Bögözi Kádár János
Bögözi Kádár János | |
Élete | |
Született | 1939. augusztus 18. Brassó |
Elhunyt | 2011. május 7. (71 évesen) Budapest |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | vers, próza |
Bögözi Kádár János (Brassó, 1939. augusztus 18. – Budapest, 2011. május 7.)[1] erdélyi magyar költő, prózaíró.
Életútja
[szerkesztés]Mindössze egyéves volt, amikor apját a gyárból elbocsátották, s a család Kolozsvárra került. Költészetét, lírai prózáját döntően meghatározó gyermekkora az Alverna környékéhez kötötte; a természetközelség és az emberi kapcsolatok őszintesége, közvetlensége formálták látását. A kolozsvári Ady–Șincai Középiskolában érettségizett (1956). A vakációk emléke Székelyudvarhelyhez fűzte, apja városához. Egyetemre kerülése előtt a bőrgyárban rakodómunkásként dolgozott. Itt szerzett betegsége vissza-visszatérően beleszólt életébe és költészetébe. 1963-ban a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen kapott román nyelv- és irodalomtanári diplomát. 1963 és 1968 között a mezőségi Visán tanított; ezeknek a nehéz éveknek, a városról falura kerülő fiatal értelmiségieknek, ingázóknak és letelepedőknek szigorú realizmussal és érzékeny lírával megírt kisregénye a Fénycsíkok nyomában (1967).
Az Igazság belső munkatársa (1968–74), a napilapnál töltött idő ugyancsak nyomot hagyott írásművészetén: itt alakult ki szabadvers-igényű, inkább sejtető, mint kifejtő-részletező, a szabványpublicisztikán, hírfejműfajon túlmutató rövid prózája, melyben az élet és természet örök dolgait s a változó emberi világot költői beleérzéssel rögzítette. 1974-ben a Napsugár szerkesztője; a gyermekköltészetre új munkahelye irányította rá figyelmét.
Első versét az Utunkban közölte, első kötete (A vályúfaragó) a Forrás könyvsorozatban jelent meg 1965-ben, a kezdeti költői lépéseit egyengető Salamon László előszavával. Indulására a pályatársak közül sokan felfigyeltek (Szilágyi Domokos, Bálint Tibor, Páskándi Géza, Szász János, Pusztai János). Az erdélyi tájköltészet legjobb hagyományait folytatva, nem a pittoreszk elemek megragadására törekedett, hanem a mélyen átélt lírai pillanatot fejezi ki kevés eszközzel, olykor szinte eszköztelenül. A leírás helyét a lírai megnevezés veszi át, ember és táj, környezet egyetlen tárggyá (verstárggyá) olvad össze. A konkrét helyzetet (vershelyzetet) egyetemessé, egy munkafolyamat bemutatását létfilozófiai töprengéssé tudja átminősíteni (Tavasz felé). Költészete látványos fordulatok nélkül haladt a mind teljesebb önmegismerés felé. Lírai elmélyülésének egy-egy új állomása a Sarkos szavak (1969) és a Helyzetdalok (1981) c. verseskötete. Ez utóbbinak kiemelkedő darabja az Ágotának 1979-ből c. ciklus, a beteg ember kiszolgáltatottságának, élet- és szerelemvágyának tárgyiasan pontos és mégis átlényegített kifejezése.
Prózája erősen önéletrajzi ihletésű. A lírai hangulatok érzékletes, lélektanilag hiteles megragadására összpontosított akkor is, amikor kisregényt írt: a cselekményt ennek rendelte alá (Rondó. Finta Edit rézmetszeteivel, Kolozsvár, 1972; Egyetemben tanácskoztak ellenem... 1980, közli Levelek itthonról haza c. 1983-as kötete).
Románul Tudor Balteș fordításában a Tineri poeți maghiari din România c. antológia (1979) közölte több versét.
Művei
[szerkesztés]- A vályúfaragó. Versek; Irodalmi, Bukarest, 1965
- Fénycsíkok nyomában. Kisregény; Irodalmi, Bukarest, 1967
- Sarkos szavak. Versek; Irodalmi, Bukarest, 1969
- Rondó. Kisregény; Dacia, Kolozsvár, 1972
- Városaim. Lírai emlékezések; Dacia, Kolozsvár, 1974
- Felleg alatt. Versek; Kriterion, Bukarest, 1977
- Rád olvasom. Versek; Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1978
- Alma, szilva, császárkörte...; Creangă, Bukarest, 1980
- Helyzetdalok. Versek; Kriterion, Bukarest, 1981
- Levelek itthonról haza. Jegyzetek; Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1983
- A tél szeme. Versek gyermekeknek; Creanga, Bukarest, 1984
- Csöndes, szép vidék ez... Versek; Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1986
- Szerencsefűvel... 113 vers; Xénia, Bp., 1997
- Hazajáró lélek; Jövendő, Bp., 2001
Irodalom
[szerkesztés]- Szilágyi Domokos: Egy költő, akire figyelni kell. Utunk 1963/25.
- Bálint Tibor: Közel a Naphoz. Igazság 1965. júl. 3.
- Bálint Tibor: Daphnisz és Khloé aktatáskája. Utunk 1968/6.
- Páskándi Géza: A gyökerek nyelvén. Ifjúmunkás 1965. aug. 5.
- Szász János: Verssé érlelt élet. Igaz Szó 1966/2.
- Pusztai János: Valóság, őszinteség, líra. Korunk 1968/12.
- Kántor Lajos: Lírikus lírája. Utunk 1969/45.
- Kántor Lajos: Körvers – prózában. A Hét 1973/6.
- Szőcs István: A szerénység jegyében. Előre 1969. dec. 6.
- Szávai Géza: Emlékek ereje és spontaneitása. A Hét 1975/20.
- Márki Zoltán: Helyzetdalok. Előre 1981. szept. 23.
- Borcsa János: "e kortynyi lét". Igaz Szó 1981/12.
- Molnos Lajos: "Ahogy az aszfalton áttörő fű..." Utunk 1982/22.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ MTI: Elhunyt Bögözi Kádár János költő. hvg, 2011. május 9. (Hozzáférés: 2011. május 9.)
Források
[szerkesztés]- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0