Bíró Gyula (mezőgazdász)

Bíró Gyula
Született	1894. augusztus 1. Szentistvánfalva
Elhunyt	1977. január 12. (82 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	mezőgazdász jogász egyetemi tanár
Iskolái	Debreceni Egyetem (–1921) Szegedi Tudományegyetem (–1922, doktorátus, jogtudomány)
Sírhelye	Farkasréti temető (37/2-1-170)
A Wikimédia Commons tartalmaz Bíró Gyula témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vitéz Bíró Gyula (Szentistvánfalva, 1894. augusztus 1. – Budapest, 1977. január 12.) mezőgazdász, jogász, egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudomány kandidátusa (1965)

Életpályája

1894. augusztus 1-jén született a Háromszék megyei Szentistvánfalván (Szentivánlaborfalva) (ma Románia). 1921-ben a debreceni Magyar Királyi Gazdasági Akadémián (mai Debreceni Egyetemen) mezőgazdász oklevelet kapott, 1922-ben a Szegedi Egyetemen államtudományi doktorátust szerzett. 1925 októberében Keszthelyről a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémiára helyezték, ahol 1933-ban már rendes tanárrá nevezték ki. Az állattenyésztésben híressé vált elődje, Ujhelyi Imre nyomdokaiba szegődve a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztését és a helyes takarmányozás elterjesztését tűzte ki célul. Külföldi szakemberek is fölfigyeltek módszerére: a tenyészanyag kiválasztására, az itatásos borjúnevelésre és a helyes takarmányozásra. Az időközben Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Főiskola, majd a második világháborút követő központosítás után létrehozott Magyar Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Osztálya néven oktató intézet működését a kommunista hatalomátvétel után ideiglenesen 1954-ig beszüntették. Ezután 1949-ben a tangazdaság vezetője lett, majd különböző tudományos kutatói állásokat töltött be, 1953 után újra Mosonmagyaróvárott működött. 83 éves korában, 1977. január 12-én hunyt el Budapesten.

Művei

• Átmeneti idő és a napi adagok szabályozása a borjak mesterséges nevelésénél (Győr, 1932)
• A magyaróvári gazdasági akadémia tehenészetében szerzett tejelési, tenyésztési és takarmányozási tapasztalatok (Budapest, 1937)
• Takarmányozási útmutató gyakorlati gazdák számára (Mosonmagyaróvár, 1940)
• Mesterséges borjúnevelés (Czakó Józseffel, Budapest, 1951)
• Szarvasmarhahízlalás (Kalapos Istvánnal, Budapest, 1951)
• Takarmányozástan (Budapest, 1952)
• Gyakorlati takarmányozás (Budapest, 1952)
• Állattenyésztésünk útja a világszínvonal felé (Budapest, 1966)

Díjai

• Újhelyi Imre-emlékérem
• Tessedik Sámuel-emlékérem (agrár, 1976)

Források

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában