Baritz Árpád
Baritz Árpád | |
Született | 1913. október 14.[1] Dés[1] |
Elhunyt | 1982. augusztus 19. (68 évesen)[1] Budapest[1] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | gépészmérnök |
Baritz Árpád (Dés, 1913. október 14. – Budapest, 1982. augusztus 19.) gépészmérnök.
Életpályája
[szerkesztés]1939-ben szerzett diplomát a temesvári műegyetemen. 1941-ig Romániában élt. 1941–1945 között Csepelen a Weiss Manfréd Gépgyárban dolgozott tervezomérnökként. 1945-ben megbízták a Csepeli Üveggyár megszervezésével, melynek üzemvezető főmérnöke lett. 1949-től a Zagyvapálfalvi Üveggyárban dolgozott főmérnökként. 1952-ben az Építésügyi Minisztériumban a Finomkerámia- és Üvegipari Igazgatóság iparági főmérnöke lett, majd a Beruházási Igazgatóságon, később a Műszaki Fejlesztési Főosztály szilikátipari osztályán dolgozott osztályvezető-helyettesként. 1966–1975 között a Szilikátipari Tudományos Egyesület főtitkárhelyettese volt. 1967-ben a Szilikátipari Központi Kutató és Tervező Intézetbe került, ahol az Orosházi Síküveggyár, a Beremendi Cementgyár, a Nyergesújfalui Eternitgyár nagyberuházások tervezése és irányítása tartozott feladatai közé.
Üvegipari technológiák gépesítésével és az építőanyag-ipar távlati fejlesztésének kérdéseivel foglalkozott elméleti munkáiban
Művei
[szerkesztés]- A gépesített síküveggyártás válfajai (Budapest, 1953)
- Építő- és épitőanyagipari vállalatok beruházásának tervezése és lebonyolítása (társszerzőkkel, Budapest, 1953)
- Üvegipari kézikönyv (társszerzőkkel, Budapest, 1964)
- A magyar üveggyártás 25 éve (Budapest, 1973)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2021. augusztus 31.)
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Művelődés
További információk
[szerkesztés]- Baritz Árpád (Építőanyag, 1982. 22. sz.)
- Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8