Balkáni páncélfenyő
Balkáni páncélfenyő | ||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Páncélfenyő
| ||||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||||
Természetes elterjedése
| ||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Balkáni páncélfenyő témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Balkáni páncélfenyő témájú médiaállományokat és Balkáni páncélfenyő témájú kategóriát. |
A balkáni páncélfenyő, vagy egyszerűen balkáni fenyő (Pinus heldreichii) a fenyőfélék családjába tartozó örökzöld fa. A Balkán-félszigetről és Kalábriából (Dél-Olaszország) származik.
Származása, elterjedése
[szerkesztés]Észak-Görögország, Albánia, Bosznia-Hercegovina — tehát a szubmediterrán flóraterület; minimális kivétellel annak nyugat-balkáni flóratartománya (Illiricum).
Megjelenése, felépítése
[szerkesztés]Karcsú, kúpos 25 méter magasra növő örökzöld. Szürke kérge kis, szögletes pikkelyekre töredezett.
Merev, 9 cm hosszú, sötétzöld, szúrós tűlevelei kettesével állnak. A levélpárok a hamvas szárhoz simulnak.
Sárga porzós és bíborvörös termős tobozai a hajtásvégeken állnak magányosan vagy párosával (Józsa). A 10 cm hosszú tojásdad toboztermés fiatalon mélykék, két év alatt sárgásbarnára érik.
Sötétzöld lombja, kék színű fiatal tobozai és jellemző elterjedési területe alapján könnyen elkülöníthető a rokon fajoktól.
Hasonlít a feketefenyőhöz, de tűi rövidebbek.
Alfajok, változatok
[szerkesztés]Legfontosabb alfaja (illetve változata) a Pinus heldreichii leucodermis (Pinus heldreichii var. leucodermis (Antoine) Markgr. ex Fitschen). Ezt egyes szerzők (Józsa) önálló fajnak (Pinus leucodermis Ant. tartják. Sötétzöld levelei párosával úgy hajlanak a hajtásra, hogy végeik túllógnak a hajtáscsúcson, ami a hatást ecsetszerűvé teszi. Éretlen tobozai feketéslilák, majd szürkésbarnára fakulnak. Sziklakertbe való törpe fajtája a tömör gömb alakú P. heldreichii leucodermis ‘Schmidtii’.
Életmódja, termőhelye
[szerkesztés]A legtöbb fenyőtől eltérően jól tűri a meszes talajt, ezért eredeti élőhelyei mészkőhegységek. Ennek megfelelően a szárazságot is jól tűri (Józsa).
Rendkívül hosszú életű; a Balkán-félsziget egyik legidősebb fája, egy Bulgáriában, a Pirin Nemzeti Parkban álló,, 1300 éves páncélfenyő. Ezt felfedezőjéről Bajkusev-fenyőnek nevezték el.[1]
Virágai nyár elején nyílnak.
Képek
[szerkesztés]-
Habitusa
-
Kérge
-
Termőhelyén
-
Levele és éretlen toboza
-
P.h.l. „Compact Gem”
-
P.h.l. „Mint Truffle”
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Simone Morris (2018) Loricati in the fog | ASIN B07H5CQ4WG
- Allen J. Coombes: határozó kézikönyvek: Fák, Egyetemi Nyomda, Budapest ISBN 963 545 038 9
- IUCN Red List: Heldreich's Pine
- Owen Johnson: Európa fái. Ill. David More, ford. Illés Beatrix. [Budapest]: Kossuth. 2011. 134–135. o. ISBN 978-963-09-6602-3
- Kiss M.-Illyés Cs.. Nagy fenyő és örökzöld lexikon. Pannon-Literatúra Kft., 95. o. (2006). ISBN 963 9677 39 6
- Józsa: Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 160. old.