Berthelot-egyenlet

A reális gázok állapotegyenletének a leírására nagyon sok kísérlet történt. A van der Waals-egyenletnél némelyik jobb egyezést mutat a kísérleti adatokkal, de azok is csak szűkebb hőmérséklet- és nyomástartományban adnak kielégítő eredményt.

Marcellin Berhelot, francia kémikus (1827-1907)

Marcellin Berthelot (1827-1907) francia kémikus volt az, aki 1875-ben kissé módosította a van der Waals-egyenletet. Az általa felállított összefüggés szintén két – az anyagminőségtől függő – állandót tartalmaz, és azt figyelembe veszi, hogy a gázmolekulák közötti kohéziós erő nagysága fordítva arányos a hőmérséklettel.

Az összefüggés 1 mol gázra vonatkozóan:

$\left(p+{\frac {a}{TV^{2}}}\right)(V-b)=RT\ ,$

illetve n anyagmennyiség esetén:

$\left(p+{\frac {n^{2}a}{TV^{2}}}\right)(V-nb)=nRT\ ,$

amely összefüggésben:

• p – nyomás Pa
• T – hőmérséklet, K
• V – térfogat, m³
• R – egyetemes gázállandó, 8,314 J/mol·K
• n – anyagmennyiség, mol
• a – a kohéziós erőkből eredő nyomáskorrekció mértéke, (Pa·K·dm⁶)/mol²]
• b – a gázrészecskék saját térfogata, m³/mol

Főként a kritikus hőmérsékletnél nagyobb hőmérsékleten mutatnak pontosabb egyezést a számított értékek a mérési eredményekkel.

Kapcsolódó szócikkek

Van der Waals-egyenlet

Dieterici-egyenlet

Beattie–Bridgman-egyenlet

Redlich–Kwong egyenlet