Belgrano II kutatóállomás
| Belgrano II kutatóállomás (Base Belgrano II) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Argentína |
| Tartomány | Tűzföld |
| Megye | Antártida Argentina |
| Alapítás éve | 1979 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | ART (UTC-3) |
| Elhelyezkedése | |
 Belgrano II kutatóállomás
Pozíció az Antarktisz térképén
| |
 d. sz. 77° 52′ 28″, ny. h. 34° 37′ 37″77.874444°S 34.626944°WKoordináták: d. sz. 77° 52′ 28″, ny. h. 34° 37′ 37″77.874444°S 34.626944°W | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Belgrano II kutatóállomás témájú médiaállományokat. | |
A Belgrano II kutatóállomás (spanyolul: Base Belgrano II) egy Argentínához tartozó kutatóállomás[1] az Antarktiszon. Argentína úgy tekint rá, hogy Tűzföld tartomány Antártida Argentína megyéjéhez tartozik. Átlagosan 20 fő teljesít itt szolgálatot, fő kutatási tevékenységük meteorológiával és csillagászattal kapcsolatos, de mérnek földmozgásokat és figyelik a madárvilágot is.
Földrajz
[szerkesztés]A bázis a Weddell-tenger Confín nevű partvidékén, Coats-földön, a Bertrab nunatakon található, a tenger partjától több mint 25 km távolságra. Ez a legdélebbi argentin kutatóállomás. A bázis körüli zónában két, néhány évvel régebben (1976-ban) épült menedékhely is található: a Sargento Ayudante Cisterna és az Aviso ARA Comandante Zapiola.[2]
A területen a legmagasabb hőmérséklet -2 , a legalacsonyabb -54 °C. A zónában észak felé vonuló viharok fordulnak elő, időnként akár a 200 km/h sebességet is meghaladó szeleket okozva. A sarki éjszakákban gyakran fordul elő a sarki fény jelensége.[2]
Története
[szerkesztés]Manuel Belgrano tábornokról már korábban is elneveztek egy argentin kutatóállomást, amely az 1950-es években működött, ám 25 év tevékenység után megszűnt. Ennek utódaként hozták létre és avatták fel 1979. február 5-én a Belgrano II. állomást. A hadsereg előzőleg gondosan felmérte a helyszínt, hogy alkalmas helyet találjanak arra, hogy folytatni lehessen a meteorológiai kutatásokat. A környéken elterülő hatalmas jégmezőből mindössze két gránittömb emelkedik ki: a Moltke és a Bertrab, a bázis helyszínéül ez utóbbit választották. Bár a régi Belgrano bázisnál ez az új valamivel délebbre és magasabban fekszik, a hőmérsékletek mégis elviselhetőbbek itt.[2]
A bázishoz szükséges építőanyagot a General San Martín nevű jégtörővel és helikopterekkel szállították a helyszínre. A régi bázis tudományos felszerelését újabb, modernebb eszközökkel kiegészítve átszállították az új helyre. Az úgynevezett LABEL (Belgrano Laboratórium) felszerelése mellett létrehozták a José Luis Sersic nevű csillagászati obszervatóriumot, amely az első ilyen argentin sarkvidéki létesítmény volt. A laboratórium adatainak továbbításához egy műholdas antennát is felállítottak.[2]
A régi bázishoz tartozott egy kereszt, amelyet Hernán Pujato tábornok emelt 1955-ben, és amelyet érdekes módon soha nem borított be a jég. Ezt is átköltöztették az új bázisra.[2]
Élővilág
[szerkesztés]A bázis körül rendkívül kevés élőlény él. A sziklák között kevés zuzmó és moha telepedett meg, nyáron pedig néhány madár (halfarkasfélék, sirályfélék) figyelhető meg, illetve a délre vonuló viharmadarak.[2]
Kapcsolódó kutatóállomások listája
[szerkesztés]Antarktiszi kutatóállomások listája
Képek
[szerkesztés]-
A bázis -
DHC–6 Twin Otter repülőgép a bázison -
A repülő a bázison
Források
[szerkesztés]- ↑ Bases argentinas (spanyol nyelven). DNA. [2017. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 17.)
- ↑ a b c d e f Base Belgrano II (spanyol nyelven). Marambio. (Hozzáférés: 2019. július 8.)
