Ugrás a tartalomhoz

Baby Huey

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Baby Huey
Baby Huey és együttese 1967-ben.
Baby Huey és együttese 1967-ben.
Életrajzi adatok
Születési névJames Thomas Ramey
BecenévVets (veterán)
ÁlnévBaby Huey
Született1944. augusztus 17.
 Egyesült Államok Richmond, Indiana
Elhunyt1970. október 28. (26 évesen)
 Egyesült Államok Chicago, Illinois
IskoláiRichmond High School
Pályafutás
MűfajokR&B
Soul
Funk
Rock
Aktív évek19631970
EgyüttesBaby Huey & the Babysitters 1963 - 1970
Hangszerénekes
Tevékenységénekes
KiadókCurtom Records
SablonWikidataSegítség

James Thomas Ramey (ismertebb nevén Baby Huey) (Richmond, Indiana, 1944. augusztus 17.Chicago, Illinois, 1970. október 28.) amerikai rock és soul énekes. A Baby Huey & the Babysitters együttes alapító tagja. Egyetlen albuma a Curtom Records kiadásában 1971-ben jelent meg, mely igen befolyással volt a hip-hop zene fejlesztésében.[1]

Élete

[szerkesztés]

Ramey Richmondban, Indianában született, Rober és Ernestine Ramey gyermekeként.[2] 19 éves korában költözött Chicagóba, Illinois-ba, ahol énekesként dolgozott, és több helyi együttessel is fellépett. Középiskolában veteránnak hívták. Ekkor Ramey pajzsmirigy-rendellenessége miatt kb. 160 kg-ot nyomott.[3] Művésznevét a Paramount Pictures általi kiskacsa figurája után kapta. 1963-ban Ramey (orgona, trombita), Melvyn "Deacon" Jones (gitár) és Johnny Ross megalapították a Baby Huey & the Babysitters nevű együttest, amely több népszerű fellépést követően több kislemezt is megjelentetett. Négy daluk, a "Beg Me", a "Monkey Man" , a "Messin 'with the Gid" és a "Just Being Careing" különféle variációkban terjedt.

A zenekar a 60-as évek végén követni kezdte a Sly & the Family Stone pszichedelikus soul hangzását, és Huey afrofrizurát kezdett el viselni, és előadásai közben dalait rímekkel egészítette ki. Társai szerint Ramey ritmusos szövegei nagyon hasonlítottak a későbbi rap stílushoz a hip-hop zenében. A Babysitters soha nem szánt időt arra, hogy stúdióalbumot készítsenek, és széles körben turnéztak az Egyesült Államokban. A Rothschild család egyik tagja látta az együttest, amikor Párizsba repült, és látta őket egy fellépésen egy klubban. A zenekar a Vogue magazin szerint az ottani klubélet egyik szereplőjévé vált.[4]

1969 elején a zenekar ügynöke Marv Heiman meghallgatást szervezett a Curtom Recordsnál Donny Hathaway-jel. Heimen állítása szerint Hathaway éppen a Thumbs Up klubból érkezett, és nagyon lenyűgözte az előadás.[5] Másnap este a Curtom Records kiadó vezetője Curtis Mayfield meghallgatta a zenekart, azonban csak Baby Huey-t akarta szerződtetni, az együttest nem. Noha a zenekar részt vett Ramey debütáló albumának felvételét, feszültség volt közöttük, és Jones kilépett a zenekarból a felvétel során. Valószínűleg Ross is már egy ideje nem volt tagja a zenekarnak.

1970-re Ramey kábítószer függő lett, és súlya meghaladta a 180 kg-ot. Rendszeresen hiányzott a koncertekről. 1970 tavaszán rehabilitációba kezdett, azonban a heroinproblémája mellett ivott is. Melvyn Jones könyvében leírta, hogy amint reggel gabonapelyhét öntötte, Ramey drogkészlete esett ki a dobozból.[6]

Halála

[szerkesztés]

1970. október 28-án James Ramey drogokkal összefüggő szívrohamban halt meg 26 éves korában egy chicagói motelszobában.[3][7] Temetését november 1-jén tartották szülőhelyén Richmondban, Indiana-ban, és ott temették el a Glen Havens emlékkertbe.

Diszkográfia

[szerkesztés]

Kislemezek

[szerkesztés]
  • "Mighty Mighty Children" (Curtom CR 1939)
  • "Listen to Me" (Curtom CR 1962)

Válogatások

[szerkesztés]
  • "Hard Times" on Shaolin Soul
  • "Listen to Me" on Kurtis Blow Presents the History of Rap, Vol. 1: The Genesis (1997, Rhino Records).

Emléke

[szerkesztés]

Baby Huey albumát a "The Baby Huey Story: The Living Legend" címűt emlékalbumként jelentették meg. A Curtis Mayfield által összeállított album több Mayfield kompozíciót tartalmazott, valamint a Sam Cooke féle feldolgozást, az "A Change Is Gonna Come" címűt, melyet Ramey írt. Az album nem adta el jól magát, és a mainstream is elfelejtette. Manapság az albumot a korszak klasszikusának tekintik.

1971. október 7-én a Jet magazin azt állította, hogy Ramey anyja engedélyt kapott két lemezkiadó cég nyilvántartásának ellenőrzésére, beleértve a Curtom Recordsot is. A végzés azt is lehetővé tette számára, hogy birtokolja fia hangfelvételeit. A chicagoi ügyvéd, Vernon M. Rhinehart szerint Ramey fizetése hetente 3500 dollár volt.[8]

A The Baby Huey Story dalait köztük a "Hard Times", "Listen to Me" és a "Mighty Mighty Children" című dalok hangmintáit gyakran használták fel a 80-as évek óta. A "Hard Times" dalból több művész is vett hangmintákat, köztük Chill Rob G ("Ride the Rhythm" című dalában). (1989) Ice Cube ("The Birth"), a Tribe Called Quest ("Can I Kick It - Spirit Mix") és sokan mások, akik a Babysitters és Baby Huey történetét a hip-hop zene jelentős és fontos befolyásolójának tekintik.

A "The Baby Huey Story: The Living Legend" az egyetlen elérhető album, melyet Baby Huey készített. Számos kislemez, köztük a "Beg Me", "Monkey Man", "Messin 'with the Gid" és a "Just Being Careing" nem szerepel a lemezen.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Steve Huey: Baby Huey | Biography. AllMusic, 1970. október 28. (Hozzáférés: 2014. augusztus 9.)
  2. „Rock Star Baby Huey Found Dead”, Chicago Tribune, 1970. október 29., 18, sec. 2. oldal 
  3. a b Simmonds, Jeremy. The Encyclopedia of Dead Rock Stars: Heroin, Handguns, and Ham Sandwiches. Chicago Review Press, 41. o. (2008). ISBN 1-556-52754-3 
  4. Peter Burns, Liner notes to The Baby Huey Story CD, Sequel Records, 1999
  5. Curtis Mayfield and the Black Rock Connection — The Hip Hop Culture Center In Harlem. H2c2harlem.com, 2010. január 14. [2014. augusztus 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 9.)
  6. "Forty Years with the Blues Legends", by Melvin (Deacon) Jones. Highwayscriberybooks.blogspot.com . (Hozzáférés: 2017. július 10.)
  7. Bogdanov, Vladimir. All Music Guide to Soul: The Definitive Guide to R&B and Soul. Hal Leonard Corporation, 28. o. (2003). ISBN 0-879-30744-7 
  8. Garage Hangover Jet Magazine October 7, 1971, Page 52

További információ

[szerkesztés]