Ugrás a tartalomhoz

Barta Éva

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Barta Éva
Született1916. április 8.
Budapest
Elhunyt1994. március 15. (77 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaFekete Nagy Béla
GyermekeiFekete Mihály (1949)
Fekete László (1949)
SzüleiBarta Ernő
Foglalkozása
IskoláiMagyar Királyi Képzőművészeti Főiskola (–1938)
KitüntetéseiMagyarország Érdemes Művésze díj (1977)
SablonWikidataSegítség

Barta Éva (Budapest, 1916. április 8. – Budapest, 1994. március 15.) ötvös, keramikus, ékszerkészítő, Fekete Nagy Béla festő, grafikus felesége.[2]

Pályafutása

[szerkesztés]

Barta Ernő (1878–1956) festő, grafikus és Csörsz (Goldberger) Ella lánya volt. 1933-ban az Iparművészeti Iskola; 1934 és 1938 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, mesterei Benkhard Ágost és Szőnyi István voltak. 1938-ban Párizsba ment, ahol kerámiával foglalkozott, majd 1939-ben Budapesten hozta létre saját műhelyét, ahol többnyire ékszereket készített. A második világháború alatt férjével schutzpassokat készítettek, hogy ezzel segítsenek az üldözötteknek, többek között Barta Éva családjának is. A hamis okmányoknak köszönhetően nagyjából 1000–1200 zsidó életet mentettek meg.[2] Férje, Fekete Nagy Béla posztumusz megkapta a Jad Vasem Világ Igaza kitüntetését. Műveihez zománcot, féldrágakövet, nemesfémeket használt, alkotásait amorf, természeti formák uralják. Tagja volt a Szocialista Képzőművészek Csoportjának. A háború után Barta Éva műszaki rajzoló lett, de kerámiaműhelyüket a XII. kerületi Vöröskő utcában tovább működtették. Két közös gyermekük született: Fekete Mihály (1947), később idegenforgalmi szakember, és Fekete László (1949) keramikus.[2]

Kiállításai

[szerkesztés]

Egyéni kiállítások

[szerkesztés]
  • 1961 • Fényes Adolf Terem, Budapest
  • 1975 • Bartók Művelődési Ház, Szeged [Preiser Klárával]
  • 1976 • Műcsarnok, Budapest

Válogatott csoportos kiállítások

[szerkesztés]
  • 1958 • Világkiállítás, Brüsszel
  • 1972 • Országos Ékszerkiállítás, Csók Galéria, Budapest • Öltözködés, Ernst Múzeum, Budapest.

Díjai, elismerései

[szerkesztés]
  • Iparművészeti Vállalat ékszerpályázatának I. díja (1959)
  • Érdemes művész (1977)
  • Kiváló művész (1985)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2021. július 13.)
  2. a b c Trencsényi Zoltán: Tóbi-Nóbi tacskó és a papírgyerekek (házassági anyakönyvi kovonat, PDF). Népszabadság, NOL-hu/kultura, 2014. június 27. [2023. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva].

Források

[szerkesztés]