Bencze Gyula (fizikus)
 |
Ennek a szócikknek a megírásához egyetlen vagy kevés forrást használtak fel, ezért a szócikk tartalma egyoldalú is lehet. |
| Bencze Gyula | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1936 május 2. Budapest |
| Elhunyt | 2019. június 13.(83 évesen) |
| Állampolgárság | magyar |
| Iskolái | |
| Felsőoktatási intézmény | Eötvös Loránd Tudományegyetem (1954-1959) |
| Doktorátusi tanácsadói | Mátrai Tibor |
| Pályafutása | |
| Szakterület | fizikus |
| Kutatási terület | magfizika |
| Tudományos fokozat | CSc. (1968) DSc. (1974) |
Bencze Gyula (Budapest, 1936. május 2. – Budapest, 2019. június 3.) magyar elméleti fizikus, tudományos ismeretterjesztő, a Wigner Fizikai Kutatóközpont professor emeritusa.[1]
Életút
[szerkesztés]A Trefort utcai gyakorló gimnáziumban először Tarján Imre volt az osztályfőnöke. 1954-ben érettségizett, majd 1959-ben szerzett fizikus diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Diplomamunkáját a KFKI spektroszkópiai osztályán készítette, témavezetője volt Mátrai Tibor és Marx Györgyné Koczkás Edit is. Tudományos pályájának meghatározó szakasza is a Központi Fizikai Kutatóintézetben kezdődött, innen is ment nyugdíjba. Széles körű nyelvtudása folytán számos szakmai konferencia aktív résztvevője, külföldi egyetemek meghívott kutatója lehetett. Szakterülete a magreakciók elmélete és a sok részecske szóráselmélet volt . Új egzakt integrálegyenleteket vezetett le az n-részecske tranzitoperátorokra minimális csatolás mellett (Bencze-egyenletek, 1973). Később két amerikai munkatársával ő dolgozta ki a kvantummechanika n-test problémájának precíz matematikai tárgyalását azonos részecskékre (1979-1982) mind a stacionárius, mind pedig az időfüggő formalizmus keretében. Az általa bevezetett integrálegyenleteket később Edward F. Redish,[2] és a négytest-probléma speciális esetét tárgyaló ausztráliai Ian H. Sloan munkásságát is elismerve, azóta is BRS-egyenletekként tartja számon a szakma. A kandidátusi értekezését[3] 1968-ban, a fizikai tudományok doktora címet[4] pedig 1974-ben szerezte meg. 1980 és 1986 között tudományos igazgatóhelyettes volt az Intézetben. Aktívan küzdött az áltudományok ellen, meghonosította hazánkban az Amerikában megismert szkeptikus mozgalmat és tagja volt a Tényeket Tisztelők Társaságának. Jó humorát, kiváló íráskészségét sikerrel hasznosította a tudományos ismeretterjesztésben. Sok ismeretterjesztő cikket is publikált.[5]
Díjai[6]
[szerkesztés]- Selényi Pál-díj (1975),
- Jánossy Lajos-díj (1986),
- Akadémiai Díj (1988),
- Fizikai Fődíj (1992),
- Hevesi Endre-díj (1993),
- MTA Akadémiai Újságírói Díj (1999),
- Simonyi Károly-díj (2004),
- Eötvös József-koszorú (2008),
- Wigner Jenő-díj (2012)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ STAAR GYULA (2016. május). „Bencze Gyula 80 éves!”. Természet Világa.
- ↑ Edward Redish. (Hozzáférés: 2024. február 15.)
- ↑ Bence, Gyula. A deuteron optikai potienciál vizsgálata – Kandidátusi Értekezés. Hozzáférés ideje: 1968. november 5.
- ↑ Bencze, Gyula. A kvantummechanikai N-részecske szórásprobléma integrálegyenletei – Akadémiai doktori értekezése. Hozzáférés ideje: 1974.
- ↑ Bencze Gyula (2017). „Szólászabadság és/vagy tudomány”. Természet Világa 148 (92), 2. o.
- ↑ https://mta.hu/koztestuleti_tagok?PersonId=8772. (Hozzáférés: 2024. február 17.)
Források
[szerkesztés]- Lévai Péter: Elhunyt Bencze Gyula (83) - Nekrológ. wigner.hu, 2019. június 21. (Hozzáférés: 2024. február 16.)