Hajnalban, gipsz; Öreg juhász, gipsz (1907). A Műcsarnok tárlatain 1906-tól folyamatosan szerepelt, ugyancsak kisebb zsánerszobrokkal, illetve büsztökkel. Művei közül Ambrus gazda, a Kukorica füzér és Rorátén című szobrocskáit a földmívelésügyi minisztérium vásárolta meg. 1910-ben állami bronzérmet nyert Bécsben. A Magyar Nemzeti Galéria több művét őrzi. 1923-ban a Műcsarnokban emlékkiállításon mutatták be műveit.
Az 1910-es évektől a budapesti címtárakban a Százados úti művésztelep szerepel a lakóhelyeként. Kisplasztikáiból a Zsolnay porcelángyár is többet felhasznált figurális termékeinek modelljéül.[3]
Munkáiból
[szerkesztés]- József (Rabszolga), 1908, MNG
- A szultán vizéből, 1910 körül, MNG
- Ivó paraszt, 1910-es évek, MNG
- Feszty Masa fejszobra, bronz, 1911. Petőfi Irodalmi Múzeum
- Bevonulás előtt, 1913. MNG
- Toldi, 1914. MNG
- Szántó Róbert és Fennesz Rezső síremléke (Sopron, 1922) Szent Mihály utca, régi temető. Lebontva. Sila műlapja. Köztérkép.hu
- Pányvavető (Budapest, 1928) Városliget, Olof Palme sétány. Lebontva. Bognár László műlapja, Köztérkép.hu
- Eskü. I. világháborús emlékmű (Új köztemető, 3-5-6 parcellák által közrefogott területen.) Aerdna műlapja. Köztérkép.hu
- Zsolnay kerámiái az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében: Ülő beduin nő rézüsttel, 1910 körül; Dobot tartó berber nő, 1910 körül; Török női figura (Potpourri leánya), 1921. Iparművészeti Múzeum adatbázisa
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
- ↑ Vasadi Ferenc, szobrász, Budapest, 1848. szeptember 19. – Budapest, 1916 november 12.) Pesten és Münchenben félig-meddig autodidakta módjára tanult s díszítőműveket mintázott a Vigadó, a királyi Várpalota, a honvédminisztérium palotája számára. A parlament épületén tőle való több királyszobor, s a főrendiház nagy társalgójában a Bölcsészet és Orvosi tudomány szoborcsoportjai.In: Éber László (szerk.):Művészeti Lexikon 2. L–Z. Budapest, Győző Andor Kiad. 1935, 573. oldal
- ↑ Kenessei András: Zsolnay egy világmárka. Európai utas, 2002 (13. évfolyam, 46-49. szám)2002 / 1. szám (46.) 41. oldal
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Szendrei János – Szentiványi Gyula: Magyar képzőművészek lexikona: Magyar és magyarországi vonatkozású művészek életrajzai a XII. századtól napjainkig. 1 (Abádi–Günther) Budapest: Közoktatásügyi Minisztérium. 1915. 191–192. o.
További információk
[szerkesztés]- Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
- Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
- Magyar szobrászok adattára a szobrok aukciós és műkereskedelmi áraival. Összeáll. Szegedi László. Bp., Alinea Kiadó, 2000.
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
- Művei az artnet.com oldalán Archiv. Megtekintve 2022-10-30
