Balantidium coli
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Balantidium coli Malmsten, 1857 | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Balantidium coli témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Balantidium coli témájú kategóriát. |
A Balantidium coli a csillósok (Ciliophora) törzsének Litostomatea osztályának tagja. Testét egyenletes eloszlású csillóbunda borítja. Gyakran megtalálható sertések vakbelében és vastagbelében. Az emberben balantidiázist okoz.[1][2] Ez az egyetlen ismert csillós patogén.[1][2]
Szerkezete
[szerkesztés]
A Balantidium coli fejlődése két szakaszból áll, egy trofozoita és egy cisztaszakaszból. Előbbiben látható a két mag. A nagy mag hosszú, virsliszerű, a gömbölyű kis mag mellette van, és gyakran a nagy mag elrejti. A perisztóma a sejtszáj felé vezet. A ciszták kisebbek a trofozoitáknál, és 1 vagy 2 rétegű nehéz, kemény cisztafaluk van. Gyakran csak a makronukleusz, a csillók és a kontraktilis vakuólumok láthatók a cisztában, azonban mindkét mag jelen van, mert a cisztában nem történik magosztódás.[3] Az élő trofozoiták sárgák vagy zöldek.[4]
Terjedés
[szerkesztés]A Balantidium az embert fertőző egyetlen ismert csillós. A balantidiázis zoonózis, mely gazdájától, a házi sertéstől terjed, ahol tünetmentes, feko-orális úton. A szennyezett víz a leggyakoribb terjedési mód.[5]
Szerepe a betegségben
[szerkesztés]A Balantidium coli az ember, sertés, patkány és más emlősök vak- és vastagbelében él. Nem könnyen megy át egy fajról egy másikra, mert az új gazda szimbiontáihoz kell igazodnia. Ezután komoly patogén lehet, különösen emberben. A trofozoiták osztódnak és cisztává alakulnak a széklet dehidratációjától.[6]
A fertőzés a ciszták bevitelekor történik, általában szennyezett vízzel vagy étellel. A B. coli-fertőzés erős immunrendszerű emberekben se ismeretlen, de ritkán okoz súlyos emésztőrendszeri betegséget. A közte és a gazda közt lévő egyensúly fennállása alatt megélhet a bélrendszerben dizentéria okozása nélkül. A fertőzés a helytelenül táplálkozó emberekben a gyomor alacsony savassága miatt vagy legyengült immunrendszerű emberekben gyakoribb.[5] Akut fertőzés esetén explozív hasmenés történhet akár 20 percenként. A vastagbél perforációja akut fertőzés esetén is bekövetkezhet, életveszélyt okozva.[5]
Élete
[szerkesztés]
A fertőzés akkor következik be, ha a gazda cisztát visz be, általában szennyezett víz vagy étel bevitelével.[1][6] Az első ciszta bevitelekor az áthalad a gazda emésztőrendszerén.[4] Bár a ciszta a gyomor savas környezete általi bomlástól kissé védett, lehetővé téve, hogy a helytelenül táplálkozó élőlények gyomrában, ahol kevesebb a sav, könnyebben túléljen, 5 alatti pH esetén könnyen lebomlik.[4][6] A ciszta a vékonybél elérésekor trofozoitákat termel.[1][4] Ezek a vastagbélbe kerülnek, ahol a lumenben élnek, és a bélflórából táplálkoznak.[1][4] Egyes trofozoiták a vastagbél falát proteázokkal és osztódással támadják, és egyesek visszatérnek a lumenbe.[1][4][6] Itt a trofozoiták lebomolhatnak vagy cisztát képezhetnek.[1][4] A cisztaképzést a béltartalom dehidratációja okozza, és általában a disztális vastagbélben történik, de történhet a gazdaszervezeten kívül a székletben is.[1][4] Így ciszták kerülnek a környezetbe, ahol újabb gazdát fertőzhetnek.[1][4]
Epidemiológia
[szerkesztés]A humán balantidiázis a Fülöp-szigeteken gyakori, de bárhol bekövetkezhet, különösen sertésekkel közeli érintkezésben lévők közt. A fertőzés ritka, és a népesség kevesebb mint 1%-ában fordul elő.[6] A betegség különösen fejlődő országokban jelent problémát, ahol a vízforrásokat sertés- vagy emberi széklet szennyezheti.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g h i DPDx Balantidiasis
- ↑ a b Ramachandran, Ambili. Introduction, The Parasite: Balantidium coli The Disease: Balantidiasis [archivált változat]. Stanford University (2003. május 23.). Hozzáférés ideje: 2023. november 3. [archiválás ideje: 2013. április 14.]
- ↑ Ash, Lawrence. Ash & Orihel's Atlas of Human Parasitology, 5th, American Society for Clinical Pathology Press (2007. december 7.)
- ↑ a b c d e f g h i Ramachandran 2003, Morphology
- ↑ a b c d Schister, Frederick L., Lynn Ramirez-Avila (2008. október 1.). „Current World Status of Balantidium coli”. Clinical Microbiology Reviews 21 (4), 626–638. o. DOI:10.1128/CMR.00021-08. PMID 18854484. PMC 2570149.
- ↑ a b c d e Roberts, Larry S.. Foundations of Parasitology, 8th, McGraw-Hill, 176–7. o. (2009). ISBN 978-0-07-302827-9
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Balantidium coli című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Balantidiasis. DPDx – Laboratory Identification of Parasitic Diseases of Public Health Concern. Centers for Disease Control and Prevention, 2013