Ugrás a tartalomhoz

Balamuthia mandrillaris

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Balamuthia mandrillaris
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Csoport: Amoebozoa
Csoport: Discosea
Csoport: Centramoebida
Csoport: Acanthopodida
Csoport: Balamuthiidae
Visvesvara et al. 1993
Nemzetség: Balamuthia
Visvesvara et al. 1993
Faj: Balamuthia mandrillaris
Visvesvara et al. 1993
Tudományos név
Balamuthia mandrillaris
Visvesvara et al. 1993
Hivatkozások
Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Balamuthia mandrillaris témájú kategóriát.

A Balamuthia mandrillaris szabadon élő opportunista patogén az Amoebozoa kládban, a ritka, de halálos granulómás amőbás encephalitis (GAE) okozója.[1] A B. mandrillaris talajlakó amőba, melyet először 1986-ban fedeztek fel egy, a San Diego Zoo Safari Parkban elhunyt Mandrillus sphinx-példány agyában.[2][3]

Nyílt sebeken át vagy belélegezve fertőzhet.[4] Talajban is kimutatták.[5][6] Feltehetően az egész mérsékelt övezetben megtalálható, ezt támasztja alá az B. mandrillaris-antitestek jelenléte egészséges élőlényekben.[7]

A Balamuthia nemzetségnevet Govinda Viszveszvara adta mentora, William Balamuth után az amőbák tanulmányozásában való közreműködéseiért. A patogént Viszveszvara először 1993-ban tanulmányozta.[8]

Morfológia

[szerkesztés]

A B. mandrillaris szabadon élő heterotróf amőba hagyományos sejtszervecskékkel, melyeket háromrétegű, feltehetően cellulózból vagy hasonló poliszacharidból álló sejtfal vesz körül,[9] köztük egy különösen nagy sejtmaggal. Egy Balamuthia-trofozoita átlagosan 30–120 μm átmérőjű, a ciszta hasonló méretű.[10]

A Centramoebia fajaként mikrotubulus-szervező központja a diktioszóma közelében van.[11]

Állábain jelentős rugalmas és finom heggyé vékonyodó alállábak lehetnek, melyek alapjuknál elágazhatnak (akantopódium). Adhéziós farokszerkezete nincs, mikrotubulus-szervező központja háromlapos.[11]

Életciklus

[szerkesztés]

A Balamuthia életciklusa az Acanthamoeba nemzetséghez hasonlóan ciszta- és ostor nélküli trofozoita-állapotból áll, mindkettő fertőzőképes, és fertőzött élőlények agyából történő biopszia mikroszkópos vizsgálatával elemezhető. A trofozoita pleomorf és általában egymagvú, de alkalmanként előfordulnak kétmagvú alakjai is. A ciszta is egymagvú, három fala a vékony, szabálytalan külső ekto-, a belső, vastag endo- és a középső amorf fibrilláris mezociszta.[12]

Patológia

[szerkesztés]

A B. mandrillaris nagyobb a humán leukocitáknál, lehetetlenné téve a fagocitózissal való hatástalanítást. Ehelyett a bemenetnél (általában nyílt sebnél) próbálja meg korlátozni az immunrendszer IV-es típusú hiperszenzitivitás-reakcióval.[13] Bemenet után az amőba bőrléziót alkothat, vagy egyes esetekben az agy felé mehet, granulómás amőbás encephalitist (GAE) okozva,[14] mely általában halálos. E granulóma egészséges immunitású betegekben a leggyakoribb, az immunhiányosak általában perivaszkuláris kapcsolatokat mutatnak.[15] A Balamuthia-indukált GAE fokális paralízist, rohamokat és agytörzsi tüneteket, például arcparalízist, nyelési nehézségeket és kettőslátást okozhatnak.[7]

Emellett számos nem neurológiai tünetet, például bőrléziókat okozhat, melyek előrehaladhatnak a GAE-ig. Az ez által érintettek – gyakran a MRSA által okozotthoz hasonló – bőrléziókról számolhatnak be, melyek nem reagálnak jól az antibiotikumokra. Ez általában lokalizált, és lassan vagy egyáltalán nem gyógyul. Egyes esetekben a fertőzés a bőrrákkal vagy a kután leishmaniasisszal téveszthető össze. E léziók általában fájdalommentesek.[7]

Tenyésztés és azonosítás

[szerkesztés]

A bőrléziók, az arcüregek, a tüdők és az agy biopsziáival észlelhető B. mandrillaris-fertőzés. Nem tenyészthető Escherichia coli-tartalmú agarlemezen, mert a Naegleriával és Acanthamoebával szemben nem bakterivor, ehelyett főemlősmájsejtek vagy humán agyi mikrovaszkuláris endotél sejtek használandók.[16] Formalinnal fixált paraffinizált biopsziapéldányokkal kimutathatók a perivaszkuláris térben Balamuthia-trofozoiták. A ciszták kalcofluorfehérrel jeleníthetők meg, mely a cisztafal poliszacharidjaihoz köt. A trofozoiták fertőzéskor kör keresztmetszetűek.[7]

A Vero-sejteket a tenyésztés olcsóbb, gyorsabb alternatívájaként javasolták.[17] Számos állatsejttípust használtak B. mandrillaris-tenyésztéshez, például patkányglióma-, humán tüdő- és humán agyi mikrovaszkuláris endotél sejteket.[7] Ezeket adott steril növekedési környezetbe teszik a patogénnel együtt való tenyésztéshez. Ez segíti továbbá a Balamuthia megkülönböztetését más protozoonoktól.[7]

A protozoon-ellenes gyógyszerek fejlesztésében fontos axén kultúrák a 2010-es évektől ismertek.[18][19]

Kezelés

[szerkesztés]

A fertőzés túlélhető korai kezelés esetén. 2003-ban két személy – egy 5 éves lány és egy 64 éves férfi – GAE-vel fertőződött. Diagnózisa után flucitozin, pentamidin, flukonazol, szulfadiazin – egy makrolid antibiotikum – és trifluoperazin kombinációjával kezelték. Mindketten meggyógyultak.[20] 2018-ban kezeletlen csapvízzel való nazális érintkezés utáni Balamuthia-fertőzés egy sikertelen kezeléséről számolták be.[21]

A nitroxoline in vitro a Balamuthia-tenyészeteket elölte, így lehetséges gyógyszernek bizonyult.[22] Egy, a UCSF Egészségügyi Központban 2021-ben egy központi idegrendszeri invazív Balamuthia-fertőzés miatti roham után nitroxolinnal kezelt férfi túlélte a betegséget, és meggyógyult, vagyis a nitroxolin ígéretes gyógyszer lehet.[23][24]

Szervátültetés

[szerkesztés]

Egy 2010-ben a Morbidity and Mortality Weekly Reportban közölt kutatás két Mississippiben szervátültetéssel történt 2009. decemberi igazolt Balamuthia-átadásos esetet mutatott ki.[25] Két veserecipiens – egy 31 éves nő és egy 27 éves férfi – átültetés utáni encephalitist kapott a Balamuthia miatt. A nő 2010 februárjában hunyt el, a férfi a jobb kar részleges paralízisével túlélte. A CDC-t egy orvos értesítette 2009. december 14-én a két személyben előfordult lehetséges átültetés utáni átadásról. A donor és a recipiens szöveteinek hisztopatológiai vizsgálata igazolta az átadást. Két másik személy, akik azonos donortól kaptak szív- és májátültetést különböző kórházakban, megelőző terápián ment át, és érintetlen maradt. Egy másik átültetéssel történt Balamuthia-fertőzéscsoportot igazoltak Arizonában ugyane héten. A négy azonosított recipiensből kettő arizonai (máj és vese-hasnyálmirigy), egy kaliforniai (vese) és egy utahi (szív). A két arizonai recipiens – egy 56 és egy 24 éves férfi – az átültetés után 40 napon belül elhunyt a GAE miatt. A másik kettő az első kettő észlelése után megelőző terápián ment át, és érintetlen maradt.[26]

Genetika

[szerkesztés]

2021-ben ismert törzsei mitokondriális genomja 39,8–42,8 kbp hosszú, 33 fehérje- és legfeljebb 14 tRNS-kódoló génje van. Több törzset a teljes genom, a mitokondriális, a 16S és 18S rRNS és a ribonukleáz P szekvenciái alapján azonosították.[7]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Sarica FB, Tufan K, Cekinmez M, Erdoğan B, Altinörs MN (2009). „A rare but fatal case of granulomatous amebic encephalitis with brain abscess: the first case reported from Turkey”. Turk Neurosurg 19 (3), 256–259. o. PMID 19621290. 
  2. ↑ Cope JR, Landa J, Nethercut H, Collier SA, Glaser C, Moser M, Puttagunta R, Yoder JS, Ali IK, Roy SL (2019. május 17.). „The epidemiology and clinical features of Balamuthia mandrillaris disease in the United States, 1974 – 2016”. Clin Infect Dis 68 (11), 1815–1822. o. DOI:10.1093/cid/ciy813. ISSN 1058-4838. PMID 30239654. PMC 7453664. 
  3. ↑ Visvesvara GS, Martinez AJ, Schuster FL, Leitch GJ, Wallace SV, Sawyer TK, Anderson M (1990. december 28.). „Leptomyxid ameba, a new agent of amebic meningoencephalitis in humans and animals” (angol nyelven). J Clin Microbiol 28 (12), 2750–2756. o. DOI:10.1128/jcm.28.12.2750-2756.1990. ISSN 0095-1137. PMID 2280005. PMC 268267. 
  4. ↑ Balamuthia mandrillaris ameba infection. Centers for Disease Control and Prevention. (Hozzáférés: 2014. június 14.)
  5. ↑ Schuster FL, Dunnebacke TH, Booton GC, Yagi S, Kohlmeier CK, Glaser C, Vugia D, Bakardjiev A, Azimi P, Maddux-Gonzalez M, Martinez AJ, Visvesvara GS (2003. július 1.). „Environmental isolation of Balamuthia mandrillaris associated with a case of amebic encephalitis”. J Clin Microbiol 41 (7), 3175–3180. o. DOI:10.1128/JCM.41.7.3175-3180.2003. PMID 12843060. PMC 165348. 
  6. ↑ Dunnebacke TH, Schuster FL, Yagi S, Booton GC (2004. szeptember 1.). „Balamuthia mandrillaris from soil samples”. Microbiology 150 (Pt 9), 2837–2842. o. [2024. április 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1099/mic.0.27218-0. PMID 15347743. (Hozzáférés: 2024. december 1.) 
  7. ↑ a b c d e f g Bhosale NK, Parija SC (2021. december 28.). „Balamuthia mandrillaris: An opportunistic, free-living ameba – An updated review”. Trop Parasitol 11 (2), 78–88. o. DOI:10.4103/tp.tp_36_21. ISSN 2229-5070. PMID 34765527. PMC 8579774. 
  8. ↑ Kaneshiro ES, Marciano-Cabral F, Moura H (2014). „Govinda S. Visvesvara: A tribute”. J Eukaryot Microbiol 62 (1), 1–2. o. DOI:10.1111/jeu.12143. PMID 25040661. PMC 5674982. 
  9. ↑ Siddiqui R, Khan NA, Jarroll EL (2009). „The cyst wall carbohydrate composition of Balamuthia mandrillaris”. Parasitol Res 104 (6), 1439–1443. o. DOI:10.1007/s00436-009-1346-8. PMID 19214576. 
  10. ↑ Siddiqui R, Khan NA (2015). „Balamuthia mandrillaris: Morphology, biology and virulence”. Trop Parasitol 5 (1), 15–22. o. DOI:10.4103/2229-5070.149888. PMID 25709948. PMC 4326988. 
  11. ↑ a b Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006. 
  12. ↑ Guerrant RL, Walker DH, Weller PF. Tropical infectious diseases: principles, pathogens and practice, 3rd, Saunders (2011). ISBN 978-0-7020-3935-5. Hozzáférés ideje: 2016. szeptember 6. 
  13. ↑ Baig AM (2015). „Pathogenesis of amoebic encephalitis: Are the amoebae being credited to an 'inside job' done by the host immune response?”. Acta Tropica 148, 72–76. o. DOI:10.1016/j.actatropica.2015.04.022. PMID 25930186. 
  14. ↑ Di Gregorio C, Rivasi F, Mongiardo N, de Rienzo B, Wallace S, Visvesvara GS (1992. december 1.). „Acanthamoeba meningoencephalitis in a patient with acquired immunodeficiency syndrome”. Arch Pathol Lab Med 116 (12), 1363–1365. o. PMID 1456885. 
  15. ↑ Mannan Baig A (2014. december 1.). „Granulomatous amoebic encephalitis: ghost response of an immunocompromised host?”. J Med Microbiol 63 (12), 1763–1766. o. DOI:10.1099/jmm.0.081315-0. PMID 25239626. 
  16. ↑ Martínez AJ, Visvesvara GS (2001. március 1.). „Balamuthia mandrillaris infection”. J Med Microbiol 50 (3), 205–207. o. DOI:10.1099/0022-1317-50-3-205. PMID 11232763. 
  17. ↑ Greninger AL, Messacar K, Dunnebacke T, Naccache SN, Federman S, Bouquet J, Mirsky D, Nomura Y, Yagi S, Glaser C, Vollmer M, Press CA, Kleinschmidt-DeMasters BK, Dominguez SR, Chiu CY (2015). „Clinical metagenomic identification of Balamuthia mandrillaris encephalitis and assembly of the draft genome: the continuing case for reference genome sequencing”. Genome Medicine 7 (1), 113. o. DOI:10.1186/s13073-015-0235-2. ISSN 1756-994X. PMID 26620704. PMC 4665321. 
  18. ↑ Ferrins L, Buskes MJ, Kapteyn MM, Engels HN, Enos SE, Lu C et al. (2023). „Identification of novel anti-amoebic pharmacophores from kinase inhibitor chemotypes”. Front Microbiol 14, 1149145. o. DOI:10.3389/fmicb.2023.1149145. PMID 37234530. PMC 10206040. 
  19. ↑ Lares-Jiménez LF, Gámez-Gutiérrez RA, Lares-Villa F (2015). „Novel culture medium for the axenic growth of Balamuthia mandrillaris”. Diagn Microbiol Infect Dis 82 (4), 286–288. o. DOI:10.1016/j.diagmicrobio.2015.04.007. PMID 25957459. 
  20. ↑ Deetz TR, Sawyer MH, Billman G, Schuster FL, Visvesvara GS (2003. november 15.). „Successful treatment of Balamuthia amoebic encephalitis: Presentation of 2 cases”. Clin Infect Dis 37 (10), 1304–1312. o. DOI:10.1086/379020. PMID 14583863. 
  21. ↑ Piper KH, Foster H, Susanto D, Maree CL, Thornton SD, Cobbs CS (2018. december 1.). „Fatal Balamuthia mandrillaris brain infection associated with improper nasal lavage”. Int J Infect Dis 77, 18–22. o. DOI:10.1016/j.ijid.2018.09.013. PMID 30243910. 
  22. ↑ Laurie MT, White CV, Retallack H, Wu W, Moser MS, Sakanari JA, Ang K, Wilson C, arkin MR, DeRisi JL, Bassler B (2018). „Functional assessment of 2,177 U.S. and international drugs identifies the quinoline nitroxoline as a potent amoebicidal agent against the pathogen Balamuthia mandrillaris”. mBio 9 (5). DOI:10.1128/mBio.02051-18. ISSN 2150-7511. PMID 30377287. PMC 6212833. 
  23. ↑ Kornei K. „Repurposed drug battles 'brain-eating' amoeba”, Science, 2023. február 3. (Hozzáférés: 2023. február 10.) 
  24. ↑ Spottiswoode N, Pet D, Kim A, Gruenberg K, Shah M, Ramachandran A, Laurie MT, Zia M, Fouassier C, Boutros CL, Lu R, Zhang Y, Servellita V, Bollen A, Chiu CY, Wilson MR, Valdivia L, DeRisi JL (2023. január 1.). „Successful treatment of Balamuthia mandrillaris granulomatous amebic encephalitis with nitroxoline”. Emerg Infect Dis 29 (1), 197–201. o. DOI:10.3201/eid2901.221531. PMID 36573629. PMC 9796214. 
  25. ↑ Centers for Disease Control Prevention (CDC) (2010. szeptember 17.). „Balamuthia mandrillaris transmitted through organ transplantation – Mississippi, 2009”. Morbidity and Mortality Weekly Report 59 (36), 1165–1170. o. PMID 20847719. 
  26. ↑ Centers for Disease Control Prevention (CDC) (2010. szeptember 17.). „Notes from the field: transplant-transmitted Balamuthia mandrillaris – Arizona, 2010”. Morbidity and Mortality Weekly Report 59 (36), 1182. o. PMID 20847722. 

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Balamuthia_mandrillaris&oldid=27693857”