Barackfejű törpepapagáj
Barackfejű törpepapagáj | ||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett | ||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||
Agapornis fischeri (Reichenow, 1887) | ||||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Barackfejű törpepapagáj témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Barackfejű törpepapagáj témájú médiaállományokat és Barackfejű törpepapagáj témájú kategóriát. |
A barackfejű törpepapagáj (Agapornis fischeri), korábban őszibarackfejű papagáj vagy Fischer törpepapagája, a madarak osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe, ezen belül a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába tartozó faj.[1]
Előfordulása
[szerkesztés]Tanzánia területén honos. Betelepítették Burundiba és Ruandába. Jelenléte Kenyában bizonytalan. Természetes élőhelye a füves-fás fennsíkok.
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 15 cm. Szárnyfesztávolsága 9,5 cm. Vadszíne zöld, hasa sárga a feje narancssárga, a csőre piros.[2]
Életmódja
[szerkesztés]Tápláléka magvak és bogyók, időnként meglátogatja a gabona- és kukoricatáblákat is. Röpte gyors és iránytartó. Szívesen fogyasztják az almaszeletet (édes fajtából), főtt tojást, főtt kukoricát (konzerv is lehet), aszalt gyümölcsöket.[2]
Szaporodása
[szerkesztés]Többnyire május–július között, alkalmasint kolóniában, faüregekben (pálmafák) költ, fészekalja 3-4 tojás, a fészekanyagát a tojó a csőrében hordja, a kotlási idő 23 nap, a kirepülési idő 38 nap.
Tartása
[szerkesztés]A Fischer törpepapagájok előszeretettel élnek párban, ezért ne tartsuk egymagukba. A kalitka mérete legyen 80x40x50 cm. Ekkora kalitkában elegendő két ülőpálca. Fontos a rendszeres röptetésük.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5.
- ↑ a b Romhányi, Attila. Papagájkedvelők kézikönyve. Gazda Kiadó, 239. o. (2003). ISBN 963 7445 49 8