Ugrás a tartalomhoz

Bajnok Béla

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bajnok Béla
Született1937. november 22.
Gyula
Elhunyt2020. július 25. (82 évesen)[1]
Pilisvörösvár
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaszobrászművész
A Wikimédia Commons tartalmaz Bajnok Béla témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bajnok Béla (Gyula, 1937. november 22. – Pilisvörösvár, 2020. július 25.) szobrászművész.

Élete

[szerkesztés]

Az általános iskola elvégzése után építészeti technikumba került Székesfehérvárott. Anyagi nehézségek miatt két év után munkába kellett állnia. Kőfaragó szakmunkás lett Gyulán, később kitanulta a kőszobrászatot a Képzőművészeti Kivitelező Vállalatnál. Ezzel egyidőben sikeres érettségi vizsgát tett esti tagozaton, a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban.

Ekkor már feltett célja volt, hogy szobrászművész legyen. Ezért választotta mestereinek a Kiss Sándor – Lesenyei Márta művészházaspárt. A mellettük eltöltött évek jelentős hatással voltak művészi fejlődésére.

1969-ben Pilisvörösvárra költözött.

1971-ben a Képzőművészeti Alap felvette tagjai közé.

Házasságai, gyermekei

[szerkesztés]

Háromszor nősült, első feleségétől egy fia, harmadik feleségétől két lánya született.

2020. július 25-én hunyt el, pilisvörösvári, karátsonyitelepi otthonában.[2]

Művészete

[szerkesztés]

Feledy Balázs művészettörténész így jellemzi Bajnok Béla művészetét a „Fogadj szívembe” című portrékötetben: „Bajnok Béla munkásságában feltűnő, hogy a szobrászat minden ágában, műfajában otthonosan mozog. A pályához faragó, „elvevő” szobrászként közelített, nem is véletlen, hogy minden kőből készült későbbi köztéri szobrát maga kivitelezte, a fa is végig közel áll személyiségéhez, ugyanakkor olyannyira vált mintázó szobrásszá, hogy a Képcsarnok Vállalathoz a hetvenes években több bronz kisplasztikát készített, s ezzel együtt vált kitűnő, igényes és elmélyült érmésszé. Sokoldalúsága tehát igaz a szobrászat mesterségbeli területére, s igaz pályája művészi ívére, amely nem igazán jellemző kortárs szobrászainkra, ugyanis a két alkotói módszer túlnyomó többségében eltérő személyiséget kíván. A mintázó szobrászok inkább talán a dinamikusabb, elevenebb személyiségek (e művek valósulnak meg végső soron bronzból), a faragó művészek a megfontoltabb, türelmesebb alkatok, akiket nem zavar a mű elkészülésének relatív lassúsága (e művek készülnek pl. kőből). Bajnok Bélában mindkét művészi magatartás-típus érzékelhető, ezek esetében nem feszültségben, hanem harmóniában egyesülnek. […]

Bajnok Béla a kortárs magyar szobrászat szívósan dolgozó azon elmélyült alkotója, aki témáiban kötődik a magyar múlthoz, történelemhez, egyéni értelmezésben kapcsolódik a magyar szakrális művészethez, s ez a szellem  áthatja plasztikai világát. Gazdag tematikájával szervesül változatosan igényes technikai eszköztára. Így összegződik eggyé munkásságában mesterség és művészet.”

Ismertebb művei

[szerkesztés]
Székelyhídi Szekrényessy Kálmánnak, a Balaton első átúszójának szobra Siófokon

Köztéri szobrok, emlékművek

[szerkesztés]
  • Az 1928-as bányászsztrájk emlékműve (mészkő, Pilisvörösvár, 1978)
  • Beke Manó-emlékkő (Budapest, Bimbó úti park, 1980)
  • A kenyér dicsérete (mészkő, Herceghalom, 1987)
  • Városköszöntő (mészkő, Budaörs, 1988)
  • Hősi emlékművek (mészkő, Regöly, 1992; Szárazd, 1993; Pálfa, 1995)
  • Illyés Gyula-emléktábla (mészkő, bronz, Rácegrespuszta, 1995)
  • Székelyhídi Szekrényessy Kálmán (mészkő, Siófok, 1997)
  • Illyés Gyula (mészkő, Pálfa, 2002)
  • A németek kitelepítésének emlékköve (bronz, Piliscsaba 2006)

Szobrok, kisplasztikák, domborművek

[szerkesztés]
  • Petőfi (bronz, 1973)
  • Siratók (fa, 1975)
  • Albert Schweitzer (mészkő, 1996)
  • Teréz anya, mészkő (1997)
  • Sissi, bolgár mészkő (1998)
  • Villon (vörös márvány, 1999)
  • Nagy László (vörös márvány, 1999)
  • Holdanya (márvány, 2004)
  • „Az én országom nem e világból való” (mészkő, 2004)
  • Eötvös József (vörös márvány, Békéscsaba, 2004)
  • Leányka mandolinnal (bronz, 2005)
  • Áldott állapotban (márvány, 2006)
  • Assisi Szent Ferenc (mészkő, 2007)
  • Szárnyaszegett angyalok repülése (bronz, 2007)
  • Lilike (bronz, 2008)
Bajnok Béla kiállítása a Varázskő Galériában

Plakettjei, érmei közül néhány

[szerkesztés]
  • Kodály Zoltán (1971)
  • Petőfi Sándor (1973)
  • Ady Endre (1977)
  • Sissi (1999)
  • Albert Schweitzer (1992)

Kiállításai

[szerkesztés]
Bajnok Béla kiállításának megnyitóján a Varázskő Galériában
  • 1967 Alföldi Tárlat, Békéscsaba, csoportos
  • 1972 Balatoni Nyári Tárlat, Keszthely, csoportos
  • 1972 Őszi Tárlat, Gyula, csoportos
  • 1975 Pilisvörösvár, egyéni
  • 1975 Alföldi Tárlat, Békéscsaba, csoportos
  • 1977 Alföldi Tárlat, Békéscsaba, csoportos
  • 1977 Gyula, Dürer terem, egyéni
  • 1979 Alföldi Tárlat, Békéscsaba, csoportos
  • 1980 Gyula, Múzeumkert, egyéni
  • 1985 Pilisvörösvár, egyéni
  • 1997 Alföldi Tárlat, Békéscsaba, csoportos
  • 2008 „A Biblia évében”, Pilisvörösvár, csoportos
  • 2009 Pilisvörösvár, Műhely Galéria, csoportos
  • 2019 Pilisvörösvár, Varázskő Galéria, egyéni

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Bajnok Béla - Szobrászművész. Pilisvorosvar.hu
  2. ↑ Fogarasy Attila: Elhunyt Bajnok Béla szobrászművész. Vörösvárihírek.hu, 2020. július 28. (Hozzáférés: 2020. július 28.)

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bajnok_Béla&oldid=27570415”