Barbara Hepworth
Barbara Hepworth | |
Hepworth 1966-ban (Erling Mandelmann fotója) | |
Született | 1903. január 10.[1][2][3][4][5] Wakefield[6][7][8] |
Elhunyt | 1975. május 20. (72 évesen)[1][2][3][4][5] St Ives[9][10][8] |
Állampolgársága | brit[11][12] |
Házastársa |
|
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Barbara Hepworth témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Dame Jocelyn Barbara Hepworth (Wakefield, West Yorkshire, 1903. január 10. – St Ives, Cornwall, 1975. május 20.) brit modernista és absztrakt szobrászművész, a Brit Birodalom Rendjének parancsnoka.
Életpályája
[szerkesztés]Szobrászatot kezdett tanulni a Leeds College of Artban 1920-ban, majd 1921-től 1924-ig Londonban, a Royal College of Artban képezte tovább magát Henry Moore-ral együtt. A diploma megszerzése után West Riding ösztöndíjával egy évre Olaszországba utazhatott. Firenzében tartózkodott, és Toszkánában tanulmányozta a román és reneszánsz művészeti stílust és építészetet. 1925-ben házasságot kötött John Skeaping szobrászművésszel Firenzében, a Pallazzo Vecchióban. 1926 novemberéig Rómában maradtak, mert Skeaping ösztöndíjat nyert a Római Brit Művészeti Iskolában. Hepworth ekkor ismerkedett a márvány megmunkálásával Giovanni Ardini irányítása mellett, és Carrarát is felkereste. Skeaping betegsége miatt visszatértek Londonba.
1927-ben közös kiállítást rendeztek saját lakásukba. George Eumorfopoulos műgyűjtő megvásárolta Hepworth két kisplasztikáját, az Ülő figurát (Seated Figure) és az Anya és gyermekét (Mother and child).[13] 1929-ben megszületett Paul fiúk. 1930-ban mindketten csatlakoztak a Seven and Five Society művészcsoporthoz. 1931-ben nyaralás közben Hepworth találkozott Ben Nicholson festőművésszel. Házassága megromlott, és 1933 márciusában hivatalosan is elvált Skeapingtől.
Nicholsontól hármas ikrei születtek, de csak négy év múlva esküdhettek meg, amikor a férfi válását kimondták. Hepworth John Bedforddal és Henry Moore-ral együtt az új irányzat vezető művészei lettek, segédminta vagy modell nélkül közvetlenül készítették alkotásaikat. Hepworth kollázzsal, fotogrammal és litográfiával is kísérletezett. Kapcsolatba lépett a kontinens avantgárd művészeivel. 1933 tavaszán felkereste Constantin Brâncușit és Picassót párizsi műtermükben. Varengeville-sur-Merben találkozott Georges Braque-kal. Auguste Herbin és Jean Hélion meghívására csatlakoztak az Abstraction-Création csoporthoz, 1934-ben Hepworth velük együtt állított ki. Londonba visszatérve férjével együtt tagja lett a Paul Nash által alapított Unit One modernista csoportnak, amelyben Piet Mondrian és Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij is aktívak volt. Hepworth és társai az absztrakt kifejezési módot választották, és ezzel utat nyitottak a konstruktivizmusnak, amelyhez az Európából elmenekült művészek (Walter Gropius, Moholy-Nagy László, Naum Gabo) is jelentősen hozzájárultak.
A háború kitörése előtt, 1938. augusztus 25-én Cornwallra, St Ives-be költöztek gyermekeikkel együtt Adrian Scott Stokes és Margaret Mellis meghívására. Hamarosan követte őket a Naum házaspár is. A Hepworth–Nicholson házaspár St Ives művészkolóniájának kiemelkedő alkotója volt. 1949-ben több képzőművésszel együtt megalapították a Penwith Society of Artists csoportot, és igyekeztek felhívni a világ figyelmét a kiállításaikra.
Hepworth megvásárolta 1949-ben a Trewyn Stúdiót St Ives-ben, és ott élt válása után 1951-től haláláig. Évekig küzdött a rák ellen. 1975. május 20-án tűz keletkezett a házában, és Hepworth nem élte túl. A Trewyn Stúdiót a következő évben múzeummá és szoborkertté alakították át (Barbara Hepworth Museum), és 1980-tól a Tate Galéria védnöksége alatt áll.
17 országban láthatók szobrai különböző múzeumokban, galériákban, köztereken és szoborkertekben.[14]
Galéria
[szerkesztés]-
Korinthos
-
St Ives-vel szemben felállított szobra Cornwallban
-
Körök
-
Szárnyas figura
-
Kompozíciók a Hepworth Múzeum szoborkertjében, St Ives-ben
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Barbara Hepworth (holland nyelven)
- ↑ a b Barbara Hepworth (angol nyelven)
- ↑ a b Barbara Hepworth (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 12.)
- ↑ http://www.bbc.co.uk/bradford/culture/words/hepworth_exhibition.shtml
- ↑ a b https://barbarahepworth.org.uk/biography/
- ↑ http://www.telegraph.co.uk/culture/art/8541913/Hepworth-Wakefield-a-worthy-homecoming-for-Barbara.html
- ↑ http://www.tate.org.uk/whats-on/tate-st-ives/exhibition/tate-st-ives-summer-2013/tate-st-ives-summer-2013-barbara-hepworth
- ↑ Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
- ↑ https://www.workwithdata.com/person/barbara-hepworth-1903, 2024. október 16.
- ↑ Anya és gyermeke
- ↑ Public collections
Források
[szerkesztés]- Sophie Bowness: Barbara Hepworth Biography (angol nyelven). barbarahepworth.org.uk. (Hozzáférés: 2016. március 5.)
- Dame Barbara Hepworth (angol nyelven). Tate Galéria. (Hozzáférés: 2016. március 5.)
- Barbara Hepworth Museum (angol nyelven). Tate Galéria. (Hozzáférés: 2016. március 5.)