Belvárosi vásárcsarnok
 |
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
A Belvárosi vásárcsarnok, hivatalos nevén Belvárosi fedett vásár egy rövid ideig fennálló kereskedelmi létesítmény volt Budapest V. kerületében.
Története
[szerkesztés]Az első nagy budapesti vásárcsarnok-építési hullám idején, az 1890-es években 6 nagyobb vásárcsarnok épült Budapest különböző részei. Ezek a Központi Vásárcsarnok, a Rákóczi téri vásárcsarnok, a Klauzál téri vásárcsarnok, a Hunyadi téri vásárcsarnok, a Hold utcai vásárcsarnok, és a Batthyány téri vásárcsarnok voltak. Már építésük idején felmerült újabb vásárcsarnokok létesítésének gondolata egyéb helyszíneken.
Ezekből végül nem lett semmi, az 1920-as évekig nem épültek újabb vásárcsarnokok Budapesten. Egyetlen kivétel ismert, ez pedig a mára már elfelejtett Belvárosi vásárcsarnok volt. Létrehívását 1897. április 7-i interpelláció indította el, amely rámutatott, hogy Budapest Belvárosában nem épült vásárcsarnok. A 7. vásárcsarnok a többivel ellentétben más módon került kialakítására: a Budapesti városháza (korábban Károly kaszárnya) udvarán, annak lefedésével, és a szomszédos épületek földszinti helyiségeiben alakították ki, megnyitására 1899. augusztus 1-jén került sor. Az új létesítmény a Belvárosi Fedett Vásár nevet kapta.
A csarnok alapterülete 1355 m2 volt. A csarnoknak nyitott belső udvart is készítettek, ahol napi bérért igénybe vehető áruhelyekkel működtettek hagyományos piacot.
A csarnok nem volt hosszú életű, elbontására még az első világháború előtt sor került.
Forrás
[szerkesztés]- Nagy Gergely: Budapesti vásárcsarnokok a századfordulótól napjainkig; fotó Szelényi Károly; F. Szelényi Ház, Veszprém, 2002, ISBN 963-9439-00-2, 95-96. o.