Bóbitás halción
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Dacelo leachii Vigors & Horsfield, 1827 | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
|
Kékszárnyú kokabura | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Bóbitás halción témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Bóbitás halción témájú médiaállományokat és Bóbitás halción témájú kategóriát. |
A bóbitás halción, más néven kékszárnyú kokabura (Dacelo leachii) a madarak osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe és a jégmadárfélék (Alcedinidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Nicholas Aylward Vigors és Thomas Horsfield írták le 1827-ben.[3] Tudományos faji nevét William Elford Leach brit zoológus után kapta.
Alfajai
[szerkesztés]- Dacelo leachii leachii (Vigors & Horsfield, 1827) - Kelet-Ausztrália, Brisbane környékétől Broome-ig
- Dacelo leachii cervina Melville-sziget és a környező rész a kontinensen
- Dacelo leachii cliftoni - Pilbara- és Hamersley régiók Ausztrália északnyugati részén
- Dacelo leachii occidentalis (Gould, 1870) - Közép-Ausztrália
- Dacelo leachii intermedia (Salvadori, 1876) - Új-Guinea délkeleti része
- Dacelo leachii superflua (Mathews, 1918) - Új-Guinea délnyugati része [2]
Előfordulása
[szerkesztés]Új-Guinea szigetének déli részén, valamint Ausztrália északi részén él. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, mangroveerdők, lombhullató erdők és szavannák, folyók és patakok közelében, valamint legelők, szántóföldek és ültetvények vidéki kertek és városi régiók. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Többnyire kerüli azokat a vidékeket, ahol közeli rokona a kacagójancsi (Dacelo novaeguineae) előfordul.
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 38–41 centiméter, a hím testtömege legfeljebb 250–322 gramm, a tojóé 260–370 gramm.[3] A kacagójancsi közeli rokon faja. Sok mindenben hasonlít rá, de kisebb termetű. Feje viszonylag nagy, a nyaka pedig meglehetősen rövid. Szárnyain világoskék, csillogó rajzolatok találhatók, míg a faroktollak hátoldala, barna alapon feketén csíkozottak. Jellemző bélyege égszínkék válla, melyről nevét is kapta. A hasoldala piszkosfehér okker sárgás csíkozottsággal. Halántéktollai fekete sávos piszkosfehérek. Csőre hosszú, enyhén lapított és szablyaszerű, a vége hegyes, a felső csőrkáva barna, az alsó sárgás színű. A hím farka kék, a tojóé ellenben vörösesbarna színű. ezt kivéve azonban nincs különbség a két ivar között. Szeme ellentétben a kacagójancsiéval sárga színű.
.jpg) |
 |
Életmódja
[szerkesztés]Tápláléka rovarokból és más gerinctelenekből, kisemlősökből (rágcsálók), hüllőkből (köztük kígyók is), madarakból és azoknak fiókáikból áll. A tengerparti területeken élő egyedek rákokat és olykor kisebb halakat is fogyasztanak.
Általában 3 vagy valamivel több egyed él együtt, a csoport egy párból és segítőikből áll. Néhány különösen sikeres csoport akár 12 egyedből is állhat. Ezek a segítők többnyire hímek, kiveszik részüket a költési feladatokból és a territórium védelméből egyaránt. Mindig a szaporodó pár a legmagasabb rangú, és a rangsor már korán, a fiatalok között kialakul.
Szaporodása
[szerkesztés]Többnyire 10-25 méter magasra rakja a fészkét a fák odvába. Olykor termeszvárakba is készíthet maga számára üreget. 2-3 fehér tojását 24-26 napig költi. A madarak egyéves korukban érik el az ivarérettséget. A fiatal madarak körülbelül 30 napos korukban repülnek ki, de a szülőkkel maradnak még egy évíg és segítenek felnevelni a következő fészekaljat.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma viszont ismeretlen. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
- ↑ a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Haubenliest című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. október 21.)
- Ozanimals.com
