Balkányi Pál
| Balkányi Pál | |
 | |
| Született | 1894. március 11.[1] Budapest[2] |
| Elhunyt | 1977. február 25. (82 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései | az Universal Esperanto Association tiszteletbeli tagja |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Balkányi Pál témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Balkányi Pál (Budapest, 1894. március 11.[3] – Budapest, 1977. február 25.) magyar eszperantista, bankár, nyelvész.
Életpályája
[szerkesztés]Balkányi Miksa szakorvos és Janovitz Izabella (1872–1945)[4] fia. Négy gimnáziumot követően felsőkereskedelmi érettségit szerzett és gyakornok volt budapesti cégeknél. 1912–1913 között katonai szolgálatot teljesített; megtanulta az eszperantó nyelvet. 1913–1914 között gyakornok volt német vállalatoknál. 1914-ben tizedesként vonult be; Szerbiába került erődítményásásra. Később hadnagy lett. Galíciába került, ahol századparancsnok lett 1917-ben. Innen Tirolba került. 1918-ban szerelt le Budapesten, de munkát nem talált. Forradalmi és tanácsköztársasági hivataloknál dolgozott. Csatlakozott a Giesswein által vezetett Országos Eszperantó Egyesülethez és részt vett a Munkások Eszperantó Egyesületének megalakításában. 1918 után megszervezett egy Nemzetközi Nyelv bizottságot. Közben a Közoktatási Népbizottságnál és a Szociális Termelésügyi Népbizottságnál mint eszperantó tanár is dolgozott. 1920-ban – amikor felvételek voltak a Magyar Általános Hitelbanknál – jelentkezett, tisztviselőnek vették fel; tisztviselői munkájából öt évet beszámítottak neki. 1930 után iparos, tanonc és szegény cserkészfiúkat tanított eszperantó nyelvre. Az Eszperantó Világszövetség magyarországi képviselője is volt. Belépett a PTOE-be. A Bankban a pénztárban, majd a deviza, tőzsde és pengőlevelezésben dolgozott több évtizedig. Kiscsoportvezetőnek nevezték ki; éveken át hozzá kerültek betanításra az új, fiatal tisztviselők. 1944-ben a bankból nyugdíjazták származása miatt. Feleségének köszönhetően mentesült a munkaszolgálatot alól, de édesanyja a holokauszt áldozata lett. 1945-ben ismét jelentkezett a Banknál szolgálatra, ahol eleinte romeltakarításban vett részt, majd a fióknál és a Hitelosztályban dolgozott. Csoportvezetői és címnélküli cégvezetői kinevezést kapott. 1946-ban belépett a szociáldemokrata pártba (MSZDP). 1946–1948 között az aláírást és okmányt ellenőrző csoport vezetője volt. 1948-ban a Magyar Nemzeti Bank pénzforgalmi osztályába vették fel. 1948-ban MDP tag lett.
Magánélete
[szerkesztés]1927. december 14-én Budapesten, a Terézvárosban házasságot kötött Benkő Ilona képzőművésszel.[5] Fiaik György és Imre,[forrás?] akik az iskola után tanulmányaikat megszakították; gyárakban voltak tanoncok, segédek.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. március 7.)
- ↑ a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 9.)
- ↑ Születési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség születési akv. 680/1894. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. január 27.)
- ↑ Balkányi Miksáné halotti bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári halotti akv. 1091/1945. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. január 27.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 1855/1927. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. január 27.)
Források
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- Enciklopedio de esperanto I-II. Szerkesztette: Kökény Lajos és Bleier Vilmos. Literatura Mondo, Budapest, 1933. 599 o., 2 db (eszperantó nyelven)
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János 2. kötet, Budapest, 1940. 13. hasáb