Bakó Árpád
| Bakó Árpád | |
 | |
| Született | 1914. szeptember 21. Nagyenyed |
| Elhunyt | 1990. június 11. (75 évesen) Brassó |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései | Sport Merit Order |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bakó Árpád témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bakó Árpád (Nagyenyed, 1914. szeptember 21. – Brassó, 1990. június 11.) romániai magyar pedagógus, atléta.
Életútja
[szerkesztés]Nagyenyeden született szülei Szentkirály (ma Ion Creangă) utca 16. számú házában.
Az elemi és középiskolai tanulmányait a református Bethlen Gábor Kollégiumban végezte 1920–1924, illetve 1924–1931 között. Gyulafehérváron érettségizett 1931 júliusában, „jó” eredménnyel.
1931 és 1935 között a Bukaresti Testnevelési és Sport Főiskola hallgatója, ahol 1935 júniusában „magna cum laude” minősítéssel végzett. Diplomamunkájának címe A vívás és annak az emberi szervezetre gyakorolt hatása. A IV. év folyamán a kötelező pedagógiai szemináriumot (Seminarul Pedagogic Titu Maiorescu) is elvégezte, 9-es osztályzattal.
1934 nyarán szervezte meg Dimitrie Gusti bukaresti professzor falukutató akcióját. Egy ilyen úgynevezett „királyi csapatban” tevékenykedett egy-két hónapig Dobrudzsában, Văcăreni faluban (Măcin község mellett). Egy tulceai diákgyűlés alkalmával ismerte meg Mihai Manoilescut, a király bizalmasát, a későbbi külügyminisztert (ő írta alá román részről a Második bécsi döntést 1940-ben), aki az erősödő vasgárdista mozgalom ellensúlyozása érdekében a diák- és egyetemi hallgatók vezetőit próbálta megnyerni a kormány részére.
1935 őszén megválasztották a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium főgimnáziumának testnevelési tanszékére, helyettes tanárnak.
1937 május havában Kolozsváron 8,32-es osztályzattal sikeresen letette az úgynevezett „capacitate” vizsgát. Abban az időben ehhez volt kötve a végleges rendes tanári kinevezés. Ennek alapján végleges rendes tanárrá nevezték ki. Székfoglaló értekezését az 1942–43. iskolai év megnyitóján, a kollégium dísztermében tartotta meg „A középiskolai sport korszerű megszervezése” címmel. Ő volt a Bethlen Kollégium utolsó tanára, aki a 400 éves hagyománynak számító székfoglaló előadást tartott.[1]
A kollégium testnevelő tanáraként működött 1950 októberéig, időközben 1949 májusa és augusztusa között a balázsfalvi Vegyes Líceumban tanított. Átszervezte és modern, tudományos alapokra helyezte a kollégiumi testnevelést és sportoktatást. Bevezette a kardvívás elsajátítását. Örökös sport vándordíjat szervezett a főgimnázium és a tanítóképző közötti sportvetélkedőre, amelyet minden iskolai év végén a közös tornavizsgán bonyolítanak le.
Az N.T.K. (Nagyenyedi Testgyakorlók Köre) atlétikai szakosztályát vezette 1936-tól, 1939-től pedig választmányi tag.
1942 januárjában behívják katonai szolgálatra a 14. Hegyi Vadászzászlóaljhoz, amit a Azovi tenger partján töltött, Kercstől délre. Áprilisban szerel le. 1944 novemberében újból behívót kap, az I. Útjavító Zászlóaljhoz. Mint tartalékos hadnagy szerel le Szentesen, 1945 márciusában.
A második világháború után újjászervezte a nagyenyedi sportéletet. 1945. június 17-én többedmagával megalakította a Nagyenyedi Sport Egyesületet (N.S.E.), aminek az alapszabály szerint a Romániai Magyar Népi Szövetség védelme és ellenőrzése alatt kellett volna működnie. Mint az egyesület titkára, küzdött a jogi elismerésért, de ezt a törvényszék különböző kifogásokkal halogatta mindaddig, míg meg nem alakult 1945. július 6-án a hivatalos Népi Sport Szervezet (Organizaţia Sportului Popular) nagyenyedi tagozata. Végül a szervezet alelnökévé választották.[2]
A Bethlen Gábor Kollégium elöljáróit sikerült rávennie, hogy ennek tulajdonát képző városi sportpályát, amely a háború idején az orosz tankok javítóhelyéül szolgált, rendbe hozzák. Az anyagiakat a kollégium állta, a terveket bátyja, Bakó István, okleveles építészmérnök készítette, a munkálatok levezetésében segítségére volt édesapja, Bakó Károly építész és Szűcs Elemér kollégiumi főerdőmérnök. 1945 nyarán el is készült az új, modern sportpálya, miután lebontották a háborúban teljesen megrongálódott régi tekepályát és egyéb apró épületet, s kivágták az 1923-ban; ültetett 17 kanadai nyárfát, valamint 9 juharfát – adván ezáltal a pályának szabályos méretet és hossztengelyének megfelelő irányt. A felújított sportpályáját 1948-ban államosították, a magyar sportegyesület elsorvadt.
A városi sportélet vezető szerve állandóan változott – az O.S.P.-ből lett a C.C.F.S. (Comitetul pentru Cultură Fizică și Sport), majd Clubul Sportiv Aiud, de mindegyikben igyekezett a kedvezőtlen körülmények ellenére is aktívan tevékenykedni.
1950 augusztusában részt vett a Brassóban szervezett testnevelő tanárok átképző tanfolyamán, ahol felfigyelt rá a szertornaórákon a tanfolyam egyik vezetője, Siclovan, aki később a Testnevelési Főiskola rektora lett. Pár hét múlva, megkérdezése nélkül, áthelyezték a brassói Şcoala Medie Tehnica de Cultură Fizică și Sport (S.M.T.C.F.) torna-tanszékére. Itt tanított 1955-ig.
1955-től a brassói 4-es számú Magyar Vegyes Középiskola testnevelő tanára (a volt Római Katolikus Főgimnázium, ma Áprily Lajos Főgimnázium). Megszervezte az iskolai sportéletet, a gimnázium udvarán modern atlétikai és sportpályát létesített főleg önerőből.
1960-ban a román líceummal való egyesítés után az 5-ös számú Unirea Líceum magyar tagozatának tanára egészen nyugdíjba vonulásáig, 1974-ig.
Brassóban tanári tevékenysége mellett a helyi sportegyesület atlétikai szakosztályán dolgozik (I. osztályú bíróként), valamint a tornaszakosztályon (II. osztályú bíró- és II. osztályú edzőként).
- 1957: az Országos Sportszövetség Sportérdemek kitüntetését kapta meg
- 1961: II. fokozati tanár (elsőként az iskolában)
- 1969: I. fokozati tanár (szintén elsőként)
Egész életében a fiatal nemzedék testnevelésére összpontosított, sok-sok fiatal tehetséget fedezve fel és irányítva őket a versenypályákra.
1944 után többször próbálták meggyőzni, sikertelenül, hogy a Román Kommunista Párt tagja legyen. Lelkiismeretes, jó munkája ellensúlyozta pártonkívüliségét és így szakmai téren majdnem mindent el tudott érni.
1990. június 11-én halt meg Brassóban. A nagyenyedi református temető 934-es számú családi sírjában nyugszik.
Sporteredményei
[szerkesztés]Fiatal korában sikeresen atletizált, többek között:
- Nagyenyed bajnoka 100 méter síkfutásban, magasugrásban, távolugrásban, hármasugrásban és súlylökésben (1932)
- Nagyenyed bajnoka 100 méter síkfutásban, magasugrásban és rúdugrásban (1933)
- Románia ifjúsági bajnoka magasugrásban és súlylökésben (1932, 1933)
- Románia egyetemi bajnoka magasugrásban (1933), valamint magasugrásban és rúdugrásban (1934)
- Románia magasugró bajnoka 1934 és 1936 között
- A román egyetemi atlétikai válogatott tagjaként részt vett 1934-ben az egyetemek közti atlétikai bajnokságon Lwowban, Lengyelországban (ma Ukrajna területén)
- A román atlétikai válogatott tagjaként részt vett két athéni Atlétikai Balkán Játékokon (1933 és 1936)
Oktatói munkássága
[szerkesztés]Szakmájában, a testnevelés- és sportoktatásban kiváló képességeinek köszönhetően jó pedagógusként; kiváló edzőként dolgozott a különböző sportágakban, tornában, atlétikában és labdajátékokban. A fiatal generáció egészséges neveléséhez sikeresen járult hozzá a „Mens sana in corpore sano" (Ép testben ép lélek) ókori alapigazságnak megfelelően.
Sok növendéke ért el különböző sportágakban területi, országos és nemzetközi sikereket (az 1940-es években a kollégium öt diákja játszott a nagyenyedi A.S.A. labdarúgó válogatott keretén belül, Szoboszlay Miklós[3] pedig a kolozsvári „U” kapusa volt 1943–44-ben. Bojtos J. és Deák A. a nemzeti atlétikai válogatott tagjai voltak. Lőrincz László[2] az országos úszó- és vízilabda válogatott tagja, többszörös országos bajnok és csúcstartó 4 × 100 méter egyéniben, Korodi G. J. „A” ligás kézilabdázó a kolozsvári „U” csapatban, a brassói Kicsid Gábor[4] többszörös Európa- és világbajnok, a román kézilabda-válogatott tagja).
Tudományos munkássága
[szerkesztés]A következő szakmai dolgozatokat hagyta hátra kéziratban:
- A középiskolai sport korszerű megszervezése – 1937
- A testnevelés elméleti tananyaga tanítóképző intézetekben
- Az atlétika szerepe az V–VII. osztályos tanulók általános testi előkészítésében, az ugrások oktatásának módszertana – 1960
- A fizikai teljesítmény növelésének tanulmányozása és az ellenőrző vizsgák kérdése a középiskolákban-1968-román nyelven („Studiul creşterii performanţelor fizice în clasele IX-XII şi problema probelor de control în licee” – 1968)
- A testgyakorlás története Nagyenyeden (két kötet) – 1986
1935–1949 között kéziratos feljegyzéseket készített a testnevelés történetéről. Ezt a munkát a hagyaték alapján Lőrincz László folytatta.[5]
Képgaléria
[szerkesztés]-
Col. Emil Palangeanu kupa (verseny előtti selejtezö) – sikertelen kísérlet 1,80 m – 1934. május 5., Bukarest -
Col. Emil Palangeanu kupa – 1934. május 6., Bukarest, Bakó Árpád – I. hely 1,785m -
![Bakó Árpád dombormű (emléktábla a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium folyosóján)[6] (Lőrincz Lehel[7] alkotása)](//upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/4/43/Bak%C3%B3_%C3%81rp%C3%A1d_eml%C3%A9kt%C3%A1bla.jpg/97px-Bak%C3%B3_%C3%81rp%C3%A1d_eml%C3%A9kt%C3%A1bla.jpg)
Bakó Árpád dombormű (emléktábla a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium folyosóján)[6] (Lőrincz Lehel[7] alkotása) -
Osztálytársak
![Bakó Árpád dombormű (emléktábla a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium folyosóján)[6] (Lőrincz Lehel[7] alkotása)](/wiki/F%C3%A1jl:Bak%C3%B3_%C3%81rp%C3%A1d_eml%C3%A9kt%C3%A1bla.jpg)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ 400 éves tradíció. Nagyenyed.ro, 2009. november 14. (Hozzáférés: 2018. március 10.)
- ↑ a b Takács Ildikó: Nagyenyed és testgyakorlói. nyugatijelen.com (régiós melléklet). [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 10.)
- ↑ Szoboszlay Miklós Kolozs megye díszpolgára lett. Sabadsag.ro, 2013. május 29. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 10.)
- ↑ Katona Zoltán: Voltunk mi már nagyhatalom. uh.ro, 2014. április 24. [2017. augusztus 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 10.)
- ↑ (keresőbe Bakó Árpád) 2007. július 7.. Udvardy Frigyes. (Hozzáférés: 2018. március 10.)
- ↑ Bethlen Napok 2006 Dombormű leleplezés. bethlengabor.ro, 2006. május 5. [2015. november 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 10.)
- ↑ Orbán István: Az egyszemélyes alkotótábor. Látogatóban Lőrincz Lehel szobrászművésznél. muvelodes.ro. (Hozzáférés: 2018. március 10.)
Források
[szerkesztés]- Lőrincz László: A testnevelés története a Kollégiumban, Nyugati Jelen, Arad, 2007. július 7.
- A Bethlen Gábor Kollégium évkönyve 1993–1994. Nagyenyed, 1995.
- Saját archívum (fényképek, újságcikkek)
- Ulmi Bajtársi Közösség, Turul Press – 2006
- Egy fél évszázad román atlétika, 1964 (eredeti cím: Romeo Vilara: O jumătate de secol de atletism Românesc (1912-1962), Editura Uniunii de Cultură Fizică și Sport 1964)
- Erdélyi magyar ki kicsoda. Nagyvárad: RMDSZ–Scripta Kiadó. 2000. 41. o. ISBN 973-97980-4-7
.svg){kind=small}