Berlin Schönefeld repülőtér
Berlin-Schönefeld repülőtér | |||||||
Flughafen Berlin-Schönefeld | |||||||
IATA: SXF ICAO:
| |||||||
Adatok | |||||||
Elhelyezkedés | Schönefeld Németország | ||||||
Kiszolgált város | |||||||
Megnyitás | 1946 | ||||||
Bezárás | 2020. október 25. | ||||||
Üzemeltető | Flughafen Berlin Brandenburg GmbH | ||||||
Névadó | Berlin (kormányzati székhely) | ||||||
Tszf. magasság | 48 m | ||||||
Utasforgalom | 11 652 922 (2016)[1] | ||||||
Teherforgalom | 9056 tonna (2016)[1] | ||||||
Gépmozgás | 96 562 (2016)[1] | ||||||
Futópályák | |||||||
| |||||||
Elhelyezkedése | |||||||
é. sz. 52° 22′ 43″, k. h. 13° 31′ 14″52.378611°N 13.520556°EKoordináták: é. sz. 52° 22′ 43″, k. h. 13° 31′ 14″52.378611°N 13.520556°E | |||||||
A Berlin-Schönefeld repülőtér weboldala | |||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Berlin-Schönefeld repülőtér témájú médiaállományokat. | |||||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Berlin-Schönefeld repülőtér (IATA: SXF, ICAO: EDDB, 1995 előtt: ETBS) (németül Flughafen Berlin-Schönefeld) Berlin korábbi két nemzetközi repülőtere közül a kisebbik volt; az egykori Kelet-Berlin repülőtere, az NDK nemzeti légitársaságának, az Interflugnak a bázisa. Üzemeltetője a Flughafen Berlin Brandenburg GmbH (FBB) volt, részvényesei Berlin, Brandenburg állam és a Német Szövetségi Köztársaság volt. 2016-ban a repülőtér utasforgalma 11 652 922 fő volt, ezzel korábban az ország hetedik legforgalmasabb repülőterének számított.[3] A repülőtér több diszkont légitársaság (EasyJet, Ryanair, Wizz Air) bázisa volt.
Maga a repülőtér 2020. október 25-én megszűnt, infrastruktúrája integrálásra került a Berlin-Brandenburg repülőtérbe, amelyben a repülőtér 5-ös termináljaként üzemel tovább.[4]
Fekvése és megközelítése
[szerkesztés]Az egykori repülőtér, illetve a mai 5-ös terminál a Brandenburg állam Dahme-Spreewald megyéjében lévő Schönefeld városában található, Berlin történelmi városmagjától 22 km-re délkeletre; a már nem használt északi futópálya benyúlik Berlin területére. A repülőtér 48 méterrel fekszik a tengerszint fölött, 620 hektáros területével a régió legnagyobb területű repülőtere.
Vasúti megállója egykor a Berlin-Schönefeld repülőtér nevet viselte (németül Berlin-Schönefeld Flughafen), ahová regionális vonatok is közlekedtek. Óránként kétszer járt az „Airport Express”, melynek RE7 és RB14 vonala Berlin Ostbahnhofon át Berlin Hauptbahnhoffal kötötte össze a repülőteret, RB22 vonala pedig Potsdamba közlekedett. A repülőtér ezeken kívül számos buszjárattal is megközelíthető volt. Autóval a 113-as szövetségi autópályán át érhető el. A taxik az L terminálrész elől indultak.
Ma egyedül S-Bahn-szerelvények (S9, S45) állnak meg az újonnan átnevezett BER repülőtér 5-ös terminál (Flughafen BER Terminal 5), állomáson, amelyek közvetlen kapcsolatot biztosítanak a mai repülőtér termináljai és Berlin belvárosa között.
Története
[szerkesztés]A kezdetek
[szerkesztés]1934. október 15-én kezdte meg működését Schönefelden a Henschel repülőgépgyár, amely a második világháború végéig körülbelül 14 000 repülőgépet épített. A gyár miatt épült három, egyenként 800 méter hosszú beton futópálya. 1945. április 22-én a szovjet csapatok elfoglalták Schönefeldet. A gyár egyes létesítményeit vagy szétszedték és hazájukba vitték, vagy felrobbantották, a területen pedig 1947-ig vasúti kocsikat javítottak, valamint mezőgazdasági gépeket építettek és javítottak meg.
A II. világháború után
[szerkesztés]1946-ban a szovjet légierő a Berlin közelében fekvő johannisthali repülőtérről Schönefeldre költözött. Az Aeroflot még ugyanebben az évben járatokat kezdett üzemeltetni a repülőtérre. 1947-ben a németországi szovjet katonai vezetés 93-as számú utasításában elrendelte egy polgári repülőtér építését Schönefelden. Az eredeti építkezés befejezése után a repülőteret az ország 1990-es újraegyesítéséig többször is bővítették, és a Német Demokratikus Köztársaság fő repülőterévé vált, utaskapacitását 18 millió főre tervezték. A repülőtér jelentőségét mutatja, hogy ún. Jugendobjektté nyilvánították (a szocialista Kelet-Németországban a fiatal munkásbrigádok számára ezen program keretén belül tűztek ki megvalósítandó célokat, gyakran valaminek a felépítését). Mivel Schönefeld a tulajdonképpeni Berlin határán kívül feküdt, a Tegel és Tempelhof repülőterekkel ellentétben itt nemcsak a szövetséges államok légitársaságainak gépei szállhattak le korlátozások nélkül, hanem a világ bármely országából érkezők, Berlin négyhatalmi felosztásának ideje alatt is. Ebbe beleszámítottak a keletnémet légitársaságok is, mint az Interflug vagy 1963-as megszűnéséig a keletnémet Deutsche Lufthansa. A repülőteret a nyugatnémet légitársaságok, köztük a Lufthansa is használhatták volna, erre azonban ideológiai okokból nem került sor. Egyedül az északi (ma már a 113-as autópálya építése miatt nem létező) futópálya keleti vége nyúlt be Berlin egyik városrészébe, Bohnsdorfba, így a kelet felé felszálló vagy onnan közelítő gépek technikailag behatoltak Kelet-Berlin légterébe, amire a nem szövetséges országok légitársaságai elvileg nem voltak jogosultak, gyakorlatilag azonban a megszálló hatalom szemet hunyt fölötte.
Az 1960-as évektől a rendszerváltásig a „Berlin-Schönefeld központi repülőtér” néven ismert légikikötő Nyugat-Berlin lakosságát is nagyon érdekelte, mert innen számos szocialista ország repülőterei elérhetőek voltak, köztük Budapesté vagy Prágáé, később pedig több olyan, az NSZK-n kívüli nyugat-európai célpont is, amelyekre Tempelhofról vagy Tegelről nem (vagy csak jóval magasabb áron) indult járat. Mivel a keleti blokkban a kerozin beszerzése a szocialista államok közti kereskedelmi megegyezések keretén belül folyt, az üzemeltetési költségek az Interflugnál olyan alacsonyak voltak, hogy a légitársaság megengedhette magának, hogy akár 70%-kal alacsonyabb áron kínálja a repülőjegyeit, mint az ugyanoda a Tegelről vagy a Tempelhofról induló járatokat üzemeltető légitársaságok.[5] A kelet-berlini közlekedési vállalat 1963 és 1990 között ráhordó buszjáratot is üzemeltetett nyugat-berliniek számára a repülőtérre, a Charlottenburg városrészben, a Kurfürstendamm és az Adenauerplatz sarkán álló Hotel Arosától, amely megállt a nyugat-berlini Messegeländénél (a központi távolsági buszállomásnál) és Wilmersdorfban, a Güntzel- és az Uhlandstraße sarkán, a keletnémet Helios utazási irodánál.[6]
1959. október 3-án szállt le a repülőtéren az első sugárhajtású repülőgép, a SAS Scandinavian Airlines egyik Caravelle típusú gépe.[7] A repülőtér 1961-ben az 1-es besorolást kapta az ICAO-tól.
1960-ban az NDK vezetése a schönefeldi repülőtér bővítéséről döntött. Erre egyrészt az elkövetkezendő évtizedekben várható forgalomnövekedés miatt volt szükség (úgy számították, 1980-ig a repülőtér eléri az évi 3,5 millió utast, egész Berlin pedig a 14 milliót), másrészt pedig azért, hogy legyen egy repülőtér, amely megfelel a modern, sugárhajtású gépekkel bonyolított forgalomnak és a hatékony utaskiszolgálás követelményeinek. A tervek előrevetítették a rövid- és hosszútávú járatok szétválasztását. A pályaudvartól északra két utasmólóval rendelkező terminálépületet és két rövid futópályát terveztek, délre egy terminálépületet szintén két utasmólóval és egy vagy két további futópályával. A meglévő futópályát több mint 4 km hosszúra tervezték bővíteni. Mindezek mellett a repülőteret szoros összeköttetésbe kívánták hozni a berlini S-Bahn-, metró- és vasúthálózattal.[8]
Az egymilliós utasforgalmat 1969-ben lépte át a repülőtér, a hárommilliót azonban csak 1990-ben érte el.[9] Nem sokkal az újraegyesítés előtt az Interflug négy kontinensen 53 repülőtérre indított járatokat Schönefeldről.
1976-ban adták át a ma a repülőtér északi részén található L terminált, NPA (Neue Passagier-Abfertigung, új utasterminál) néven. 1985-ben az épületet bővítették a mai K és Q terminálokkal, melyek az L-től balra és jobbra találhatóak. Ebben az időben a K terminált (melyet ma az easyJet használ) kizárólag a Nyugat-Berlin felől érkező és oda induló utasok számára tartották fenn, ami azt jelentette, hogy teljesen el volt zárva a többi termináltól és a nagy előtér többi részétől is, és csak egy korláttal elzárt ellenőrzőponton keresztül lehetett megközelíteni. A fentebb már említett nyugat-berlini transzferbuszokat innentől már nem a közeli határátkelőhelyen (Waltersdorfer Chaussee) ellenőrizték, ehelyett a keletnémet határőrség egyetlen tagja szállt fel az érkező buszra, és ő vezette a buszt a terminálig vezető rövid úton (hogy más keletnémet állampolgár ne tudjon észrevétlenül felszökni itt a buszra és bejutni a repülőtér nyugatiaknak fenntartott részébe). A check-in, a poggyászfeladás és az útlevélellenőrzés szintén teljesen elkülönítve zajlott a nyugat-berliniek esetében, csak a kapuk előtti nagy váróteremben keveredhettek a keletnémet utasokkal. Érkezésnél ugyanez a procedúra zajlott le visszafelé: a Nyugat-Berlinbe tartó utasoknak 1985 utá nem az általában használt érkezési csarnokba kellett menniük, hanem azonnal a B terminál érkezési területére irányították őket, ellenőrzés után. Itt szálltak be a transzferbuszba, amelyet a keletnémet határőrség egyik tagja kísért a határátkelőhöz. A határőr itt elhagyta a buszt, és minden további ellenőrzés nélkül továbbengedte Nyugat-Berlin felé. Ez az újfajta utaskezelés (a határátkelésnél történő útlevélellenőrzés kihagyása) 1985 után jóval egyszerűbbé és kevésbé időigényessé tette a nyugat-berliniek számára a schönefeldi repülőtér használatát.
Az L terminál második szintjén ma egy látogatók számára kialakított terasz és egy étterem található. A terasz eredetileg az épület teljes hosszán végighúzódott, az 1990-es évek óta azonban kisebb területet foglal el az L terminál fölött.
A repülőtér déli részén voltak az Interflug hangárjai és karbantartó épületei, melyeket felújításuk után a Lufthansa vett használatba. A repülőtérnek ezt a részét katonai célokra is használták.
A keletnémet Néphadsereg 44-es repülőosztaga az 1980-as évek elején átköltöztette a kormány Tu-134 gépeit Marxwaldéből (a mai Neuhardenbergből) Schönefeldre, mert a kormány egyre több tagja repült Berlinből külföldre. A repülőosztag három Il-62 gépet állomásoztatott a repülőtéren.
Az újraegyesítés után
[szerkesztés]Németország újraegyesítése után a repülőtér az 1990-es évekbeli további bővítések ellenére is jelentős csökkenést tapasztalt utasszám terén. Ezt részben az Interflug 1991-es megszűnése okozta, részben pedig a többi légitársaság átköltözése a modernebb és központibb fekvésű Berlin-Tegel repülőtérrel. Schönefeld ebben az időszakban visszafelé fejlődött, főleg charterjáratok használták. Ennek ellenére 1992-ben használatba vehette a felújított déli futópályát. A terminálhoz közel álló repülőgépek egészen a rendszerváltás utánig gyalog is megközelíthetőek voltak az utasok számára, az A terminál három utashídját először 1993-ban használták. 1991 és 1993 között a repülőteret a légierő 65-ös repülőszázada használta Il-62M gépeivel.
Az üzemeltető cég 1995-ben bővítette a terminált. 1996 elején a német állam, valamint Berlin és Brandenburg szövetségi államok úgy döntöttek, a repülőteret kibővítik egy nagyobb repülőtérré, amely a Berlin-Brandenburg nevet kapta. Ebben az időben kevés, menetrend szerinti járatokat üzemeltető légitársaság használta a repteret; közéjük tartozott az Aeroflot, amelynek Moszkvába volt innen járata, valamint a Rossija, amelynek Szentpétervárra. A diszkont légitársaságok fellendüléséig (amelyek 2007-ben a repülőtér teljes forgalmának körülbelül 80%-át adták[10]) a repülőteret használó gépek nagy része chartergép volt. A charterjáratok uralta időszak 2003-ig tartott, innentől kezdve Schönefeld a diszkont légitársaságok egyik fő úti célja lett. A Ryanair, valamint a KLM leányvállalata, a Buzz átvette a Schönefeld-London útvonalat, a V Bird légitársaság Weezébe indított járatot, a Germanwings 2003 ősze óta már nem a Tegelről, hanem a Schönefeldről indít járatokat különféle külföldi repülőterekre. Fontos mérföldkő volt a repülőtér történetében az EasyJet érkezése 2004. április 28-án; 2005-ben Berlin-Schönefeld a légitársaság második legnagyobb európai bázisa lett London–Luton után. 2005. március 11-én a Germanwings is bejelentette, hogy két gépet Schönefelden fog állomásoztatni. Az EasyJettel való békés együttműködés érdekében a Germanwings főleg olyan repülőterekre indított járatokat Schönefeldről, ahová az EasyJet nem. A 2012-13-as téli menetrend bevezetésével a Germanwings átköltözött a Tegel repülőtérre.
2005. december 19-én megnyílt az M terminál, amely mindenekelőtt a diszkont légitársaságok kiszolgálásra épült, és 2012-ig főleg a Germanwings járatai használták. Eredetileg az EasyJetet tervezték ideköltöztetni a K terminálról. A diszkont légitársaságoknak köszönhetően Schönefeld utasszáma 2005-ben 50%-kal nőtt, 5,08 millióra. Ez nagyobb növekedés, mint amit a többi berlini repülőtér produkált. 2006-ban a repülőtérnek 5713 alkalmazottja volt.[11] 2006 óta a Schönefeld vasúti pályaudvar már nem távolsági pályaudvar.[12] 2007. november 30-ától a repülőtér északi futópályáját nem használták, majd később megszüntették, hogy lehetővé tegyék a 113-as autóút bővítését. A légiforgalom azóta csak a déli futópályát használta, amely az új Berlin-Brandenburg repülőtér felépítésével annak északi futópályává vált. Az egykori északi futópálya egy megmaradt része jelenleg a hosszabb ideig itt tárolt, nagyobb méretű magánrepülőgépek parkolójául szolgál, mert az eddig erre a célra használt terület az építkezés miatt már nem alkalmas rá.
Beépítése a Berlin-Brandenburg repülőtérbe
[szerkesztés]Az 1960-as években tervezett, de csak részben megvalósult átfogó bővítési tervek után az 1990-es évek első felében megkezdődtek a komplex területrendezési munkálatok egy új, nagy repülőtér létrehozása érdekében, mert az újraegyesítés után megnövekedett utasszám szükségessé tette. 1996-ban a repülőtér vezetése, Berlin és Brandenburg államok, valamint a szövetségi kormány úgy tervezte, hogy 2012-re Schönefeldet bővítsék és képessé tegyék arra, hogy egyedüli repülőtérként szolgálja ki Berlint, ezzel a fővárosi régió legfontosabb, az országban pedig a frankfurti és a müncheni mellett az egyik legfontosabb utas- és teherforgalmi repülőterévé váljon. A terv része volt, hogy Tegel repülőteret az új repülőtér használatba vétele után legkésőbb hat hónappal, a Tempelhof repülőteret pedig 2008 októberének végén bezárják. Az építkezés 2006-ban megkezdődött. A fejlesztés részeként az északi futópályát 2007. december 1-jével lezárták.[13] Az új autóút az egykori futópálya egy részét keresztezi. A déli futópályát, amely a tervek szerint az új, nagy repülőtér északi futópályája lesz, 3600 méteresre hosszabbították és 2012. április 23-án átadták a forgalomnak. Május 3-a óta a korábbi 07R/25L helyett a 07L/25R jelet használja. A felújítás 2015. május 2-ára lezajlott. Az északi futópálya felszámolása 2015. május 6-án kezdődött meg,[14] és október 24-én ért véget.[15]
Az új Berlin-Brandenburg repülőtér 2020. októberi megnyitása óta a korábbi repülőteret a BER 5-ös termináljaként használják tovább. 2020. október 25-én történt meg az épület szimbolikus átnevezése. Még ezt megelőzve új jelöléseket kaptak a meglévő terminálrészek és a parkolók 2020. március 31-én.[16]
Kialakítása
[szerkesztés]A Berlin-Schönefeld repülőtér négy terminállal rendelkezett, melyeket 2020 tavaszától K, L, M és Q betűkkel jelöltek. A legtöbb repülőgép az L terminálról indult és ide érkezett. Az L terminálról többek között az Aeroflot és a Wizz Air járatai, valamint a Schengeni övezeten kívülre tartó járatok indultak. Az EasyJet volt az egyetlen légitársaság, amely a K terminált használta. Az M terminált a Ryanair, a Condor, a Sunexpress, a WOW air és a Norwegian Air Shuttle használták. A Q terminálon 2008-ig különleges biztonsági berendezések is voltak, ezért hosszú ideig innen indultak azok a járatok, amelyeknél kiemelkedő szintű biztonsági intézkedésekre volt szükség, például az izraeli járatok. Később rendezvényhelyszínként használták, konferenciákhoz és privát rendezvényekhez volt bérelhető. Innen indultak a sétarepülések egy történelmi „mazsolabombázó” géppel is, amely azonban 2010. június 19-én egy kényszerleszállás során károsodott, és azóta nem alkalmas repülésre. 2015 novembere óta a Q terminálon a kapacitás növelése érdekében további biztonsági ellenőrzőpontokat létesítettek olyan utasok számára, akiknek nincs feladandó poggyászuk, és már az interneten becsekkoltak a járatra. A négy terminál egybeépült egymással. Egyedül az L terminál rendelkezik utashidakkal, melyekből három található a forgalmi előtérben. Összesen 36 állóhely van a repülőgépeknek. A repülőtér területének déli részén található a kisgépes terminál, ahonnan magánrepülőgépek, légitaxik, charterjáratok és helikopterek indultak. A teherszállító gépek terminálja 3850 m²-en helyezkedik el, kapacitása évente 30 000 tonna; az épületben többek között karantén is található állatok számára. A repülőtéren ezenkívül három hangár is található a nagygépek, továbbá három a kisgépek számára.
A repülőtér 2007 végéig két futópályával rendelkezett, melyek közül az északi 2710 méter, a déli 3000 méter hosszú volt. Mindkét futópálya 45 méter széles. A Berlin-Brandenburg repülőtér építése során az északi futópályát részben lebontották, hogy legyen hely a 113-as autóút hosszabbításának, amely 2008 tavaszán készült el.[17] Még ezt megelőzően a déli futópályát meghosszabbították 3600 méteresre, hogy az épülő új repülőtér északi futópályájaként szolgálhasson.[18]
A repülőtér rendelkezett saját repülőtéri tűzoltósággal,[19] valamint CAT III műszeres leszállító rendszerrel, ami minden időjárási körülménynél lehetővé teszi a leszállást.
1992 óta a repülőtér területén rendezték meg kétévente a Berlini Nemzetközi Légiközlekedési és Űrhajózási Kiállítást. A repülőtér szomszédságában található a Lufthansa szimulátorközpontja.
2007 óta a repülőtéren volt található a Német Vöröskereszt egyik logisztikai központja, amely a katasztrófavédelmet szolgálta bel- és külföldön; 4000 m²-es területen helyezkedtek el a mentéshez használt eszközök. A repülőtérről vészhelyzet esetén 72 óra alatt értek el a mentőegységek a világ bármely tájára. Emellett különleges járművek is meg voltak találhatóak itt, melyeket egy Németországon belüli katasztrófa esetén használhattak a kommunikáció és a mentésirányítás elősegítésére.
A forgalom alakulása
[szerkesztés]A Schönefeld repülőtér utasforgalma erőteljesen növekedésen ment keresztül. Míg 2003-ban 1,7 millió utas használta a repülőteret, 2005-ben már több mint ötmillió, 2006-ban pedig a forgalom már túllépte a hatmillió főt is.[20] 2016-ban 11,6 millió utas használta a repülőteret, ami az előző évhez képest több mint 35%-os növekedést jelent.[21]
Év | Utasforgalom | Rakomány (tonna) | Légiposta (tonna) | Gépmozgás |
---|---|---|---|---|
1991 | 1 069 886 | 6349 | 553 | 29 472 |
1992 | 1 446 933 | 4686 | 1153 | 28 723 |
1993 | 1 572 361 | 3284 | 3825 | 31 334 |
1994 | 1 804 490 | 5823 | 3895 | 36 185 |
1995 | 1 861 674 | 10 573 | 3260 | 31 827 |
1996 | 1 766 452 | 13 716 | 1479 | 31 649 |
1997 | 1 870 213 | 14 473 | 1128 | 29 563 |
1998 | 1 876 209 | 12 111 | 811 | 30 711 |
1999 | 1 861 385 | 9372 | 565 | 29 304 |
2000 | 2 133 919 | 9604 | 505 | 33 947 |
2001 | 1 851 377 | 9785 | 193 | 27 635 |
2002 | 1 615 171 | 11 099 | 202 | 25 755 |
2003 | 1 684 384 | 12 418 | 242 | 25 549 |
2004 | 3 325 348 | 12 546 | 3229 | 39 420 |
2005 | 5 026 115 | 8833 | 4294 | 52 852 |
2006 | 6 026 228 | 3720 | 4373 | 58 647 |
2007 | 6 313 343 | 3870 | 4386 | 58 198 |
2008 | 6 638 162 | 4399 | 4415 | 68 771 |
2009 | 6 797 158 | 4246 | 2979 | 75 538 |
2010 | 7 297 911 | 4907 | 4751 | 76 595 |
2011 | 7 113 989 | 4649 | 4081 | 73 577 |
2012 | 7 097 274 | 5206 | 1125 | 71 758 |
2013 | 6 727 306 | 7370 | 6654 | 65 268 |
2014 | 7 292 517 | 7827 | 7229 | 70 325 |
2015 | 8 526 268 | 8128 | 6155 | 76 153 |
2016 | 11 652 922 | 9056 | – | 96 562 |
Utasforgalom úti célok szerint
[szerkesztés]Helyezés | Cél | Utasok száma 2016 |
Változás | Utasok száma 2015 |
Indulások 2016 |
Változás | Indulások 2015 |
---|---|---|---|---|---|---|---|
1 | DEU Köln–Bonn | 302 547 | 202,42% | 100 043 | 2467 | 125,3% | 1095 |
2 | GBR London–Gatwick | 298 285 | 8,66% | 274 519 | 2114 | 9,31% | 1934 |
3 | ESP Barcelona | 250 265 | 72,84% | 144 793 | 1580 | 61,22% | 980 |
4 | GBR London–Stansted | 225 084 | 37,87% | 163 253 | 1451 | 34,98% | 1075 |
5 | CHE Basel-Mulhouse | 215 707 | -1,72% | 219 492 | 1470 | -0,2% | 1473 |
6 | BEL Brüsszel | 213 594 | 103,06% | 105 186 | 1695 | 104,96% | 827 |
7 | RUS Moszkva-Seremetyjevo | 188 939 | 22,91% | 153 716 | 1817 | 17,38% | 1548 |
8 | NLD Amszterdam | 154 253 | 21,57% | 126 881 | 1.042 | 15,39% | 903 |
9 | FRA Párizs–Orly | 151 427 | 1,42% | 149 313 | 911 | -0,55% | 916 |
10 | ESP Palma de Mallorca | 150 142 | 88,65% | 79 589 | 981 | 87,57% | 523 |
11 | NOR Oslo-Gardermoen | 142 192 | 8,77% | 130 726 | 974 | 9,44% | 890 |
12 | ISR Tel-Aviv Ben Gurion | 137 555 | 4,15% | 132 074 | 874 | 2,94% | 849 |
13 | ITA Róma-Ciampino | 117 486 | 491,69% | 19 856 | 732 | 426,62% | 139 |
14 | ITA Bergamo | 115 400 | 60,18% | 72 045 | 728 | 61,42% | 451 |
15 | DNK Koppenhága | 113 575 | 11,75% | 101 633 | 837 | 13,72% | 736 |
16 | ESP Madrid | 106 868 | -10,99% | 120 067 | 634 | -17,56% | 769 |
17 | GRC Athén | 105 544 | 100,91% | 52 533 | 709 | 95,32% | 363 |
18 | PRT Lisszabon | 99 363 | 6,78% | 93 053 | 798 | 2,57% | 778 |
19 | TUR Antalya | 99 075 | -21,36% | 125 993 | 530 | -25,56% | 712 |
20 | IRL Dublin | 98 042 | -25,33% | 131 305 | 585 | -32,53% | 867 |
21 | CHE Genf | 97 515 | 5,56% | 92 381 | 719 | 2,28% | 703 |
22 | GBR Manchester | 90 512 | 89,18% | 47 844 | 590 | 85,53% | 318 |
23 | GBR London–Luton | 89 397 | -3,3% | 92 444 | 751 | -5,06% | 791 |
24 | ITA Milánó-Malpensa | 85 370 | -3,98% | 88 909 | 645 | 2,54% | 629 |
25 | ITA Velence | 83 473 | 17,6% | 70 980 | 626 | 25,2% | 500 |
A statisztikában csak indulások szerepelnek, érkezések nem. |
Helyezés | Úti cél | Utasok száma 2016 |
Változás | Utasok száma 2015 |
Indulások 2016 |
Változás | Indulások száma 2015 |
---|---|---|---|---|---|---|---|
1 | Egyesült Királyság | 935 737 | 20,31% | 777 743 | 6647 | 17,63% | 5651 |
2 | Spanyolország | 800 447 | 59,35% | 502 329 | 5025 | 51,22% | 3323 |
3 | Olaszország | 679 791 | 47,92% | 459 552 | 4630 | 41,07% | 3282 |
4 | Németország | 399 604 | 212,36% | 127 930 | 4964 | 62,22% | 3060 |
5 | Svájc | 319 512 | 2,29% | 312 364 | 2381 | 3,03% | 2311 |
6 | Franciaország | 288 572 | 27,67% | 226 034 | 2453 | 29,11% | 1900 |
7 | Oroszország | 233 222 | 24,35% | 187 551 | 2310 | 13,35% | 2038 |
8 | Belgium | 221 988 | 110,88% | 105 267 | 2039 | 86,04% | 1096 |
9 | Görögország | 217 545 | 40,63% | 154 690 | 1464 | 41,59% | 1034 |
10 | Norvégia | 195 790 | 5,98% | 184 750 | 1349 | 6,64% | 1265 |
11 | Hollandia | 183 847 | 44,81% | 126 961 | 1378 | 48,17% | 930 |
12 | Törökország | 175 461 | -12,54% | 200 625 | 1119 | -12,03% | 1272 |
13 | Portugália | 145 737 | 10,52% | 131 866 | 1081 | 6,82% | 1012 |
14 | Izrael | 137 557 | 4,1% | 132 137 | 875 | 2,82% | 851 |
15 | Írország | 115 030 | -22,21% | 147 871 | 697 | -28,88% | 980 |
A statisztikában csak indulások szerepelnek, érkezések nem. |
Kritikák
[szerkesztés]Az eDreams légi utazással foglalkozó portál közvéleménykutatásán részt vevők Schönefeldet a világ legrosszabb nemzetközi repülőterévé választották.[24] A válaszolók a vásárlási lehetőségeket, az étkezési lehetőségeket és a várókat értékelték. Kritika érte az épület elavult állapotát, valamint azt is, hogy túl messze vannak a parkolók.[25] A repülőtér zajára rendszeresen panaszkodnak a közelben lakók.[26]
Balesetek
[szerkesztés]- Az Interflug Iljusin Il–62 repülőgépe (lajstromjel: DM-SEA) 1972. augusztus 14-én Königs Wusterhausennél lezuhant a schönefeldi repülőtér megközelítése közben, 31 perccel azután, hogy a repülőgép útnak indult Schönefeldről, de megkísérelt visszafordulni, mert problémák léptek fel az irányításával. A fedélzeten tartózkodó 156 ember közül senki nem élte túl a katasztrófát.
- 1986. december 12-én az Aeroflot Minszkből érkező Tupoljev Tu–134 gépe zuhant le a repülőtér megközelítése közben Berlin egyik városrésze, Bohnsdorf közelében (lásd Aeroflot 892-es járat). A fedélzeten 82 ember tartózkodott, akik közül 72-en életüket veszítették, tíz utas megsérült.[27]
- Az Interflug 102-es, Berlin–Moszkva járatát teljesítő Il–62 repülőgép (DDR-SEW) 1989. június 17-én egy szerencsétlen indulás során akadályokba ütközött a futópályán és darabokra tört; a fedélzeten tartózkodó 113 ember közül 21-en haltak meg.[28][29]
További hivatkozások
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Passagierrekord 2016: 32,9 Millionen Fluggäste an den Berliner Flughäfen
- ↑ Location Information for EDDB
- ↑ Arbeitsgemeinschaft Deutscher Verkehrsflughäfen: Passagierzahlen 2012. In: Tagesspiegel Online, abgerufen am 13. Januar 2013
- ↑ SXF ist nun BER T5 (német nyelven). rw. [2020. október 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. október 25.)
- ↑ Az Interflug története (németül)
- ↑ Westberlin – Flughafen Berlin-Schönefeld
- ↑ Neues Deutschland vom 4. Oktober 1959
- ↑ Moderne Flughäfen für den zivilen Luftverkehr
- ↑ interflieger.de: Gründung der Deutschen Lufthansa und späteren Interflug GmbH (Die ersten Jahre) (abgerufen im Juni 2008)
- ↑ Berliner Flughäfen: Zukunftsstandort Schönefeld a(z) www.berlin-airport.de archívumban Hiba: ismeretlen archívum-URL (archiválva 2008. szeptember 1-ji dátummal)
- ↑ Jobmaschine Berliner Flughäfen, 2003. február 26. [2007. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 9.)
- ↑ Schönefeld: Kein ICE-Halt am neuen Großflughafen. a(z) morgenpost.berlin1.de archívumban Hiba: ismeretlen archívum-URL (archiválva 2005. november 27-i dátummal) In: Berliner Morgenpost, 27. August 2005
- ↑ Nordbahn des Flughafens Schönefeld ist geschlossen. Ministerium für Infrastruktur und Landwirtschaft des Landes Brandenburg, 2007. december 5. (Hozzáférés: 2014. január 3.) Archiválva 2014. január 3-i dátummal a Wayback Machine-ben Archivált másolat. [2014. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 14.)
- ↑ Mühlenfeld glaubt an BER-Eröffnung 2017 – Zum Start braucht der BER eine provisorische Erweiterung. [2015. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 17.)
- ↑ Schönefeld war in der Nacht zu Sonntag außer Betrieb. Tagesspiegel. (Hozzáférés: 2016. március 18.)
- ↑ ABCD becomes KLMQ. Berlin Brandenburg Airport. (Hozzáférés: 2020. március 31.)
- ↑ Der Tagesspiegel: Nordbahn von Schönefeld wird abgerissen (14. Dezember 2007)
- ↑ Bestehende Schönefelder Südbahn wird zur BBI-Runway ausgebaut. Berlin-Airport.de. Flughafen Berlin-Schönefeld GmbH (Pressemitteilung), 2006. szeptember 25. [2007. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 9.) Archiválva 2007. június 15-i dátummal a Wayback Machine-ben Archivált másolat. [2007. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 14.)
- ↑ Berliner Flughäfen: Flughafenfeuerwehr (Stand: 13. August 2008) Archiválva 2008. szeptember 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Arbeitsgemeinschaft Deutscher Verkehrsflughäfen: ADV-Monatsstatistik, Dezember 2006 (pdf; 152 kB) Archiválva 2013. február 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ ck zu Pressemitteilungen Passagierrekord 2016: 32,9 Millionen Fluggäste an den Berliner Flughäfen, 2017. január 12.
- ↑ Berliner Flughäfen Verkehrsstatistik
- ↑ a b Publikation - Transport & Verkehr - Luftverkehr auf Hauptverkehrsflughäfen - Statistisches Bundesamt (Destatis)
- ↑ Flughafen Schönefeld schlechtester Airport der Welt. In: Berliner Morgenpost, 8. März 2017, abgerufen am 8. März 2017.
- ↑ Sarah Boroufka: Schönefeld, der Flughafen der sehr langen Wege. In: B.Z., 7. Februar 2015, abgerufen am 8. März 2017.
- ↑ Fluglärm-Gegner klagen wieder öfter. Archiválva 2017. augusztus 20-i dátummal a Wayback Machine-ben Im: RBB, 27. November 2016, abgerufen am 8. März 2017.
- ↑ Jens Blankennagel: Flugzeugunglück Gedenken an den Absturz vor 25 Jahren, 2011. december 11. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 14.)
- ↑ [sav]: Schuldiger am Unglück in Schönefeld 1989 gesucht. Interflug-Prozeß im Mai, 1997. április 16. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 14.)
- ↑ Thomas Loy: Nie aufgearbeitet Juni 1989: Flugzeugkatastrophe in Schönefeld, 2009. június 16.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Flughafen Berlin Schönefeld című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom
[szerkesztés]- Bernd Kuhlmann: Schönefeld bei Berlin. 1 Amt, 1 Flughafen und 11 Bahnhöfe. Ges. für Verkehrspolitik und Eisenbahnwesen, Berlin 1996, ISBN 3-89218-038-5. Das Buch beschreibt die Geschichte Schönefelds, die – im Schatten der Luftfahrt – stets von strategischen, politischen, propagandistischen sowie von wirtschaftlichen Aspekten geprägt war.
- Hans von Przychowski: Fehlstart oder Bruchlandung? Berlin-Brandenburger Flughafen-Politik. Verlorene Jahre – verlorene Millionen. Das Ringen um den BBI, 1990–2000, eine Zeittafel mit Kommentaren. NoRa, Berlin 2001, ISBN 3-935445-26-1.
- Andreas Wendt, Frank Mangelsdorf (Hrsg.): Flughafen Schönefeld – Einst und jetzt. Culturcon/Märkische Oderzeitung, 2012, ISBN 978-3-941092-89-1.
További információk
[szerkesztés]- Hivatalos weboldal
- A Schönefeld repülőtér története (németül)
- Baleset- és repülőesemény-történet az Aviation Safety Network adatbázisában
- [http://tgftp.nws.noaa.gov/weather/current/
- EDDB
- ETBS