Barótfi István
Barótfi István | |
Született | 1943. november 21. (81 éves) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Rácz Edit (1946-) |
Gyermekei | Ákos (1973-) Szabolcs (1975-) |
Szülei | Dr. Barótfi István Lehr Ilona |
Foglalkozása | gépészmérnök, professzor emeritus, volt tanszékvezető egyetemi tanár, intézetigazgató és rektorhelyettes |
Iskolái | Budapesti Műszaki Egyetem (1962–1967) |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Barótfi István (Budapest, 1943. november 21.) magyar gépészmérnök, professzor emeritus, volt tanszékvezető egyetemi tanár, intézetigazgató és rektorhelyettes.[1] Tudományos fokozata: CSc. (1985)
Életpályája
[szerkesztés]Szülei dr. Barótfi István és Lehr Ilona voltak. 1962–1967 között a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Karán okleveles gépészmérnöki diplomát szerzett. 1967–1970 között az Orion Villamossági Vállalat tervezőmérnöke volt. 1970–1972 között a Bánki Donát Műszaki Főiskola adjunktusa volt. 1972-ben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szakmérnök lett. 1972 óta a Szent István Egyetem (korábban: Gödöllői Agrártudományi Egyetem) oktatója. 1997 óta tanszékvezető egyetemi tanár. 1974 óta egyetemi doktor. 1990–1992 között az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület elnöke volt. 1990 óta a Magyar Biomassza Társaság alapítója, 1992–1998 között ügyvezető elnöke volt. 1996-ban habilitált. 1999 óta a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) Pest megyei elnöke. 2004 óta a Környezetipari Rendszerek Intézetének igazgatója és az Épületgépészet, Létesítmény- és Környezettechnika Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára. 2004-2008 között a Szent István Egyetem rektorhelyettese volt. 1971-ben házasságot kötött Rácz Edittel. Két fiuk született: Ákos (1973) és Szabolcs (1975).
Kutatási területe
[szerkesztés][2] Az energetika, az épületgépészet és a környezettechnika. Nevéhez fűződik a megújuló energiaforrások és a környezettechnika oktatásának beindítása és országos elterjesztése. Főbb kutatási témái:
- Klimatizálás hőérzeti kérdései
- Épületenergetika
- Megújuló energiaforrások alkalmazása
- Környezettechnika
- Háztartástechnika, ökotrofológia
Szakmai, tudományos társasági tagságok, tisztségek
[szerkesztés]- 1968-1980 Gépipari Tudományos Egyesület (GTE) tagja
- 1975- Építőipari Tudományos Egyesület (ÉTE) tagja
- 1980- Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület (ETE) tagja
- 1981-1990 Mezőgazdasági szakosztály elnöke és az Épületenergetikai Munkabizottság vezetője
- 1985-1989 MTESZ Energetikai Koordinációs Bizottság tagja és az MTESZ Energetikai Koordinációs Bizottság Mezőgazdasági Albizottságának vezetője
- 1986-1990 Végrehajtó-bizottsági tag
- 1990-1991 az egyesület elnöke
- 1991-1996 elnökségi tagja
- 1988-1990 Díjbizottság elnöke
- 1991-1998 Magyar Biomassza Társaság (MBT) ügyvezető elnöke és az ISES (Nemzetközi Napenergia Társaság) tagja
- 1992-1998 Magyar Állathigiéniai és Környezetvédelmi Társaság elnökségi tagja
- 1999- MTESZ Pest Megyei elnöke
- 2002- ELMŰ Fogyasztóvédelmi Tanácsadó Testület tagja
- 2002-2008 Gazdasági Miniszter Energetikai Tanácsadó testületi tagja
- 2017- Magyar Épületgépészeti Koordinációs Szövetség (MÉgKSz) elnöke[3]
Publikációs tevékenység
[szerkesztés]- Energiagazdálkodás című folyóirat szerkesztőbizottsági tagja
- Mezőgazdasági Energetikus füzetsorozat szerkesztője[5]
- Környezet 2000 főszerkesztője
- Magyar Épületgépészet szerkesztőbizottsági tagja
Művei
[szerkesztés]- Mezőgazdasági Épületgépészeti Kézikönyv (szerző, szerkesztette, 1975)
- Mezőgazdasági technika és környezetvédelem (szerző, szerkesztette, 1982)
- Energiagazdálkodás az állattartásban (szerző, 1985)
- Energoszberegajuscsije technologii i agregatü na zsivotnodcseszkih fermah (szerző, 1988 Moszkva: Agropromizdat)
- Környezettechnika kézikönyv (szerző, szerkesztette, 1991)
- Energiafelhasználói kézikönyv (szerző, szerkesztette, 1993)
- Szolgáltatástechnika (szerző és szerkesztette, 2001)
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- Szikla Géza-díj (1989)
- MTESZ emlékérem (1995)
- Gisevius Plakett (Németország, Giesseni Egyetem, 2002)
- Macskássy Árpád-díj (2004)
- SZIE Aranyérem (2007)[6]
- Lancae regis SZIE kitüntetés (Gödöllő, 2010)
- NM Miniszteri Elismerő Oklevél (2014)[7]
- REHVA (az európai épületgépész szövetség) díja: Professional Award in Sciences (2014)[8]
- A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (polgári tagozat) (2015)[9]
- SZIE a Gépészmérnöki Kar örökös professzora (2016)[10]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Szent István Egyetem. [2015. április 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 18.)
- ↑ ODT Adattár. (Hozzáférés: 2020. október 23.)
- ↑ e-gépész.hu - Új MÉgKSz elnök (magyar nyelven). e-gepesz.hu. (Hozzáférés: 2020. október 23.)
- ↑ Barótfi István munkássága
- ↑ A füzetsorozat az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület kiadványa. Eddig a sorozatban 25 füzet jelent meg
- ↑ Szent István Egyetem
- ↑ MAPASZ.hu. [2014. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 19.)
- ↑ Magyar Épületgépészet Online
- ↑ Kormány.hu. [2015. március 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 14.)
- ↑ B.G: Gépészmérnöki Kar: A mezőgazdasági rendszerekre építkezve. Szent István Egyetem, XVIII. évf. 6 (216.). sz. (2016. július) 18. o. arch ISSN 1585-518X Hozzáférés: 2016. július 26. (pdf). Online kiadás: ISSN 1787-4025
Források
[szerkesztés]- MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283
- Életek-Utak 2010. Szerk.: Horn János ISBN 978-963-671-279-2 http://mek.oszk.hu/16200/16224/16224.pdf
- Szent István Egyetem
- Cikk Barótfiról
- Adatlapja az MTA honlapján
További információk
[szerkesztés]- Ki kicsoda a magyar mezőgazdaságban? I. kötet A-H. Szerk. Balogh Margit. Szekszárd, Babits, 1997.
- Ki kicsoda 2000. Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20000 kortársunk életrajza. Főszerk. Hermann Péter, válogató szerkesztő: A. Gergely András, Bp., Biográf Kiadó–Greger Média Kft., 1999.
- Révai új lexikona II. (Bak–Bia). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1998. ISBN 963-901-540-7
- Természettudományos és műszaki ki kicsoda? Szerk. Szluka Emil, Schneider László. Bp., Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, 1986.