Ugrás a tartalomhoz

Banca d’Italia

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Banca d'Italia szócikkből átirányítva)
Banca d’Italia
A Palazzo Koch, a Banca d’Italia székhelye, Rómában
A Palazzo Koch, a Banca d’Italia székhelye, Rómában
Típus
JogelődNational Bank in the Kingdom of Italy
Alapítva1893. augusztus 10.[1]
JogutódKözponti Bankok Európai Rendszere
Székhely
Iparágpénzügyi közvetítés, kivéve: biztosítási, nyugdíjpénztári tevékenység
AnyavállalataOlaszország
Leányvállalatai
  • Biblioteca della Banca d'Italia
  • Biblioteca del Servizio consulenza legale della Banca d'Italia
  • Biblioteca Paolo Baffi
Banca d’Italia (Róma)
Banca d’Italia
Banca d’Italia
Pozíció Róma térképén
é. sz. 41° 53′ 50″, k. h. 12° 29′ 20″41.897222°N 12.488889°EKoordináták: é. sz. 41° 53′ 50″, k. h. 12° 29′ 20″41.897222°N 12.488889°E
A Banca d’Italia weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Banca d’Italia témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Banca d’Italia Olaszország központi bankja, amelynek székhelye Rómában, a Koch-palotában található.

Története

[szerkesztés]

A többi nyugati jegybankhoz képest a Banca d’Italia története viszonylag frissebb.

Az olasz egyesítés 1861-es kihirdetése után hat regionális hitelintézet osztozott a valuta kibocsátásának, de a kereskedelmi váltók kezelésének és a diszkontálás kiváltságában is: a Banca Romana, a Banca nazionale di Torino, a Banco di Napoli, a Banco di Sicilia, a Banca nazionale Toscana és a Banca nazionale toscana di credito per le industrie e il commercio d'Italia.

A Banca nazionale di Torino neve 1867-ben Banca nazionale nel Regno d'Italia lett. 1888 és 1893 között Olaszország súlyos pénzügyi válságon ment keresztül, amikor a Banca Romana-botrány 1893 márciusában lezajlott. Ezt követően augusztus 10-én az olasz állam elfogadta a törvényt (n 449), amely engedélyezi a Banca nazionale nel Regno két kisebb regionális bankkal, a Banca nazionale toscanával és a Banca toscana di creditóval való fúzióját, így megszületett a Banca d'Italia

Ez az intézmény központosította a valutakibocsátást, és magánszabályokra épült. Csak a Banco di Napoli és a Banco di Sicilia tartotta fenn a bankjegyek olasz lírában történő kibocsátásának lehetőségét, amelyet törvény erősített meg 1910. április 28-án.

1926-ban egy új reform a Banca d’Italiát az ország központi bankjává tette, amely a bankjegyek kibocsátásának kiváltságával, emellett felügyeleti jogkörrel rendelkezett a többi bank felett. 1928-ban kormányzói posztot hoztak létre.

Az 1936. március 12-i törvény mélyrehatóan átalakította a Banca d’Italia alapszabályát; ekkor vált közjogi testületté (nem államosítás), a reform és az olasz cégek Mussolini általi megmentése keretében. Küldetése volt, hogy az olasz bankokat felügyelje és bankjegyeket bocsásson ki.

1943–44 után az Egyesült Államok ösztönzésére a Bank fokozatosan visszanyerte vegyes gazdaság státuszát, a magánbefektetők jelenléte megerősödve.[2] A 2006-os törvény megerősíti, hogy a Banca d’Italia közjogi társaság, de nyitott a részvényesek előtt (nyrt.).

1948-ban ez lett a diszkontráta fő és referenciamutatója.

Jelenlegi alapszabályok

[szerkesztés]

Az irányítást kormányzó látja el, akinek munkáját egy 13 tagú tanács (Consiglio superiore) segíti, amelyet öt évre választanak meg, és amely kétszer újraválasztható.

A tőke különböző részvényesek között van felosztva, köztük az Intesa Sanpaolo, az Unicredit Group és a Generali között.

A bank minden nagyobb olasz városban rendelkezik fiókkal.

Az eurózóna többi bankjához hasonlóan ez is sokat veszített hatalmából a közös valuta, az euró 1999-es bevezetése és az olasz líra 2002-es megszűnése óta.

Kormányzók

[szerkesztés]

Bár a Banca d'Italiát 1893-ban alapították, azon a kormányzói tisztséget csak 1928-ban hozták létre. Korábban a jelenlegi kormányzó feladatait főigazgató látta el (a hozzárendelések változásával fennmaradt funkció).

Főigazgatók

[szerkesztés]
  • 18931894: Giacomo Grillo
  • 1894–1900: Giuseppe Marchiori
  • 1900–1928: Bonaldo Stringher

Kormányzók

[szerkesztés]

A 2005. december 28-i megtakarítási törvény kihirdetéséig a kormányzót életre szólóan, elmozdíthatatlanul nevezték ki. Az Antonio Fazio kormányzót érintő Banca Popolare Italiana-botrányt követően Silvio Berlusconi kormánya két jelentős reformot vezetett be:

  • hivatali időtartama hat évre korlátozódik
  • a kormányzót az olasz parlament vád alá helyezheti

A megtakarításokról szóló törvény értelmében hat évre kinevezett Mario Draghi a Központi Bank kilencedik elnöke volt. Őt nevezték ki az Európai Központi Bank elnökévé 2011. november 1-jén, helyére pedig Ignazio Visco került.

Pénzintézet

[szerkesztés]

A római via Nationalén található Koch-palota, a bank jelenlegi székhelye 1888 óta. 1926 után és az 1990-es évekig az olasz bankjegyek nyomdája volt. Jelenleg valutamúzeum működik benne.

Példák az intézmény által nyomtatott bankjegyekre:

  • 10 000 lírás Michelangelo-bankjegy
  • 50 000 lírás Leonardo-bankjegy
  • 100 000 lírás Manzoni-bankjegy
  • 500 000 lírás Raffaello-bankjegy

Bankjegyek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Storia (olasz nyelven). Banca d’Italia. (Hozzáférés: 2016. szeptember 17.)
  2. La liste des actionnaires, confidentielle, fut enfin publiée en 2004 par le magazine Famiglia Cristiana.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Banque d′Italie című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]