Baksay István
Baksay István | |
Született | 1820. szeptember 8. Sárospatak |
Elhunyt | 1910. március 7. (89 évesen) Rimaszombat |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Sablon • Wikidata • Segítség |
Baksay István (Sárospatak, 1820. szeptember 8. – Rimaszombat, 1910. március 7.) gimnáziumi tanár, igazgató, helytörténész.
Élete
[szerkesztés]1844-ben lett a rimaszombati református gimnázium igazgató-tanára. Ennél a gimnáziumnál szolgált 53 évig. Törs Kálmán a Vasárnapi Ujság 1882-ik évfolyamának 16. számában a következő jellemző sorokat írja róla: „Nem emlékszem, hogy akár olvasmány, akár szinielőadás több lelki gyönyört bírt volna szerezni valaha, mint Baksay egy-egy előadása az ókor, vagy Magyarország történetéből.” Félszázados működésének jubileumát nagy ünnepélyességgel ülte meg úgy a város, mint a vármegye társadalma. Rimaszombat közéletében jelentős szerepet vitt; hosszabb időn át elnöke volt a Kaszinónak, a Dalárdának, titkára a Nőegyesületnek, egyben a református egyház főgondnoka, városi és megyei bizottsági tag, Rimaszombat város díszpolgára, az országos középiskolai tanáregyesület tiszteletbeli tagja, stb.
Tanította Mikszáth Kálmánt is, és később fel is kereste a már neves írót Budapesten: „Mikszáth Kálmán 1857-1863-ig járt az akkor még hat osztályú gimnáziumba. Ma már csak az öreg kilenczven éves Baksay István él tanárai közül, ki egyszer – mikor Mikszáth hónapokon át nem írt – Budapesten meglátogatta volt tanítványát. A szíves házigazda kedveskedni akart volt tanárának s dolgozószobájába ment, hogy dedikáczióval ellátott egyik művét odaajándékozza Baksaynak, kit a fél ország csak „Pista bácsinak“ szólított már akkor is. Míg bent járt a másik szobában, az író felesége: farkasfalvi Mauks Ilona, meleg szeretettel kérte föl Baksayt, ura egykori kedves tanárát, hogy tekintélyével hatna reá s buzdítsa egy kis szorgalomra a kényelmessé vált írót, aki ez idő szerint borzadt a tolltól. Mikszáth megjelent a könyvvel, amelynek első lapjára ezt irta: Kedves tanáromnak: Baksay Istvánnak, kinek köszönhetem, hogy íróvá lettem. Baksay az öröm és bánat vegyes érzetével vette a könyvet és buzdító szavak kíséretében megmondta, hogy nagyobb volna az értéke a kijelentésnek, ha csakugyan írna is Mikszáth. A tisztes professzor gyöngéd szemrehányásának meglett a hatása, mert csakhamar sűrűn egymásutánban jelentek meg: A beszélő köntös, Tavaszi rügyek, Pipacsok a búzában, Galamb a kalitkában, A kis prímás, stb.”[1]
A rimaszombati Tompa Mihály Gimnázium díjat is nevezett el róla.
Művei
[szerkesztés]- Rimaszombat története, mely a magyar orvosok és természetvizsgálók 1867. évi nagygyűlése alkalmából a Hunfalvy János által szerkesztett Gömör-Kishont vármegye leírásában jelent meg.
- Megírta a rimaszombati gimnázium, a kaszinó és nőegyesület és az ottani kaszinó 50 éves történetét.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Mikszáth-estély. Gömör-Kishont, 1909. december 12. 2. o.
Források
[szerkesztés]- Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség [1]
- https://honlap.parokia.hu/lap/tompa-mihaly-reformatus-gimnazium-rimaszombat-felvidek/cikk/mutat/bip-tanulmanyi-dijak/
- http://ujkor.hu/content/mikszath-kalman-es-rimaszombat
- http://epa.oszk.hu/02500/02518/00168/pdf/EPA02518_irodalomtortenet_1960_02-03_220-222.pdf
- https://hu.rimavskasobota.sk/?id_menu=0&module_action__49562__id_ci=221386
- https://www.rfmlib.hu/hu/content/evfordulok-borsod-abauj-zemplen-megyeben-2020