Ugrás a tartalomhoz

Berzeviczy Gizella

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Berzeviczy Gizella
Született1878. január 15.[1]
Csákvár
Elhunyt1954. január 10. (75 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • pedagógus
  • iskolaigazgató
SírhelyeFarkasréti temető (30/1-1-5)[2][3]
SablonWikidataSegítség

Berzeviczy Gizella (Csákvár, 1878. január 15.Budapest, 1954. január 10.) pedagógus.

Életpályája

[szerkesztés]

Egyetemi tanulmányait 1902-ben fejezte be a budapesti egyetemen, melynek elvégzése után Trencsénben, Budafokon, Szabadkán, Aradon tanított, itt kapcsolódott be a munkásmozgalomba. A Tanácsköztársaság idején Budapesten lett az Erzsébet Nőiskola igazgatója, melynek polgári iskolai tanárképző főiskolává való fejlesztését fő feladatának tekintette. Aktívan dolgozott a pedagógusok továbbképzése érdekében. 1920-ban 8 évi szabadságvesztésre ítélték, és a márianosztrai fegyházba zárták. 1922-ben a fogolycsere-akció során a Szovjetunióba került. 1926–1940 között Odesszában tanított. A második világháborúban a fogolytáborokban folyó antifasiszta tanfolyamok oktatójaként működött. A második világháború vége után tért haza. Ekkor dolgozta át és jelentette meg visszaemlékezéseit a fehérterror alatti börtönéveiről.

Munkái

[szerkesztés]
  • A gyermek a Szovjetunióban (Budapest, 1948)
  • Egy egész nép tanul (Új magyar ismeretterjesztő könyvtár; Budapest, 1948)
  • Családi boldogságunk feltétele a béke (Budapest, 1951)
  • Márianosztra (Budapest, 1953)

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]