Ugrás a tartalomhoz

Balaskóné Osváth Zsuzsa

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Balaskóné Osváth Zsuzsa
Balaskó Nándor festménye
Balaskó Nándor festménye
SzületettOsváth Zsuzsa
1919. január 14.
Marosvásárhely
Elhunyt1998. október 5. (79 évesen)
Kolozsvár
Állampolgárságaromán
ÉlettársaBalaskó Nándor
Gyermekeikét gyermek
Foglalkozása
IskoláiMagyar Királyi Képzőművészeti Főiskola (–1941)
SírhelyeHázsongárdi temető
SablonWikidataSegítség

Balaskóné Ozsváth Zsuzsa, névváltozatok: Osváth Zsuzsa, Osváth Zsuszánna, Balaskó Zsuzsánna, B. Osváth Zsuzsa (Marosvásárhely, 1919. január 14.Kolozsvár, 1998. október 5.) erdélyi magyar festőművész, muzeológus, Balaskó Nándor felesége, Orbán István anyósa.

Életpályája

[szerkesztés]

Apja, Osváth Károly Marosvásárhelyen a főtéri patika tulajdonosa volt, anyja Schuller Ludovika erdőszentgyörgyi. Már gyermekkorában híres képzőművészekkel ismerkedett meg, akik gyakran látogatták házukat. A Református Leánygimnáziumban Gulyás Károly volt a rajztanára. 1935-től a vásárhelyi festőiskolában Aurel Ciupe kurzusait látogatta. 1935 és 1938 között a marosvásárhelyi lapok (Reggeli Újság, Az Ellenzék, Magyar Szó)[1] többször is írtak pozitívan a munkásságáról.

1938-39-ben a bukaresti Szépművészeti Akadémián tanult (tanára: Camil Ressu), majd 1939 és 1941 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán (tanára: Szőnyi István). Diplomát 1946-ban a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Főiskolán szerzett. Utána visszatért Marosvásárhelyre. Még 1939-ben a bukaresti akadémián ismerkedett meg Balaskó Nándor szobrásszal, akivel 1946-ban összeházasodtak. 1949-ben átköltöztek Kolozsvárra a Magyar Művészeti Intézet megalakulásakor. Itt született két leányuk, Zsuzsa és Erzsébet. 1957-től rajzoló-grafikusként dolgozott a kolozsvári Történeti Intézetben, innen ment nyugdíjba.

Miután férje, Balaskó Nándor, 1970-ben a titkosszolgálat sorozatos zaklatásai elől Spanyolországba disszidált, egyedül nevelte két leányát szerény fizetéséből, de ezt helytállással és zokszó nélkül tette.

1998. október 5-én hunyt el, temetése október 8-án volt a Házsongárdi temetőben.

Munkássága

[szerkesztés]

„Sajátságos, hogy legmelankólikusabb témájú képein sem a szomorúság az uralkodó: az csak az első pillanatban csapja meg róluk a nézőt, utána átadja a helyét valami derűs állhatatosság hangulatának, a múlékony szépségek bölcs, lecsillapodott kedélyű visszaidézésének.” (Szőcs István, Előre, 1983. november 3.)

Osváth Zsuzsa elsősorban akvarellista volt, de számos olajképe, pasztellje, szén- és tusrajzra, valamint rézkarca is van. A múzeumban több tízezer rajzot készített, amelyeket külföldön is elismertek, több kötetet illusztrált vagy rajzokat készített azokhoz. Több címert is festett, ezek közül a kolozsvári Farkas utcai református templomban is található néhány. Induláskor nemzedéke egyik legtehetségesebbje volt, de az életkörülményei nem tették lehetővé, hogy művészete teljes mértékben kiteljesedjen.

Csoportos tárlatok

[szerkesztés]
  • 1935, 1936, 1937, 1938: Marosvásárhely, Kultúrpalota: A városi festőiskola diákjainak év végi közös kiállításai
  • 1938, 1939: a bukaresti Szépművészeti Akadémia diákjainak közös kiállításai
  • 1939, 1940, 1941: a budapesti Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola növendékeinek közös tárlatai
  • 1945, 1946: a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Főiskola diákjainak kiállításai
  • 1947: Kolozsvár, Műcsarnok, Erdélyi Szalon
  • 1947: Marosvásárhely, Transylvania-terem
  • 1950: Kolozsvár, Régészeti Múzeum
  • 1955: Kolozsvár (Harc a békéért), kolozsvári tartományi kiállítások
  • 1992: Kolozsvár, Magyar Színház előcsarnoka (aukciós kiállítás)

Egyéni tárlatok

[szerkesztés]
  • 1982. február: Kolozsvár, Filo Galéria
  • 1983. október: Kolozsvár, Filo Galéria
  • 1992. január: Kolozsvár, Egyetemiek Háza Klub Galériája
  • 1999. január: Kolozsvár, a római katolikus nőszövetség kiállítóterme (emlékkiállítás)
  • 2002. augusztus: Érszalacs, RMDSZ-székház
  • 2005. január: Kolozsvár, Gy. Szabó Béla Galéria (retrospektív)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Marosvásárhelyi lapok a két világháború között. Az Ellenzék nem tévesztendő összi a kolozsvári Ellenzékkel.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • A festőiskola sikeres évzáró kiállítása (Az Ellenzék, 1937. június)
  • Művészi színvonalban emelkedést mutat a városi festőiskola növendékeinek kiállítása (Magyar Szó, 1938. június 8.)
  • Marton Lili: A szép megbecsülése (Igazság, 1983. október 26.);
  • Banner Zoltán: Két asszonyfestő (Utunk, 1984. január 6.);