Berkihangya
 | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Fajok | ||||||||||||||||||||||||||||||
|
szövegben | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Berkihangya témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Berkihangya témájú kategóriát. |
A berkihangya (Leptothorax) a hangyák (Formicidae) családjában a bütyköshangyaformák (Myrmicinae) alcsaládba sorolt szívhangyarokonúak (Crematogastrini) nemzetségének egyik neme közel két tucat leírt fajjal.
Származása, elterjedése
[szerkesztés]Fajai alapvetően az északi faunabirodalomban terjedtek el.
Magyarországon 2 faja él (Csathó et al):
- fenyveslakó berkihangya (Leptothorax gredleri)
- sötétfejű berkihangya (Leptothorax muscorum)
Megjelenése, felépítése
[szerkesztés]A kisebb hangyák közé tartozik: a dolgozók hossza 2–3,5 mm. Színe többnyire sárgás vagy sárgásbarna.
Életmódja, élőhelye
[szerkesztés]Legismertebb jellegzetessége, hogy gyakran válik a rabszolgatartó hangyafajok célpontjává. A főleg Észak-Európában gyakori, de Magyarországon is honos közönséges martalóchangya (Harpagoxenus sublaevis) rendszeresen használja szolgának, főleg a sötétfejű berkihangyát (Leptothorax muscorum). Ehhez bábokat rabol a berkihangya fészkéből, hogy az azokból nevelt dolgozók a rablókat szolgálják (Brehm).
Gyakori eset, hogy egy-egy bolyban rivális királynők csapnak össze. Ha egyiküknek sikerül megjelölnie vetélytársát a Dufour-mirigy váladékával, a vesztest a dolgozók széttépik (Foitzik–Fritsche, 79. old.).
A legtöbb faj bolyait kevesen lakják; van, hogy csak néhány tucat egyed (Tartally). Épp ezért rendkívül kis helyen elférő fészkét igen gyakran gubacsban, a földön heverő száraz gallyacskában vagy a fák kérge alatt rendezi be (Brehm).
Rendszertani helyzete
[szerkesztés]Legközelebbi rokonainak a Cardiocondyla, Stereomyrmex és Romblonella nemeket tekintik.
Recens fajok, alfajok (a hazaiak kivételével):
- Leptothorax acervorum (Fabricius, 1793)
- Leptothorax acervorum vandeli (Bondroit, 1920)
- Leptothorax athabasca Buschinger & Schulz, 2008
- Leptothorax buschingeri Kutter, 1967
- Leptothorax calderoni Creighton, 1950
- Leptothorax crassipilis Wheeler, 1917
- Leptothorax faberi Buschinger, 1983
- Leptothorax goesswaldi Kutter, 1967
- Leptothorax kutteri Buschinger, 1966
- Leptothorax muscorum uvicensis Blacker, 1992
- Leptothorax oceanicus (Kuznetsov-Ugamsky, 1928)
- Leptothorax pacis (Kutter, 1945)
- Leptothorax paraxenus Heinze & Alloway, 1992
- Leptothorax pocahontas (Buschinger, 1979)
- Leptothorax retractus Francoeur, 1986
- Leptothorax scamni Ruzsky, 1905
- Leptothorax sphagnicola Francoeur, 1986
- Leptothorax wilsoni Heinze, 1989
- Leptothorax zhengi Zhou & Chen, 2011
Jegyzetek
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Leptothorax című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Csathó et al.: Csathó András István, Gallé László, Lőrinczi Gábor, Tartally András, Báthori Ferenc, Kovács Éva, Maák István, Markó Bálint, Módra Gábor, Nagy Csaba, Somogyi Anna Ágnes, Csősz Sándor: A hazánkban előforduló és az ismertebb külföldi hangyafajok magyar nevei (Hymenoptera: Formicidae) Archiválva 2022. március 8-i dátummal a Wayback Machine-ben. Állattani Közlemények 106. é. 1-2. szám, 1–56. old.
- Foitzik–Fritsche: Susanne Foitzik, Olaf Fritsche: Hangyák. Világbirodalom a lábunk alatt. Rohwolt, Hamburg, 2019. Magyarul: Park Kiadó, 2021. ISBN 978-963-355-717-4 307 old.
- Tartally: Tartally András: A hangyatartás legfontosabb praktikái hangyászoktól
- Brehm: Brehm Alfréd: Az állatok világa I–XIX. Klebelsberg Kuno bevezetésével. Szerkesztette: Leidenfrost Gyula, Dr. Éhik Gyula, Steche Ottó, Dr. Gelei József. Fordította: Dr. Bartucz Lajos, Dr. Vasvári Miklós, Dr. Wagner János. Átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új kiadás. Christensen és Társa Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1929–1933. → reprint kiadás: Kassák Kiadó, Budapest, 1992–1998, ISBN 963-776-522-0