Bereznyiki

Bereznyiki (Березники)
Bereznyiki címere Bereznyiki zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Permi határterület
Irányítószám	618400, 618418, 618416, 618404
Körzethívószám	3424
Népesség
Teljes népesség	135 533 fő (2023)
Földrajzi adatok
Időzóna	UTC+5
Elhelyezkedése
é. sz. 59° 25′, k. h. 56° 47′59.416666666667, 56.783333333333
Bereznyiki Pozíció a Permi határterület térképén
Bereznyiki weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bereznyiki témájú médiaállományokat.

Bereznyiki (oroszul: Березники) város Oroszország Permi határterületén. A határterület második legnagyobb városa. A kb. 25 km-rel északabbra fekvő Szolikamszkkal együtt az Urál egyik legnagyobb vegyipari körzete.

Lakossága: 156 466 fő (a 2010. évi népszámláláskor).

Fekvése

Az Urál nyugati előterében, Permtől 180 km-re északra, a Kámán kialakított Kámai-víztározó bal partján helyezkedik el. Folyami kikötő. A túlsó parton fekvő ősi kisvárossal, Uszoljével és környékével közúti híd köti össze (1981). Vasútvonallal kapcsolódik Szolikamszkhoz, valamint dél felé Permhez, illetve Csuszovszkaja vasúti csomóponthoz. A város mellett halad a Középső-Urál nyugati előterének településeit összekötő észak-déli irányú Kungur–Csuszovoj–Szolikamszk országút.

Története, gazdasága

A felső-kámai sós forrásokat és sólerakódásokat évszázadok óta hasznosították konyhasó kinyerésére. Szolikamszk, Uszolje, Bereznyiki körül és máshol is nagy sófőző körzetek alakultak ki, a sót a Kámán lefelé vízi úton juttatták el a nagyobb központi városokba. 1879-ben elkészült a területhez délről, Csuszovszkaja állomástól kiépített vasútvonal. Az állomás mellett, a mai Bereznyiki helyén 1881–1883-ban I. I. Ljubimov vállalkozó a belga Ernest Solvay-val közösen szódagyárat épített, megteremtve ezzel az országban a szódagyártás alapjait.

Az 1920-as évek első felében a terület részletesebb kutatása során fedezték csak fel, hogy 100-300 m mélyen, 12-56 m vastagságú kősó- és kálisórétegek húzódnak (szilvinit, galit, karnallit). A sóbányászat, a nagy telepek kiaknázása a vegyipari gyárak felépítése után indult meg. A polgárháboú alatt leromlott szódagyárat az 1920-as évek elején újjáépítették, felújították és alkalmassá tették klór gyártására is. 1927-ben megkezdték a szolikamszki kálikombinát, 1929-ben a bereznyiki vegyipari kombinát (nitrogénműtrágya gyár) építését.

Bereznyiki várost több kisebb település, illetve az építkezések munkatelepeinek egyesítésével alapították meg 1932-ben. (Kezdetben a túlsó parti Uszolje is közigazgatásilag a városhoz tartozott.) A kombinát első egysége 1932-ben, a második 1934-ben kezdett termelni. A helyi hatalmas sókészletekre, a közeli Kizeli-szénmedencére, a Káma menti nagy erdőségek faanyagára alapozva kialakult a Szovjetunió akkori egyik legnagyobb vegyipari központja. A kombinátból később önálló vállalattá szervezték a nitrogénműtrágya gyárat, kivált és önálló lett az anilin-festékgyártó üzem is.

A világháború idején az ukrajnai Zaporozsje magnéziumkohászati üzemének berendezéseit Szolikamszkba és Bereznyikibe evakuálták, ahol 1943-ban megindult a magnézium előállítása; nyersanyagnak a kálisóbányákból származó karnallitot használták, kokszot a közeli Gubaha kokszgyára szállított. A háború után ismét előtérbe került a műtrágyagyártás. Bereznyikiben hatalmas káliműtrágyagyár épült, első egysége 1955-ben kezdte meg a termelést. Az 1950-es évek közepén elkészült víztározó a további iparosítás számára nagy víztartalékot biztosított. Egy újabb, második szódagyárat 1961-ben helyeztek üzembe (a régi az évtized végén megszűnt), 1962-ben pedig a jaregai és más titántartalmú vasércekre alapozva egy új gyárban elkezdődött a titánfém termelése.

Kultúra

A város állandó színháza 1936-ban kezdte meg működését, 2004-ben költözött új épületébe. A központi múzeumot több fiókintézmény összevonásával hozták létre.

Gazdasága a 21. században

A gazdaság gerincét a város keletkezése óta a nagy iparvállalatok jelentik, köztük az Uralkalij, világviszonylatban a káliműtrágya egyik legnagyobb termelője; és a VSMPO-AVISMA.

A 21. század elején a bereznyiki és szolikamszki káliműtrágyagyártás két óriás: az Uralkalij és a Szilvinit kezében összpontosult. 2010 végén a két cég egyesült, az egyesülés 2011 júniusra fejeződött be. Az Uralkalij egyik bereznyiki sóbányájában 2006-ban baleset történt. 2014 végén hasonló baleset volt a 2. számú szolikamszki bányájában is.

Az utóbbi baleset az AVISMA társaság érdekeltségébe tartozó bereznyiki titángyár termelésére is kihathatott volna. A VSMPO-AVISMA a világ egyik legnagyobb titán termelője, melynek előállításához a helyben bányászott karnallitot az Uralkalijtól szerzi be.

A bereznyiki nitrogénműtrágya gyárat napjainkban az Azot Rt, az anilin-festékgyárat a Beraton Rt birtokolja. A szódagyár szintén részvénytársasági formában működik és a 19. században alapított gyár jogutódjának számít. Fő termékét, a kalcinált szódát többek között az üveggyártásban, a mosószerek gyártásában, a papír- és lakkfesték iparban, a cellulóz- és papíriparban használják fel. A gyárat a 2012-ben a Baskirszkaja Himija Rt szerezte meg.

Források

• Goroda Rosszii. Enciklopegyija (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994) 
• Enciklopegyija Permszkij kraj / Bereznyiki város (orosz nyelven). Permculture.ru
• Sz. F. Nyikolajev, M. N. Sztyepanov: Enciklopegyija Permszkij kraj / A szódagyár (orosz nyelven). Permculture.ru. [2015. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 3.)
• M. N. Sztyepanov: Enciklopegyija Permszkij kraj / A vegyipari kombinát (orosz nyelven). Permculture.ru
• Isztorija predprijatyija (orosz nyelven). A szódagyár honlapja. (Hozzáférés: 2015. február 20.)
• Bereznyiki szevodnya (orosz nyelven). A város hivatalos honlapja. [2015. február 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 18.)
• Antal Zoltán. Szovjetunió (II. kötet: Gazdaságföldrajz). Budapest: Gondolat Kiadó, 520–521., 220., 292–294. o.. o.. ISBN 963-280-304-3 II. kötet (1980)