Ugrás a tartalomhoz

Bahnhof Berlin Heidelberger Platz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bahnhof Berlin Heidelberger Platz
Cím
OrszágNémetország
HelyNémetország Németország, Berlin
NévadóHeidelberger Platz (tér)
Állomáskategória4. kategóriába tartozó vasútállomás
UIC állomáskód8033463
IBNR állomáskód8089112
Műemlékvédelmi besorolásműemlék épület
Megnyitás
Építési stílusneoromán építészet
Felhasználási területBerlini S-Bahn állomás
ÜzemeltetőDB Station&Service
ViteldíjzónaBerlini A viteldíjzóna
Peronnal rendelkező vágányok száma2
Része ennekBerlini S-Bahn
Szomszédos állomások
Vasútvonalak
Szolgáltatások
Vonatok
  • S42
  • S41
  • S46
  • Átszállási lehetőségekHeidelberger Platz
    Elhelyezkedése
    Bahnhof Berlin Heidelberger Platz (Berlin)
    Bahnhof Berlin Heidelberger Platz
    Bahnhof Berlin Heidelberger Platz
    Pozíció Berlin térképén
    é. sz. 52° 28′ 47″, k. h. 13° 18′ 45″Koordináták: é. sz. 52° 28′ 47″, k. h. 13° 18′ 45″
    Térkép
    A Wikimédia Commons tartalmaz Bahnhof Berlin Heidelberger Platz témájú médiaállományokat.
    SablonWikidataSegítség

    A Bahnhof Berlin Heidelberger Platz egy S-Bahn állomás Németország fővárosában, Berlinben a Ringbahn vonalán. Az állomás 1883-ban nyílt meg, kezelője a DB Station&Service.

    Története[szerkesztés]

    A Ringbahn állomását, amelyet kezdetben még gőzmozdonyok szolgáltak, 1883. december 15-én nyitották meg Schmargendorf állomásként. Az állomást 1890 és 1892 között bővítették, amelynek során megépült a ma is megmaradt, neoromán stílusú állomásépület és a középső peronhoz vezető, a köznyelvben „üvegházfolyosónak” nevezett összekötő folyosó. A tető kezdetben kétsoros faszerkezetű volt, amelyet az 1920-as években szegecselt acélszerkezet váltott fel. A villamos üzem 1928. november 6-án kezdődött.

    A második világháború alatt az állomást nem érte találat a szövetséges bombázóktól, így az 1950-es években szinte az egész állomáskomplexum megmaradt az 1920-as évekbeli állapotában. A nyugat-berlini S-Bahn bojkottja miatt, amelyet a berlini fal felépülése után hirdettek meg Nyugat-Berlinben, az utasszámok csökkentek, és ezzel együtt a bevételek is. Ennek következtében a Reichsbahn, az S-Bahn üzemeltetője a város mindkét felében, csökkentette az üzemeltetés finanszírozását. A javításokat csak vészhelyzetben végezték el, és a kevés személyzetnek sokkal hosszabb munkaidőt adtak. A dolgozók kritikája 1980 szeptemberében csúcsosodott ki, ami szeptember 15. és szeptember 24. között nyílt sztrájkhoz vezetett. A Ringbahn S-Bahn járatait szeptember 17-én este teljesen leállították, és a sztrájk befejezése után sem indították újra.

    A járatok felfüggesztése után a létesítmények leromlottak. Az 1980-as években csak az állomásépületet újították fel. Nem sokkal később azonban leégett. A második felújítás után egy diszkó költözött az épületbe.

    1989-ben úgy döntöttek, hogy újra megnyitják a Ringbahn vasútvonalat a Westend és Schöneberg állomások között. A politikai változások után a terveket felülvizsgálták, és a kelet-berlini oldalon a Schöneberg és a Baumschulenweg közötti szakaszt is bevonták. A vonalat ezután 1993-ig átfogóan felújították. Az S-Bahn állomást délkeletre, a Mecklenburgische Straße alá helyezték át, hogy az utca másik oldalára is át lehessen jutni, és közvetlen hozzáférést biztosítsanak az alatta lévő metróvonalhoz. Az északi oldalon a lépcsőházat egyenesen az utcára vezették, így az utasokat már nem kellett az állomásépületen keresztül vezetni. Az új névvel, Heidelberger Platz néven 1993. december 17-én került sor az újranyitási ünnepségre.

    Vasútvonalak[szerkesztés]

    Szomszédos állomások[szerkesztés]

    Az állomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb:

    Forgalom[szerkesztés]

    Járat Útvonal Gyakoriság csúcsidőben

    Gesundbrunnen – Schönhauser Allee – Prenzlauer Allee – Greifswalder Straße – Landsberger Allee – Storkower Straße – Frankfurter Allee – Ostkreuz – Treptower Park – Sonnenallee – Neukölln – Hermannstraße – Tempelhof – Südkreuz – Schöneberg – Innsbrucker Platz – Bundesplatz – Heidelberger Platz – Hohenzollerndamm – Halensee – Westkreuz – Messe Nord/ICC – Westend – Jungfernheide – Beusselstraße – Westhafen – Wedding – Gesundbrunnen 05 percenként
    Westend – Messe Nord/ICC – Westkreuz – Halensee – Hohenzollerndamm – Heidelberger Platz – Bundesplatz – Innsbrucker Platz – Schöneberg – Südkreuz – Tempelhof – Hermannstraße – Neukölln – Köllnische Heide – Baumschulenweg – Schöneweide – Betriebsbahnhof Schöneweide – Adlershof – Grünau – Eichwalde – Zeuthen – Wildau – Königs Wusterhausen 20 percenként
    Warschauer Straße – Schlesisches Tor – Görlitzer Bahnhof – Kottbusser Tor – Prinzenstraße – Hallesches Tor – Möckernbrücke – Gleisdreieck – Kurfürstenstraße – Nollendorfplatz – Wittenbergplatz – Augsburger Straße – Spichernstraße – Hohenzollernplatz – Fehrbelliner Platz – Heidelberger Platz – Rüdesheimer Platz – Breitenbachplatz – Podbielskiallee – Dahlem-Dorf – Freie Universität (Thielplatz) – Oskar-Helene-Heim – Onkel Toms Hütte – Krumme Lanke 05 percenként

    Irodalom[szerkesztés]

    • Biagia Bongiorno: Verkehrsdenkmale in Berlin – Die Bahnhöfe der Berliner Hoch- und Untergrundbahn. Michael Imhof Verlag, Berlin 2007, ISBN 978-3-86568-292-5, S. 114/115.
    • Berliner S-Bahn Museum (Hrsg.): Strecke ohne Ende. Die Berliner Ringbahn. Verlag GVE, Berlin 2002, ISBN 3-89218-074-1.

    További információk[szerkesztés]

    Források[szerkesztés]