Ugrás a tartalomhoz

Baird-partfutó

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Baird-partfutó
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Gruae
Csoport: Gruimorphae
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Alrend: Scolapaci
Család: Szalonkafélék (Scolopacidae)
Alcsalád: Arenariinae
Nem: Partfutó (Calidris)
Merrem, 1804
Faj: C. bairdii
Tudományos név
Calidris bairdii
(Coues, 1861)
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Baird-partfutó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Baird-partfutó témájú médiaállományokat és Baird-partfutó témájú kategóriát.

A Baird-partfutó (Calidris bairdii) a madarak (Aves) osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

[szerkesztés]

A fajt Elliott Coues amerikai ornitológus írta le 1861-ben, az Actodromus nembe Actodromus Bairdii néven.[3] Faji és magyar nevét, Spencer Fullerton Baird amerikai ornitológusról kapta.

Előfordulása

[szerkesztés]

Észak-Amerika nyugati és Szibéria keleti részén fészkel.[4] Telelni Dél-Amerikába vonul. Kóborlásai során eljut Európa nyugati részére is.

Természetes élőhelyei a tundrák, vízpartok, édesvizű és szikes tavak, valamint tengerpartok.[5]

Kárpát-medencei előfordulása

[szerkesztés]

Magyarországon rendkívül ritka kóborló.[4] 4 bizonyított előfordulása ismert: 2004 októberében az apaji Ürbői-halastavakon, 2005 szeptemberében a kunhegyesi Telekhalmi-halastavakon észleltek 1-1 fiatal példányt, majd 2008 februárjában a fertőújlaki Nyéki-szálláson, júniusban pedig a geszti Begécsi-halastavakon fordult elő 1-1 öreg példánya.

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 14-17 centiméter, szárnyfesztávolsága 36–40 centiméteres, testtömege 32–63 gramm közötti.[3]

Életmódja

[szerkesztés]

Rovarokkal táplálkozik, de apró rákokat, puhatestűeket és férgeket is fogyaszt.[4]

Szaporodása

[szerkesztés]

Fészkét a földre építi. A tojó 4 tojást rak, melyeken felváltva kotlanak 19-22 napig. A jó rejtőszínnel ellátott fiókák 16-20 napos korukban lesznek röpképesek.[4]

A fészke tojásaival
és a kikelt fiókák

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5] Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 forint forint.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. január 20.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. január 20.)
  3. a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. január 20.)
  4. a b c d e Az MME Monitoring Központjának adatlapja. (Hozzáférés: 2020. január 20.)
  5. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. január 19.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]