Banca d’Italia

Banca d’Italia
A Palazzo Koch, a Banca d’Italia székhelye, Rómában
Típus	központi bank bank üzleti vállalkozás
Jogelőd	National Bank in the Kingdom of Italy
Alapítva	1893. augusztus 10.
Jogutód	Központi Bankok Európai Rendszere
Székhely	Palazzo Koch Róma
Iparág	pénzügyi közvetítés, kivéve: biztosítási, nyugdíjpénztári tevékenység
Anyavállalata	Olaszország
Leányvállalatai	Biblioteca della Banca d'Italia Biblioteca del Servizio consulenza legale della Banca d'Italia Biblioteca Paolo Baffi
Banca d’Italia Pozíció Róma térképén
é. sz. 41° 53′ 50″, k. h. 12° 29′ 20″41.897222222222, 12.488888888889
A Banca d’Italia weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Banca d’Italia témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Banca d’Italia Olaszország központi bankja, amelynek székhelye Rómában, a Koch-palotában található.

Története

A többi nyugati jegybankhoz képest a Banca d’Italia története viszonylag frissebb.

Az olasz egyesítés 1861-es kihirdetése után hat regionális hitelintézet osztozott a valuta kibocsátásának, de a kereskedelmi váltók kezelésének és a diszkontálás kiváltságában is: a Banca Romana, a Banca nazionale di Torino, a Banco di Napoli, a Banco di Sicilia, a Banca nazionale Toscana és a Banca nazionale toscana di credito per le industrie e il commercio d'Italia.

A Banca nazionale di Torino neve 1867-ben Banca nazionale nel Regno d'Italia lett. 1888 és 1893 között Olaszország súlyos pénzügyi válságon ment keresztül, amikor a Banca Romana-botrány 1893 márciusában lezajlott. Ezt követően augusztus 10-én az olasz állam elfogadta a törvényt (n 449), amely engedélyezi a Banca nazionale nel Regno két kisebb regionális bankkal, a Banca nazionale toscanával és a Banca toscana di creditóval való fúzióját, így megszületett a Banca d'Italia

Ez az intézmény központosította a valutakibocsátást, és magánszabályokra épült. Csak a Banco di Napoli és a Banco di Sicilia tartotta fenn a bankjegyek olasz lírában történő kibocsátásának lehetőségét, amelyet törvény erősített meg 1910. április 28-án.

1926-ban egy új reform a Banca d’Italiát az ország központi bankjává tette, amely a bankjegyek kibocsátásának kiváltságával, emellett felügyeleti jogkörrel rendelkezett a többi bank felett. 1928-ban kormányzói posztot hoztak létre.

Az 1936. március 12-i törvény mélyrehatóan átalakította a Banca d’Italia alapszabályát; ekkor vált közjogi testületté (nem államosítás), a reform és az olasz cégek Mussolini általi megmentése keretében. Küldetése volt, hogy az olasz bankokat felügyelje és bankjegyeket bocsásson ki.

1943–44 után az Egyesült Államok ösztönzésére a Bank fokozatosan visszanyerte vegyes gazdaság státuszát, a magánbefektetők jelenléte megerősödve. A 2006-os törvény megerősíti, hogy a Banca d’Italia közjogi társaság, de nyitott a részvényesek előtt (nyrt.).

1948-ban ez lett a diszkontráta fő és referenciamutatója.

Jelenlegi alapszabályok

Az irányítást kormányzó látja el, akinek munkáját egy 13 tagú tanács (Consiglio superiore) segíti, amelyet öt évre választanak meg, és amely kétszer újraválasztható.

A tőke különböző részvényesek között van felosztva, köztük az Intesa Sanpaolo, az Unicredit Group és a Generali között.

A bank minden nagyobb olasz városban rendelkezik fiókkal.

Az eurózóna többi bankjához hasonlóan ez is sokat veszített hatalmából a közös valuta, az euró 1999-es bevezetése és az olasz líra 2002-es megszűnése óta.

Kormányzók

Bár a Banca d'Italiát 1893-ban alapították, azon a kormányzói tisztséget csak 1928-ban hozták létre. Korábban a jelenlegi kormányzó feladatait főigazgató látta el (a hozzárendelések változásával fennmaradt funkció).

Főigazgatók

• 1893–1894: Giacomo Grillo
• 1894–1900: Giuseppe Marchiori
• 1900–1928: Bonaldo Stringher

Kormányzók

• 1928–1930: Bonaldo Stringher
• 1931–1944: Vincenzo Azzolini
• 1945–1948: Luigi Einaudi (1945. január 5. – 1948. május 11.)
• 1948–1960: Donato Menichella
• 1960–1975: Guido Carli
• 1975–1979: Paolo Baffi
• 1979–1993: Carlo Azeglio Ciampi
• 1993–2005: Antonio Fazio
• 2006–2011: Mario Draghi
• 2011– : Ignazio Visco

A 2005. december 28-i megtakarítási törvény kihirdetéséig a kormányzót életre szólóan, elmozdíthatatlanul nevezték ki. Az Antonio Fazio kormányzót érintő Banca Popolare Italiana-botrányt követően Silvio Berlusconi kormánya két jelentős reformot vezetett be:

• hivatali időtartama hat évre korlátozódik
• a kormányzót az olasz parlament vád alá helyezheti

A megtakarításokról szóló törvény értelmében hat évre kinevezett Mario Draghi a Központi Bank kilencedik elnöke volt. Őt nevezték ki az Európai Központi Bank elnökévé 2011. november 1-jén, helyére pedig Ignazio Visco került.

Pénzintézet

A római via Nationalén található Koch-palota, a bank jelenlegi székhelye 1888 óta. 1926 után és az 1990-es évekig az olasz bankjegyek nyomdája volt. Jelenleg valutamúzeum működik benne.

Példák az intézmény által nyomtatott bankjegyekre:

• 10 000 lírás Michelangelo-bankjegy
• 50 000 lírás Leonardo-bankjegy
• 100 000 lírás Manzoni-bankjegy
• 500 000 lírás Raffaello-bankjegy

Bankjegyek

• 
  Olasz 1962-es szériájú 10 000 lírás bankjegy Michelangelo Buonarroti portréjával
• 
  Olasz 1967-es sorozatú 50 000 lírás bankjegy Leonardo da Vinci portréjával
• 
  Olasz 1967-es szériájú 100 000 lírás bankjegy Alessandro Manzoni portréjával
• 
  Olasz 1997-es sorozatú (az egyetlen, amelyben ez a címlet megjelent) 500 000 lírás, előoldalán Raffaello Sanzio: Galatea diadala, hátoldalán az Athéni iskola című festménye

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Banque d′Italie című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• (olaszul) Hivatalos weboldala