Balkanstreitkräfte
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
| Császári és Királyi Balkán Fegyveres Erők (K.u.K. Balkanstreitkräfte) | |
 | |
| Osztrák-magyar tisztek 1914-ben | |
| Dátum | Létrejött: 1914. augusztus Feloszlott: 1915. május 27. |
| Ország |  Osztrák–Magyar Monarchia |
| Típus | fegyveres erő |
| Feladat | A Monarchia balkáni határának védelme |
| Méret | 450 000 fő |
| Parancsnokok | |
| Főparancsnok |  Oskar Potiorek  Habsburg–Tescheni Jenő főherceg |
| Kultúra és történelem | |
| Becenév | Balkanstreitkräfte |
| Háborús részvétel | Első világháború |
A Balkanstreitkräfte ( vagy Balkán Fegyveres Erők), más néven Balkán Hadsereg [1] volt az a haderő, amelyet Ausztria-Magyarország az első világháború kezdetén, 1914 augusztusában Szerbia elleni offenzívához állított fel.
Három sikertelen szerbiai invázió után a Balkanstreitkräfte döntő vereséget szenvedett a balkáni királyság hadseregétől, ami látványos megaláztatás volt a Habsburg monarchiában, aminek következtében 1914. december 27-én lemondott a balkáni hadsereg parancsnoka, Oskar Potiorek tábornok. A Balkanstreitkräftét 1915 májusában hivatalosan feloszlatták, a megmaradt 5. hadsereget Eugen főherceg újjászervezte, és áthelyezték az olasz frontra .[2]
Kialakítás és megszervezés
[szerkesztés]A Balkán Hadsereg 1914. július 25-én alakult meg, miután a vezérkari főnök, Franz Conrad von Hötzendorf mozgósítási parancsot adott ki az ötödik és hatodik hadseregből álló haderőknek, amelyeket a Szerbia és Montenegró elleni hadműveletekre szánták. A tartalékos haderőt Második Hadseregnek nevezték el, és kész volt a bevetésre Szerbia ellen a többi hadsereg megsegítésére, de szükség esetén az oroszok ellen is Galíciában.[3] Az osztrák-magyar hadsereg tizenhat hadtestéből összesen hetet Szerbia megtámadására szántak. 1914. július 28-án Ausztria–Magyarország hivatalosan hadat üzent Szerbiának, Conrad azonnal utasítást adott a 2., az 5. és a 6. hadseregnek, hogy vonuljanak délre [4], huszonhat hadosztályra növelve az erőt, miután parancsot adott a III. hadtestnek, hogy csatlakozzanak a támadáshoz. A Szerbia ellen küldött erők ekkor az osztrák-magyar hadsereg erejének felét képviselték.[5]
1914. augusztus 7-én a Balkanstreitkräftét az osztrák-magyar vezérkar főnöke, Franz Conrad von Hötzendorf Bosznia-Hercegovina katonai kormányzója, Oskar Potiorek parancsnoksága alá helyezte.[6] A balkáni erők legfelsőbb parancsnoksága mellett Potiorek a 6. hadsereget is irányította.[7]
A balkáni frontra rendelt négy B-Staffel és a Minimalgruppe Balkan három hadteste, összesen mintegy 19 gyalogos hadosztály volt:
2. hadsereg, Eduard von Böhm-Ermolli parancsnoksága alatt
- IV ( Budapest ),
- VII ( Temesvár )
- IX ( Leitmeritz )
5. hadsereg, Liborius von Frank parancsnoksága alatt
6. hadsereg, Oskar Potiorek parancsnoksága alatt
A Szerbia elleni hadjárat
[szerkesztés]
A hadjárat kezdetén, 1914 augusztusában a Balkanstreitkräfte hadműveleti hadereje összesen 319 gyalogzászlóaljból, hatvan lovasszázadból, 744 ágyúból, 48 repülőgépből és 486 hadműveleti 20-250 géppuskából állt.[8]
A haditerv szerint az 5. és 6. hadsereget nyugatról támadták meg, miközben a Szerbia északnyugati sarkaiból behatoló 2. hadsereg hadosztályai csatlakoznak a Szerbiában állomásozó erőkhöz, és gyors, döntő csatában zárják le az inváziót.[9] Július 28-án megkezdődött Belgrád bombázása, majd augusztus 12-én az első invázió. Augusztus 18-án a 2. hadsereget átcsoportosították, hogy csatlakozzanak a galíciai csatához, és harcoljanak az orosz hadsereggel, míg az 5. hadsereg a hegyi háborúra felkészületlenül küzdött a Drina folyó áthidalásáért és a 6. hadsereggel való kapcsolattartásért. Ezzel szemben a szerb hadsereg egyértelműen felkészült volt, ügyesen bevonta a Habsburg-erőket Szerbia mélyére és ott mindegyik hadsereget egyesével legyőzte (Az 5. hadsereget az augusztus 20-i ceri csatában). A nyár vége előtt a Balkanstreitkräfte összes egységét visszavonták Szerbiából, ami az első világháború első antant-oldali győzelmét jelentette.[10] Szeptember 8-án Potiorek egy második inváziót indított Belgrádot fenyegetve, azonban a drinai csatában az 5. hadsereget visszaszorították Boszniába, míg a 6. hadsereg szintén visszavonulásra kényszerült szeptember 25-én, hogy elkerülje a szerb és montenegrói erők általi bekerítést.[11]
Október 24-től kezdődően a valjevói offenzíva némi sikert aratott, lehetővé téve, hogy a Balkán Hadsereg mélyen elérje Szerbia északi részét. November elején az osztrák-magyarok tüzérségi fölényüket kihasználva visszavonulásra kényszerítették a szerbeket. December 2-án az ötödik hadseregnek sikerült elfoglalnia Belgrádot, néhány nappal később a kolubarai csatában a szerbek látványos ellentámadása arra kényszerítette az osztrák-magyar hatodik hadsereget, hogy teljes zűrzavarban vonuljon vissza Szirmiába . A szerbek ezután az ötödik hadsereg ellen fordították erejüket, amely a szerb támadás hatására visszaszorult Nyugat-Bánságba. A teljes megsemmisülést elkerülni akaró Balkanstreitkräfte kénytelen volt kiüríteni Szerbiát, ismét elhagyva Belgrádot, amelyet december 15-én a szerbek visszafoglaltak.[10]
Feloszlatás
[szerkesztés]1914 decemberének végére a Balkanstreitkräfte veszteségei elérték a 274 000 főt. Csaknem 30 000 katona meghalt, több mint 122 000 megsebesült, 75 000 fő eltűnt vagy fogságba esett. A veszteségek olyan súlyosak voltak, hogy a 6. hadsereget feloszlatták, maradványait pedig az 5. hadseregbe vonták be. 1914. december 17-én Oskar Potiorek tábornokot felmentették a parancsnokság alól. Jenő főherceg, lovassági tábornok vette át az 5. hadsereg maradékának parancsnokságát. 1915. május 27-én a csapattestet áthelyezték az isonzói frontra.[2]
A hadsereg parancsnokai
[szerkesztés]-
Oskar Potiorek tábornagy, a hatodik hadsereg parancsnoka -
Liborius von Frank tábornok, az ötödik hadsereg főparancsnoka -
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Dredger 2017, 249. o.
- ↑ a b Macdonald 2011, 83. o.
- ↑ Lyon 2015.
- ↑ Herwig 2014.
- ↑ Sondhaus 2011.
- ↑ Herwig 2014, 88. o.
- ↑ Herwig 2014, 110. o.
- ↑ Lyon 2015, 116. o.
- ↑ Bischof 2014, 130. o.
- ↑ a b Bischof 2014, 131. o.
- ↑ Thomas 2001, 4. o.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Balkanstreitkräfte című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Bischof, G.. 1914 Austria Hungary The Origins. University of New Orleans Press (2014). ISBN 978-3-902936-35-6
- Dredger, J.A.. Tactics and Procurement in the Habsburg Military, 1866–1918: Offensive Spending. Springer International Publishing (2017). ISBN 978-3-319-57678-7
- DiNardo, R.L.. Invasion: The Conquest of Serbia, 1915: The Conquest of Serbia, 1915, War, technology, and history. ABC-CLIO (2015). ISBN 978-1-4408-0093-1
- Herwig, H.H.. The First World War: Germany and Austria-Hungary 1914-1918, Modern Wars. Bloomsbury Publishing (2014). ISBN 978-1-4725-1081-5
- Lyon, J.. Serbia and the Balkan Front, 1914: The Outbreak of the Great War. Bloomsbury Academic (2015). ISBN 978-1-4725-8003-0
- Macdonald, J.. Caporetto and the Isonzo Campaign: The Italian Front, 1915–1918. Pen & Sword Books (2011). ISBN 978-1-78159-930-3
- Sondhaus, L.. World War One: The Global Revolution. Cambridge University Press (2011). ISBN 978-0-521-51648-8
- Thomas, N.. Armies in the Balkans 1914–18, Men-at-Arms. Bloomsbury USA (2001). ISBN 978-1-84176-194-7
- Watson, A.. Ring of Steel: Germany and Austria-Hungary at War, 1914-1918. Penguin Books Limited (2014). ISBN 978-0-14-192419-9
- Az Osztrák-Magyar Hadsereg szervezete és parancsnoksága
- Battle Order of Balkanstreitkräfte, 1914. augusztus Archiválva 2012. július 30-i dátummal a Wayback Machine-ben.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]
.png){kind=small}
