Berzeviczy Gizella
Berzeviczy Gizella | |
Született | 1878. január 15.[1] Csákvár |
Elhunyt | 1954. január 10. (75 évesen)[1] Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Sírhelye | Farkasréti temető (30/1-1-5)[2][3] |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Berzeviczy Gizella (Csákvár, 1878. január 15. – Budapest, 1954. január 10.) pedagógus.
Életpályája
[szerkesztés]Egyetemi tanulmányait 1902-ben fejezte be a budapesti egyetemen, melynek elvégzése után Trencsénben, Budafokon, Szabadkán, Aradon tanított, itt kapcsolódott be a munkásmozgalomba. A Tanácsköztársaság idején Budapesten lett az Erzsébet Nőiskola igazgatója, melynek polgári iskolai tanárképző főiskolává való fejlesztését fő feladatának tekintette. Aktívan dolgozott a pedagógusok továbbképzése érdekében. 1920-ban 8 évi szabadságvesztésre ítélték, és a márianosztrai fegyházba zárták. 1922-ben a fogolycsere-akció során a Szovjetunióba került. 1926–1940 között Odesszában tanított. A második világháborúban a fogolytáborokban folyó antifasiszta tanfolyamok oktatójaként működött. A második világháború vége után tért haza. Ekkor dolgozta át és jelentette meg visszaemlékezéseit a fehérterror alatti börtönéveiről.
Munkái
[szerkesztés]- A gyermek a Szovjetunióban (Budapest, 1948)
- Egy egész nép tanul (Új magyar ismeretterjesztő könyvtár; Budapest, 1948)
- Családi boldogságunk feltétele a béke (Budapest, 1951)
- Márianosztra (Budapest, 1953)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/01705.htm, Berzeviczy Gizella, 2017. október 9.
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X