Balogh család (nebojszai)
A galántai Balogh családdal egy törzsből eredeztetik és címerük is hasonló. A szétválás birtokosztálykor történhetett. Ezt Nagy Iván a 16. század közepére tette. 1546-ban a család birtokokat szerzett Elecskén, Récsényben és Szeptencújfalun. 1569-ben Balogh Lukács szerzett Bars vármegyei birtokokat Babindáli Gergellyel. 1619-ben a semptei várkapitány Ferenc fia István özvegye Soóky Anna erősítette meg az alsórécsényi és további maradékbirtokok tulajdonjogát. 1627-ben Balogh István tatai kapitány várbirtokokat szerzett és 1632-ben II. Ferdinándtól a várat is. 1632-ben István aranysarkantyús vitéz II. Ferdinándtól bárói címet nyert (1620-ban az oszmánokkal tárgyalt Isztambulban).
Balogh Ferenc semptei várnagy 1552-ben a címeres levelet kapott, melyre a galántai ág is hivatkozik.
A család nemesnebojszai kastélya a legutóbbi időkben pusztult el teljesen. Birtokoltak még Komárom vármegyében Csépen.[1]
Neves családtagok
[szerkesztés]-
A Farkas és Balogh család címere Pusztafödémesen a Szent Flórián szobor talapzatán[2]
- Ferenc semptei várnagy 1552-ben
- István tatai kapitány
Források
[szerkesztés]- Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal: I. kötet [Aaron - Benyovszky]. Pest: Friebeisz István. 1857. 138–140. o.
- Pongrácz, D. - Ragač, R. - Strešňák, G. - Tandlich, T. 2008: Pozsony vármegye nemes családjai. Debrecen.
- Pongrácz, Denis 2019: Atlas osobných pečatí. Bratislava, 32.
- ↑ Eötvös Károly 1906: A Jókay-nemzetség. Budapest, 9.
- ↑ Görföl Jenő 2022: "Mélységes mély a múltnak kútja" - Jókai olvasókönyv. Jóka, 26, 29