Ugrás a tartalomhoz

Berki Viola

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Berki Viola
Emléktáblája egykori lakóhelyén
Emléktáblája egykori lakóhelyén

Született1932. május 5.
Kiskunhalas
Meghalt2001. március 26. (68 évesen)
Budapest
Nemzetiségemagyar
IskoláiMagyar Képzőművészeti Főiskola
Mestere(i)Fónyi Géza
A Wikimédia Commons tartalmaz Berki Viola témájú médiaállományokat.

Berki Viola (Kiskunhalas, 1932. május 5.Budapest, 2001. március 26.) magyar festő, grafikus.

Élete

[szerkesztés]

Református gazdálkodó, tanyás parasztgazda családból származott. Édesapja, Berki Andor helyi vezetője, édesanyja tagja volt a nyilaskeresztes pártnak.[1] Emiatt a családját 1945 után meghurcolták. Berki Viola 1951-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, de 1954/55-ben fenti okokból kizárták, így csak 1958-ban végzett. Mestere, tanára Fónyi Géza volt. Rövid időre vissza-visszatért szülővárosába, de főként Budapesten élt. 1944 és 1962 között a ferencvárosi Kinizsi utca 31.-ben, 1962-től 1977-ig a Ferenc körút 19. számú épületben, később pedig a belvárosi Bécsi utca 1. szám alatt lakott.

Munkássága

[szerkesztés]

Az 1950-es években, kizárása idején, megfestette a Szilády Áron Gimnázium tanárainak arcképét. 1959-61-ben az Óbudai Hajógyárban készített rajzokat és festményeket. 1961 és 1963 között Korniss Dezső műtermében dolgozott. Az 1960-as években a Szovjetunió területén tett utazásai alatt megismerte az orosz kolostorok és kisvárosok művészeti ábrázolásait, és ez nagy hatást tett rá. 1969-től illusztrációkat készített könyvekhez. Az 1970-es évektől rézkarcokat, az 1980-as évektől szitanyomatokat is készített.

Művészetét a narratív jelleg és saját fantáziája mellett bibliai és történelmi események befolyásolták a leginkább. Hatottak rá a kiskunhalasi élet, közélet, életmód vonatkozásai, elemei.

Emlékezete

[szerkesztés]

Állandó kiállítása van Kiskunhalason, a Halas Galériában. Egykori fővárosi lakóhelyét, a Ferenc körút 19. számú házat 2012 óta emléktábla jelöli (készítette: Dinyés László).

Sírja a kiskunhalasi református régi temetőben található.

Főbb, ismertebb művei

[szerkesztés]
  • Rezervátum, 1962
  • Szent Kleofás, 1964
  • Hellasz, 1964
  • Régi magyar vadászat, 1971
  • Hobbikertészek, 1977
  • A varázslók völgye, 1979
  • Mozaik (1971, Tárnok Úti Általános Iskola)
  • Kerámiafal (1974, Sopron, óvoda)
  • Kerámiafal (1983, Debrecen, Kölcsey Ferenc Művelődési Központ)
  • Pannó (1984, Heim Pál gyermekkórház)
  • Halasi pannó, 1988
  • Mátyás király állatai körében, 1989
  • Ostiai csend, 1992
  • Odaát, 1993

Illusztrációi

[szerkesztés]

Művei közgyűjteményekben

[szerkesztés]
  • Damjanich János Múzeum, Szolnok
  • Ferenczy Múzeum, Szentendre
  • Göcsej Múzeum, Zalaegerszeg
  • Herman Ottó Múzeum, Miskolc
  • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
  • Nógrádi Történeti Múzeum, Salgótarján
  • Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
  • Ráday-gyűjtemény, Kecskemét
  • Sárospataki Képtár, Sárospatak
  • Türr István Múzeum, Baja
  • Halas Galéria, Kiskunhalas

Elismerései

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Végső IstvánSimko Balázs: Zsidósors Kiskunhalason – kisvárosi út a holokauszthoz. L'Harmattan, Budapest, 2007.[forrás?]

Források

[szerkesztés]
  • Berki Andorné Gyenizse Julianna Katalin: Halasi emlékeim, Thorma János Múzeum, Halasi Múzeum Alapítvány, Kiskunhalas, 2002
  • Furkó Zoltán: Berki Viola; Corvina, Bp., 1978 (A művészet kiskönyvtára)
  • Furkó Zoltán (szerk.): Berki Viola képíró művészete – önéletrajz, dokumentumok, Ajtósi Dürer Könyvkiadó, Budapest, 1997
  • Végső IstvánSimko Balázs: Zsidósors Kiskunhalason – kisvárosi út a holokauszthoz. L'Harmattan, Budapest, 2007
  • Kovács Zita: Berki Viola; Thorma János MúzeumHalasi Múzeum AlapítványBerki Viola Közalapítvány, Kiskunhalas, 2013 (Halasi albumok)