Be–12
Be–12 | |
Berijev Be–12 Csajka | |
NATO-kód | |
Névadó | sirályfélék (taxon) |
Funkció | haditengerészeti járőrgép |
Gyártó | Taganrogi Repülőgépgyár |
Tervező | OKB–49 (főkonstruktőr: Georgij Berijev) |
Gyártási darabszám | 143 |
Rendszeresítők | Szovjetunió, Szíria, Vietnám |
Személyzet | 4 fő |
Első felszállás | 1960. október |
Méretek | |
Hossz | 30,11 m |
Fesztáv | 29,84 m |
Magasság | 7,94 m |
Szárnyfelület | 99,00 m² |
Tömegadatok | |
Szerkezeti tömeg | 24 000 kg |
Max. felszállótömeg | 36 000 kg |
Hajtómű | |
Hajtómű | 2 db Ivcsenko AI–20D légcsavaros gázturbina |
Teljesítmény | 2×3864 kW |
Repülési jellemzők | |
Max. sebesség | 530 km/h |
Hatótávolság | 3300 km |
Legnagyobb repülési magasság | 8000 m |
Szárny felületi terhelése | 298 kg/m² |
A Wikimédia Commons tartalmaz Be–12 témájú médiaállományokat. |
Be–12 Csajka (magyarul Sirály) szovjet tengerészeti repülőgép, repülőcsónak, amelyet elsősorban tengeralattjárók felderítésére fejlesztett ki a Berijev tervezőiroda a Be–6 alapján. NATO-kódneve Mail, amit a MAD-tüske (mágnesesanomália-detektor) után kapott. Napjainkban már csak néhány darab áll szolgálatban az Orosz Haditengerészetnél és az Ukrán Haditengerészetnél. Felderítő, tengeralattjáró-elhárító, kutató-mentő és tűzoltó szerepkörben is alkalmazták.
Ma is sokuk üzemben van, ugyanis a Be–40/42 sugárhajtású és korszerű amfíbia nem kerül nagy számban rendszeresítésre, elsősorban anyagi okokból. A tengeralattjáró-vadászat bevetéseihez elengedhetetlen nagy hatósugár és repülési idő nem teszi szükségessé a nagy repülési sebesség meglétét. Ezért a sugárhajtóművekkel szembeni alacsony üzemeltetési költsége a Be–12-t egyelőre pótolhatatlanná teszi az Orosz Haditengerészetnél. Egyes altípusait tűzoltásra is alkalmassá tették.
További információk
[szerkesztés]- A Russian Aviation FAQ oldala
- Бе-12 Чайка – az Ugolok nyeba repülő-enciklopédia cikke (oroszul)
- Бе-12ПС Чайка – az Ugolok nyeba repülő-enciklopédia cikke (oroszul)
- Бе-12СК Чайка – az Ugolok nyeba repülő-enciklopédia cikke (oroszul)