Berkélium(III)-fluorid
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
Berkélium(III)-fluorid | |
__ Bk3+ __ F− | |
Más nevek | berkélium-trifluorid |
Kémiai azonosítók | |
---|---|
CAS-szám | 20716-88-5 |
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
Kémiai képlet | BkF3 |
Moláris tömeg | 304,07 g/mol |
Megjelenés | zöldessárga színű szilárd anyag[1] |
Sűrűség | 9,70 g·cm−3 |
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A berkélium(III)-fluorid egy vegyület. Képlete BkF3. Benne a berkélium oxidációs száma +3.
Tulajdonságai
[szerkesztés]Zöldessárga színű szilárd anyag. A hőmérséklettől függően két kristályszerkezete van. Koordinációs számok Bk[9], F[3]. Alacsonyabb hőmérsékleten rombos (YF3-típusú) kristályszerkezete van, a = 670 pm, b = 709 pm és c = 441 pm, sűrűsége 9,70 g·cm−3. Magasabb hőmérsékleten trigonális (LaF3-típusú) kristályszerkezete van, a = 697 pm és c = 714 pm, sűrűsége 10,15 g·cm−3. Minden berilliumatomot kilenc fluoratom vesz körül. A kristályszerkezet közötti átmenet 350–600 °C-on van.[2][3][4]
Alkalmazása
[szerkesztés]A fém berkéliumot először 1969-ben állították elő berkélium(III)-fluorid és lítium reakciójával 1000 °C-on:[5]
Források
[szerkesztés]- ↑ Berkelium(III)-fluorid bei www.webelements.com.
- ↑ J. R. Peterson, B. B. Cunningham: Crystal Structures and Lattice Parameters of the Compounds of Berkelium IV. Berkelium Trifluoride, in: J. Inorg. Nucl. Chem., 1968, 30 (7), S. 1775–1784 (doi:10.1016/0022-1902(68)80353-7).
- ↑ D. D. Ensor, J. R. Peterson, R. G. Haire, J. P. Young: Absorption Spectrophotometric Study of Berkelium(III) and (IV) Fluorides in the Solid State, in: J. Inorg. Nucl. Chem., 1981, 43 (5), S. 1001–1003 (doi:10.1016/0022-1902(81)80164-9).
- ↑ Joseph Richard Peterson: The Solution Absorption Spectrum of Bk3+ and the Crystallography of Berkelium Dioxide, Sesquioxide, Trichloride, Oxychloride, and Trifluoride, Ph.D. Thesis, October 1967, U. S. Atomic Energy Commission Document Number UCRL-17875 (1967).
- ↑ J. R. Peterson, J. A. Fahey, R. D. Baybarz: The Crystal Structures and Lattice Parameters of Berkelium Metal, in: J. Inorg. Nucl. Chem., 1971, 33 (10), S. 3345–3351 (doi:10.1016/0022-1902(71)80656-5).
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Berkelium(III)-fluorid című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- David E. Hobart, Joseph R. Peterson: Berkelium Archiválva 2010. július 17-i dátummal a Wayback Machine-ben, in: Lester R. Morss, Norman M. Edelstein, Jean Fuger (Hrsg.): The Chemistry of the Actinide and Transactinide Elements, Springer, Dordrecht 2006; ISBN 1-4020-3555-1, S. 1444–1498 (doi:10.1007/1-4020-3598-5_10).